Robinho, a biciklicselek királya

Míg Argentínában a legtehetségesebb fiatalt új Maradonának kiáltják ki, addig Brazíliában az ügyeletes zseniket Peléhez szokták hasonlítani. A nemrég véget ért Copa América legjobb játékosának megválasztott Robinhónak is meg kellett küzdenie ezzel a teherrel, igaz, őt a Fekete Gyöngyszem kiáltotta ki saját utódjának - amikor Robinho még csak 15 esztendős volt.

A brazil labdarúgás legendái közé tartozik, hogy a játékosok az utcán tanulják meg a trükköket, és nyomorban, szegény körülmények között nőnek fel. Mint minden legenda, természetesen ez sem igaz teljesen, de megvan a valóságalapja: Robson de Souza, művésznevén Robinho például valóban egy szegény családban látta meg a napvilágot 1984. január 25-én a Sao Paulóhoz közeli Sao Vicentében, annak is a Parque Bitaru nevű negyedében. Édesanyja, Marina takarítónőként dolgozott, édesapja, Gilvan pedig fiatalon cipőpucolóként kereste kenyerét, majd vízvezetékszerelő lett.

A család egy egyszobás lakásban élt, és a napi egyetlen étkezést általában rizs vagy tojás jelentette. Nem csoda, hogy a kis Robson nem volt valami jóltáplált fiúcska, viszont a gömbérzéke hamar nyilvánvalóvá vált mindenki számára. Szüleinek nem nagyon volt pénzük drága ajándékokra, de a srácnak nem is volt másra szüksége, mint egy labdára, és amikor csak tehette, az utcán kergette a játékszert. Még csak hatesztendős volt, amikor egy nála hat évvel idősebb társa, bizonyos Fábio rábeszélte, hogy menjenek el az egyik közeli utánpótlás-nevelő klubhoz, a Beira Marhoz. Robinho szüleinek nem tetszett az ötlet, de végül megengedték fiacskájuknak, hogy kipróbálja magát - a Beira Marnál pedig annyira lenyűgözte az edzőket a srác tehetsége, hogy a havi tagsági díjat is elengedték neki. A családnak a buszjegy megvásárlása is gondot okozott volna, de az egyik szomszéd kisegítette őket, így Robinho immár szervezett keretek között kergethette a labdát.

Brazíliában az ilyen utánpótlás-iskoláknak, az úgynevezett escolinháknak nagy hagyományuk van, akad olyan is, amelyben már hároméves kortól foglalkoznak a gyerekekkel. Ezekben az escolinhákban azonban nem füves pályán játszanak, hiszen ezeket meglehetősen költséges lenne fenntartani - az utánpótlás-központok többségében a gyerekek a teremfutballal, azaz a futsallal töltik az idejüket. Ennek köszönhető a magas technikai tudás, a remek labdakezelés, a fordulékonyság, hiszen a kisebb pályán ezeknek a tulajdonságoknak fokozott a jelentőségük. Robinho a tehetségének köszönhetően elkerülte a brazil ifjúságot fenyegető veszélyeket (fiatalkori bűnözés, drog), és három évvel később egy másik escolinhába, a Portuáriosba került, amelyben még jobb körülmények között játszhatott.

Robinho vs. Messi

Ebbe az utánpótlás-központba már rendszeresen ellátogattak a profi klubok tehetségkutatói is, és 12 évesen az egyik legnevesebb, a Santos FC le is igazolta - mégpedig teremfutballistaként. Robinho 14 esztendős is elmúlt, amikor először játszott európai értelemben vett futballpályán: nagy méretben, füvön, nagy kapura.