Vágólapra másolva!
Nagy előnnyel vezeti a Serie A-t, döntős a hazai kupában, a Bajnokok Ligájában a legjobb 16 közé jutott. Öltözőjében az egy négyzetméterre eső sztárok száma a legmagasabb Olaszországban. A pályán 1989 óta nem nyert bajnoki címet. Többek között ezek az FC Internazionale-puzzle elemei - a következőkben kísérletet teszünk az összeállításukra, vagy legalábbis a főbb darabok meghatározására, a játék befejezését az olvasóra bízva.

Akár "ügyek"-ből is felépíthetnénk a képet, hiszen ahol sztárok vannak, ott a címlapra kerülő események is gyorsan követik egymást, de a két egykori kiváló labdarúgó, a vezetőedző Roberto Mancini és segítője, Sinisa Mihajlovic egyelőre megbirkózott az ezzel járó pluszfeladatokkal.

A páros a klubelnök Massimo Morattival karöltve olyan játékoskeretet alakított ki a nyáron, amely maximálisan alkalmas a kitűzött célok, elsősorban a bajnoki cím elérésére - és bár ezt az utóbbi évtizedben többször is elmondhattuk az Interről, a siker most tényleg karnyújtásnyira van.

Persze ezért az ősz folyamán keményen meg kellett küzdeni, és nem mellékes az a körülmény sem, hogy a vetélytársak száma erősen megcsappant: az idény kezdetén a bajnoki címre legesélyesebb kluboknak a két milánói alakulatot tekintettük, hozzátéve, hogy az AS Romával is komolyan számolni kell. Mára a helyzet annyiban változott, hogy az AC Milan az előzetes várakozásokat jóval alulmúlva a középmezőnyben szerénykedik, és egészen pontosan feleannyi pontot gyűjtött, mint "lakótársa" (beleszámítva persze azt a nyolcpontos levonást is, amivel a szövetség sújtotta a piros-feketéket).

A fővárosiak ellenben úgy-ahogy állják a versenyt, a második pozícióban a 11 pontos lemaradás elvileg nem behozhatatlan - persze sokkal tisztább lenne a kép, ha a két héttel ezelőtti sajnálatos események miatt nem marad el az Inter-AS Roma rangadó, melynek első elvonását az Örök Városban Hernán Crespo góljával a kék-feketék nyerték meg. Még az is megtörténhetett volna, hogy Dejan Stankovicék begyűjtik első bajnoki vereségüket, hiszen akármilyen hihetetlen, a Serie A 2006-2007-es idényében az FC Internazionale még nem kapott ki, sőt, a hetedik fordulóban Udinében lejátszott 0-0 óta pontot sem veszített.

A Torino elleni idegenbeli 3-1-es sikerrel pedig átadta a múltnak az AS Roma előző szezonban felállított csúcsát (Francesco Tottiék egymás után 11-szer gyűjtötték be a három pontot), és azt jóval túlszárnyalva jelenleg sorozatban 15 győzelemnél jár. Aki szereti a statisztikai érdekességeket, annak külön csemege, hogy ezalatt kettőnél kevesebb gólt csak egyszer szereztek a fekete-kékek (a szívósan védekező Reggina elleni hazai 1-0 alkalmával), és egy másik tekintetben is az Inter mutatója a legjobb a szezonban: az aktuális ellenfél játékosai ellenük találtak a legtöbbször saját kapujukba, szám szerint négyszer.

Forrás: EPA

Maicon és Córdoba ünnepli Adrianót (középen) a Chievónak lőtt gólja után

Hogy egy másik játékos hasonlattal éljünk, Mancininek olyan építőkockák állnak rendelkezésére, hogy akárhogy legózik velük, a végén mindig nyerő csapat alakul ki. Ez az összehasonlítás már csak azért is megállja a helyét, mert a rotációs szisztéma és a többszörös terhelés miatt alig akad olyan futballista, akinek biztos a helye a kezdő tizenegyben: az 500. Inter-meccsén is túl járó csapatkapitány, Javier Zanetti mellett ezt mindössze a tíz találattal a házi góllövőlistát vezető Zlatan Ibrahimovic, a középpálya motorja, Stankovic és a brazil kapus, Júlio César mondhatja el magáról.

A sérülések és eltiltások sem kerülték el az együttest, a most sem teljesen egészséges, világbajnok Fabio Grosso, Walter Samuel és Álvaro Recoba mellett hosszabb kihagyással kellett szembenéznie többek között Iván Córdobának, Estebán Cambiassónak és Julio Cruznak is - veretes (és korántsem teljes) lista, de ha minden kötél szakad, az edzők az utánpótláscsapatból is bátran meríthetnek, hiszen a Primaverában az itthon gyakran emlegetett Filkor Attilán kívül is számos tehetség futballozik, akiket a milánói klub nem volt rest a világ minden tájáról Olaszországban csábítani.

Manapság ugyanis már az utánpótlásgárdára is igaz az Interrel kapcsolatban mindig felhozott "kifogás", jelesül, hogy olaszt csak elvétve találunk a gárdában. A nyáron érkezett légiósok viszont remekül szolgálják az egyesületet, Patrick Vieira, a Serie A-ban nyolcgólos Crespo vagy a brazil válogatott jobbhátvéd, Maicon kiváló példa erre. Akadnak persze bonyolultabb esetek, például Luis Figóé, aki kevesellte a Mancinitől kapott játéklehetőséget, ezért a télen felmerült a távozása.

A másik gyakran előrángatott ügy Adriano gólínsége volt, a brazil már-már torghellei magasságokat ostromolt a tekintetben, hogy hány hónapon át nem tud gólt szerezni klubcsapatában, de a március óta tartó átok az Atalanta ellen a 18. fordulóban végre megtört, és a támadó azóta is kiváló formának örvend - ami újabb konfliktushelyzetet eredményezhet, mert sem "Ibra", sem "Crespito" nem szeret a kispadon ücsörögni....

Egyelőre azonban senki sem unatkozhat a keretben, hiszen az Inter, miután kisebb döccenőkkel, a Bayern München mögött csoportmásodikkénk továbblépett a Bajnokok Ligája csoportköréből, a legjobb 16 között megkapta ellenfélnek a sérülésektől sújtott, de azért mindig veszélyes Valenciát, a Coppa Italiában pedig sorozatban harmadszor is bejutott a döntőbe, ahol az ellenfél ismét a mostani legnagyobb rivális AS Roma lesz.

Pesszimistábbaknak felsejlik a 2006-os év hasonló szakasza, akkor ugyanis éppen február elején került hullámvölgybe az együttes - ha azonban Mancini és a szigorú Mihajlovic kitart a rend és fegyelem mellett az öltözőben, a klubtörténet 14. scudettója álomból valósággá válhat.