Évente váltogatja sportigazgatóit a Valencia

Furcsa szezonon van túl a Valencia labdarúgócsapata, hiszen a gárda teljesítette minimális célját, és kvalifikálta magát a Bajnokok Ligájára, de csak a negyedik helyet szerezte meg a Primera Divisiónban, ráadásul az idény nagy része a frissen kinevezett sportigazgató, Amedeo Carboni, illetve a vezetőedző, Quique Sánchez Flores konfliktusával telt el. A vezetőség végül a tréner mellett tört lándzsát, ám az erősítések terén a klub eddig hátrányban van a többi spanyol élcsapathoz képest.

A sportigazgatói pozíció az elmúlt években nem volt valami nyugdíjas állás, hiszen 2005 nyara óta a Valencia évente más szakembert nevezett ki erre a posztra. Két évvel ezelőtt a teljes szakmai stáb kicserélődött, hiszen a kispadra a Getafe CF korábbi mestere, Quique Sánchez Flores érkezett, és ezzel együtt a klub egykori futballistáját, Javier Subiratsot nevezték ki a sportigazgatói székbe.

Ő hároméves szerződést kötött a klubbal, de egy évig sem tartott ki, hiszen már 2006 májusában lemondott posztjáról - arról nem tudni, hogy döntését mivel indokolta, de jelzésértékű volt, hogy utódja a csapat volt hátvédje, az olasz Amedeo Carboni lett, aki éppen akkor fejezte be pályafutását.

A talján bekk még 1997-ben igazolt a Valenciához, vagyis kilenc esztendőn keresztül futballozott a klubnál, és részese volt az egyesület legnagyobb sikereinek: a két BL-döntőnek, a két bajnoki címnek és az UEFA-kupa megnyerésének. Ráadásul menet közben ő lett a Primera División történetének legidősebb futballistája. A klub elnöksége úgy vélte, hogy a csapathoz való kötődése elég ahhoz, hogy bármiféle előzetes szakmai rutin nélkül kinevezzék sportigazgatónak - amit azóta alighanem már alaposan megbántak.

Carboniról ugyanis hamar kiderült, hogy nem nagyon képes kompromisszumra és együttműködésre, és ennek köszönhetően tevékenysége rengeteg konfliktussal járt - arról nem is beszélve, hogy szerzeményei sem nagyon váltak be. A legeklatánsabb példa az olasz Francesco Tavano, akit tízmillió euróért vettek meg az Empoli FC-től, ám Quique Sánchez szinte egyáltalán nem játszatta.

Az idény végére teljesen elfajult a konfliktus a tréner és a sportigazgató között: Carboni például májusban megkezdte a tárgyalásokat az Ajax Amsterdammal a középpályás Wesley Sneijder leigazolása érdekében - az edző tudta nélkül. Mindez aligha volt jó hatással a csapatra, amelyet ráadásul jelentős sérüléshullám sújtott, de még így is versenyben állt a dobogóért, amit végül ugyan nem sikerült elérnie, ám ilyen körülmények között a negyedik hely is jó teljesítménynek számított, elvégre a minimális cél a BL-kvalifikáció volt - és ezt sikerült teljesíteni.

Az új idényre való felkészülés első lépéseként először is azt kellett eldönteni, hogy a tréner vagy a sportigazgató maradjon - esetleg mind a kettőt menesszék, mert még ez a lehetőség is felmerült. A hatalmi harcból végül az edző került ki győztesen. Az új sportigazgató az a Miguen Ángel Ruíz lett, aki 1994 és 2000 között az Atlético Madridnál töltött be hasonló pozíciót, legutóbb pedig a Spanyol Labdarúgó Szövetség alkalmazásában állt.

Az új igazolások egy részét viszont még Carboni választotta ki, ő egyezett meg például a német kapussal, Thomas Hildebranddal, akit ingyen szerződtettek a VfB Stuttgarttól. Ez egyébként szintén konfliktusforrásnak számított, hiszen a Valencia fanatikusai nem nagyon értették, hogy minek kell Santiago Canizares mellé egy klasszis portást hozni, aki aligha azért keresett magának új csapatot, hogy kispadon ülhessen. Szintén Carboni ütötte nyélbe a Getafe CF középhátvédjének, Alexisnek a leigazolását, amire azért volt szükség, mert már tavasszal tudni lehetett, hogy a Valencia megválik az argentin Roberto Ayalától - akinek szintén rossz volt a kapcsolata a sportigazgatóval. Carboni mentségére szóljon, hogy Alexis megszerzése kifejezetten nagy fogásnak számított, hiszen a bekket a Real Madrid is csábította, ő mégis a Valenciához írt alá, hatmillió euróért.

A többi igazolás viszont már Ruíz nevéhez fűződik, aki elsőként az Atlético Madrid támadóját, Javier Arizmendit szerezte meg. A csatár a legutóbbi idényt az RC Deportivónál töltötte kölcsönben, és már a válogatottban is bemutatkozott - a vételára ennek megfelelően meglehetősen borsos volt, hiszen 6,5 millió eurót fizettek érte. A védelem megerősítése érdekében a Valencia egy rutinos bekket is szerződtetett Iván Helguera személyében: a Real Madrid játékosa ingyen érkezett új klubjához, miután a királyi gárdánál nem tartottak igényt rá.

Szintén a Realtól jött az ifjú csatár, Juan Manuel Mata, akit óriási tehetségnek tartanak, és a fiatalítás jegyében a nigériai származású, spanyol korosztályos válogatott középpályást, Stephen Sundayt, becenevén Sunnyt is megszerezték.

A szurkolók azért bíznak abban, hogy az erősítés ezzel még nem ért véget, és a hírek szerint a Valencia elsősorban a középpályára keres még új embert. A kiszemeltek között ott van az Olympique Lyon svéd labdarúgója, Kim Källström, illetve az FC Porto argentin játékosa, Luis González, de a legújabb hírek szerint a Sporting CP portugál focistája, Miguel Veloso is a Valenciában köthet ki.

Persze ha senkit sem sikerül megszerezni közülük, a Valencia kerete akkor is elég erős ahhoz, hogy a csapat ott legyen a Primera División élmezőnyében, és Quique Sánchez immár a sportigazgatóra sem foghatja az esetleges gyengélkedést.