Furcsa pár tarol a Primera Divisiónban

Hétvégi győzelmével a spanyol bajnokság tizedik helyére lépett előre a szezon kezdete előtt egyértelműen kiesőjelöltnek tartott Racing Santander, mely klubbal kapcsolatban mostanság a gárda csatárkettősét, a Pedro Munitis, Nikola Zigic duót szokás emlegetni. Amellett, hogy ez a tandem számos pontot hozott már a zöld-feketéknek, a világ minden táján a két kiváló támadó közötti magasságbeli különbség szolgáltat témát: míg Munitis alig 170 centiméter "magasra" nőtt, Zigic 202 centijével kiemelkedik a hispán mezőnyből.

A cantabriai egyesület az utóbbi évtizedben (is) elsősorban a kiesés elkerülésével foglalatoskodott a spanyol élvonalban, ez egy szezon kivétellel - a zöld-feketék 2001-ben kipottyantak a Primera Divisiónból, de azonnal vissza is kapaszkodtak - sikerült megvalósítani. A legutóbbi két idényben egyaránt az utolsó fordulókban mentette meg szeretett csapatát az örök beugró, Fernando Trío Zabala, ismertebb nevén Nando Yosu, aki azonban ismét csak nem vállalta el a végleges kinevezést a kispadra, inkább a sportigazgatói széket választotta.

Tavaly nyáron így szokás szerint az edzőkérdés is napirendre került a klubnál, amit a 2006 tavaszán a Real Madridot irányított Juan Ramón López Caróval tervezett megoldani a vezetés. A fiatal tréner azonban, látva azt, hogy a húzóemberek sorra távoztak a Nuevo Sardineróból, pótlásuk pedig nem volt megoldott, egy hónap után menekülőre fogta a dolgot, inkább az újonc Levante UD kispadjára ült le. Helyére a Real másodosztályú B csapatát vezetett Miguel Ángel Portugal került, a tapasztaltabb, 52 éves szakember az elnökválasztás következtében került ki a pikszisből a királyi gárdánál.

(López Carót néhány hete a gyenge eredmények miatt kirúgták, Portugalnak viszont jó esélye van arra, hogy a szezont a Racing edzőjeként fejezze be - pedig Cantabriában nem gyakran történt meg az utóbbi tíz évben, hogy az első és az utolsó fordulóban ugyanaz a tréner üljön a kispadon, egészen pontosan háromszor, legutóbb a 2003-2004-es idényben.)

Munitis (b.), a törpe

Nem szeretnénk mentegetni López Carót, de augusztusban még tényleg eléggé kilátástalannak tűnt a Racing helyzete, hogy végül egy meglepően erős csapat alakuljon ki. Azt már akkortájt is tudni lehetett, hogy a pályafutását zöld-fekete színekben kezdett középpályás, a rutinos Gonzalo Colsa visszatér, majd Portugal hozta magával a Real-tarcsiból a fiatal középhátvédet, Rubén González Rochát.

A klub engedett az RC Deportivo nyomásának is, elengedte az első számú kapust, az izraeli Dudu Avatot és ahogy arra számítani lehetett, cserébe a pénz mellett a szintén Racing-nevelésű, egykor a Real Madridot erősített 21-szeres válogatott Munitist is elkérte - új portás viszont nem érkezett, az addigi tartalék Antonio Rodríguez Martínez, azaz Tono lépett előre a ranglétrán.

Befejező csatárból azonban továbbra is vészes hiány mutatkozott, végül nagy meglepetésre az angol klubok által csábított, a világbajnokságon is gólt szerzett szerb óriás, Nikola Zigic érkezett - a transzferben komoly szerepet játszott az is, hogy déli szomszédunk válogatottjának szövetségi kapitánya a spanyol Javier Clemente, aki bátorította a 27 éves csatárt arra, hogy belevágjon a santanderi kalandba. Az erősítések sora azonban még ezzel sem lett teljes, szeptember közepén az egyesület ingyen szerezte meg a Deportól kirúgott argentin válogatott jobbhátvédet, Lionel Scalonit, aki Zigichez hasonlóan játszott a nyári világbajnokságon.

A fenti húzások pedig egytől egyig bejöttek, Scaloni éppen múlt hétvégén szerezte meg első gólját a gárda színeiben, Colsa már három találatnál jár; Munitis és Zigic a pályán (és azon kívül is) remekül megérti egymást, előbbi két gólja mellett hét gólpasszt jegyez, a szerb pedig vezeti a házi góllövőlistát, már hétszer volt eredményes, mindemellett négy gólpasszt is kiosztott.

Alapemberré vált a fent említett Rubén is, mellette kiemelkedő teljesítményt nyújt a védelemben a már tavaly is a klubot erősített 21 esztendős argentin bekk, Ezequiel Garay is - a rendkívül tehetséges játékos pedig, részben annak köszönhetően, hogy ő a csapat elsőszámú tizenegyeslövője, már öt találatnál jár.

Az enyhén kaotikus állapotok persze hozzájárultak a gyengéb szezonkezdéshez, első három mérkőzésén az akkor még formálódó alakulat úgy kapott ki, hogy gólt sem tudott szerezni. Aztán érkezett Zigic, aki azonnal megkezdte a "termelést", de az első győzelemre így is a hatodik fordulóig kellett várni. Ez sem adta meg a várt lendületet (bár a Valencia CF elleni hazai 1-0-ra bizonyára szívesen emlékeznek vissza, különösen a győztes gólt szerzett Munitis), a Racing azonban az év végét meghajtotta, két győzelemmel felkapaszkodott a 13. helyre - ami azonban csalóka volt, hiszen a 14. RCD Mallorca négy ponttal volt lemaradva a gárdától, ugyanennyi egységgel felfelé viszont már a remeklő újonc Recreativo Huelva állt, a hetedik helyen.

A Nuevo Sardinero közönségének karácsonya tehát a nyárral ellentétben már egész nyugodtan telt. Első idei mérkőzésen aztán a Levante UD Valenciában jobbnak bizonyult Colsáéknál, azóta viszont a csapat nem nagyon tud hibázni, szokatlanul szorgalmasan gyűjtögeti a pontokat: Santanderben három mérkőzésen három győzelem a 2007-es mérleg, idegenben a lassan feltámadó Real Betis és az Atlético Madrid ellen is sikerült kiharcolni egy 1-1-es döntetlent, a Camp Nouban pedig nem szégyen kikapni 2-0-ra, különösen a Zigic-Munitis páros hiánya esetén.

A Racing így tizedik helyen áll a bajnokságban, a középmezőny azonban nagyon szoros, a tavasz egyaránt hozhat bravúrt és kudarcot: a nemzetközi szereplést érő hatodik pozíciótól hat pont választja el a klubot, a kiesést jelentő 18.-tól pedig momentán hét - mindenesetre egyetérthetünk abban, hogy a zöld-feketékhez kötődők a jelenleg birtokolt helyezéssel is tökéletesen elégedettek lennének az idény végeztével. Azzal pedig már bizonyára most is tisztában vannak Cantabriában, hogy a nyáron a légiósokért (Garay, Scaloni, Zigic) és az edzőért tehetősebb klubok sora fog versengeni.