Essien mezítláb tanult meg focizni

Az afrikai Aranylabda-szavazáson az elmúlt esztendőben a ghánai középpályás, Michael Essien is ott volt az első három díjazott között, ami nem kis teljesítmény egy olyan labdarúgótól, aki elsősorban nem a látványos játékáról híres. A Chelsea FC futballistája számára a csapat érdekei a legfontosabbak, és az sem zavarja, hogy ezért csak ritkán kerül az ellenfél kapuja elé.

- Igaz, hogy gyermekként többnyire mezítláb kergette a labdát?
- Egy ghánai kisvárosban, Awutuban nőttem fel, ahol nem nagyon voltak füves pályák, sőt igazi futballpályákról sem nagyon beszélhetünk. Ahol csak egy kis szabad terület volt, megpróbáltunk játszani, és tény, hogy gyakran mezítláb tettük. De labda mindig volt nálunk, ami elsősorban az édesanyámnak köszönhető, tőle mindig labdát kaptam ajándékba.

- Elsősorban az édesanyja nevelte fel?
- Igen, az édesapám hamar elköltözött a családtól, de tartotta velünk a kapcsolatot, és ő vitt el először igazi futballmeccsre tízéves koromban: egy Hearts of Oak-Asante Kotoko rangadót néztünk meg. A legtöbbet azonban édesanyámnak köszönhetek, aki mindig arra nevelt, hogy maradjak szerény, és tiszteljem a többi embert. Ő nagyon vallásos, és gyakran idéz a Bibliából, ugyanakkor tudja, hogy meggazdagodva nagyon sokan elfelejtik a gyökereiket, és ő segít abban, hogy ne szakadjak el a realitásoktól.

- Mikor érezte úgy, hogy valóban profi futballista lehet önből?
- Tizenkét éves koromban a ghánai fővárosba, Accrába költöztünk, ahol az iskola csapatában játszottam, két évvel később pedig ösztöndíjat nyertem a Cape Coast-i St. Augustine középiskolába, de igazán csak akkor kezdtem el hinni saját magamban, amikor meghívtak a 17 éven aluliak válogatottjába. Nem sokkal később próbajátékra utazhattam az SC Bastiához, és tudtam, ezt a lehetőséget nem szabad elszalasztanom, hiszen nagy álmom volt, hogy Európában futballozhassak.

- Ön szerint mi a legnagyobb különbség az európai és az afrikai futball között?
- Azt hiszem, a szervezettség, a fekete kontinensen néha óriási káosz uralkodik a sportág körül. A labdarúgás szeretetében nincsen differencia, Angliában és Ghánában is ugyanúgy rajonganak a sportágért. Továbbra is ghánainak érzem magam, de azt hiszem, a mentalitásom már inkább európainak mondható, ami a futballban nem hátrány. Sokat segített, hogy már gyermekkorában hozzászoktam a fegyelemhez és a hierarchiához.

- A fegyelem a pályán betöltött szerepkörében is nagyon fontos.
- A védekező középpályás pozíciójában érzem a legjobban magam, de szükség esetén más poszton is tudok játszani - azt hiszem, az elmúlt években az Olympique Lyonban és a Chelsea-ban a kapus kivételével mindegyik poszton megfordultam már. De ez egyáltalán nem zavar, hiszen mindig a csapat érdeke a legfontosabb. A pozícióm miatt egyáltalán nem szoktam aggódni, a játékom legfontosabb eleme mindenképpen az, hogy megszerezzem a labdát.

- Mit gondol, miben kellene még fejlődnie?
- Nem hiszem, hogy bármilyen aspektusból is tökéletes lennék, fejlődésre mindig van lehetőség, de leginkább a kapu előtt kellene feljavulnom. Nem szoktam túl sok gólt szerezni, bár a rúgótechnikám nem rossz, csak többet kellene próbálkoznom. Szívesen megyek előre, de ha Lampard előretör, akkor nekem az a feladatom, hogy biztosítsak mögötte, így hátul maradok. Igyekszem kombinálni Frank és Claude Makelele játékstílusát...

Bomba-gól Essien-módra:

- Kivel a legjobb a kapcsolata a csapaton belül?
- Elsősorban a franciául beszélő játékostársaimmal szoktam haverkodni. Van egy pár belőlük: Drogba, Makelele, Kalou, Mikel, Geremi, Diarra... Előfordul, hogy együtt megyünk el vacsorázni, olyanok ők, mint a testvéreim. De arról szó sincs, hogy klikkel alakultak volna ki az öltözőben, mindannyian jó kapcsolatban vagyunk, a Chelsea-nél remek a csapatszellem.

- Jövőre Ghána rendezi az Afrika-kupát. Mit gondol, milyen esélyei lesznek a válogatottnak?
- Nem szeretek jósolgatni, majd meglátjuk, mi történik. A világbajnokság után sok dicséretet kaptunk, az afrikai együttesek közül csak mi jutottunk tovább a csoportból, de sajnos a brazilok elleni nyolcaddöntőben nem játszhattam eltiltás miatt. A kontinensviadalon is csak rajtunk múlik, hogy milyen eredményt érünk el, akár a végső győzelemre is képesek lehetünk.

Forrás: FourFourTwo