Vágólapra másolva!
Az FC Internazionale soraiban az elmúlt évtizedben rengeteg futballista megfordult, az állandóságot a milánói egyesületnél az argentin Javier Zanetti képviseli, aki 1995-ben érkezett a klubhoz. A jobbhátvéd, aki szükség esetén a bal oldalon, vagy akár a középpályán is bevethető, azóta több mint 400 bajnokit játszott az Inter színeiben, és a csapatkapitányi karszalagot is megkapta.

- Amikor az Inter éveken keresztül nem nyert semmit, felmerült önben, hogy máshová igazoljon?
- Komolyan sohasem. Pedig voltak igazán jó ajánlataim nagy kluboktól, de mindig úgy gondoltam, hogy az Internazionaléval is megvan az esélyem arra, hogy trófeákat nyerjek. Ez a klub nagyon különleges a számomra, olyan, mintha a családom lenne. A távozás gondolata pedig ilyen esetben korántsem olyan magától értetődő.

- Mostanában gyakran kap szerepet a középpályán. Gondolja, hogy így még hosszabb lehet a karrierje?
- Ugyanolyan jól érzem magam mind a két pozícióban, és sohasem jelentett problémát a számomra, hogy a középpályán szerepeljek. Noha a pályafutásom nagy részét jobbhátvédként töltöttem, ugyanúgy élvezem a másik posztot is. Mind a kettőhöz kiváló fizikai állapot és rengeteg energia szükséges. A lényeg az, hogy az ember keményen dolgozzon az edzéseken, és akkor a mérkőzéseken is képes lesz jó teljesítményt nyújtani.

- Több mint 400 bajnokin szerepelt a Serie A-ban, ami egyetlen más légiósnak sem sikerült. A visszavonulása után marad Olaszországban, vagy hazatér Argentínába?
- Még nem döntöttem el, jelenleg nem foglalkozom ezzel a kérdéssel. Ha eljön az idő, akkor a családommal fogom megbeszélni a dolgot. Bárhogy is döntünk majd, az biztos, hogy mindkét országban otthon érzem magam.

- 34 esztendősen még mindig a legmagasabb szinten futballozik klubjában és az argentin válogatottban is. Mi tette lehetővé, hogy ilyen sokáig a topon maradjon?
- A titok a folytonosság. Szerencsére elkerültek a sérülések, így éveken keresztül alig hagytam ki mérkőzést, ami stabilitást és önbizalmat ad.

- Figyelemmel kíséri egykori klubja, a Banfield eredményeit?
- Igen, mindig megnézem, hogy mit játszottak, és van néhány jó barátom is az ott eltöltött időből, mint például Jorge "Patrulla" Jiménez. Ő középpályás volt a Banfieldben, és 1995-ben együtt mutatkoztunk be a válogatottban, amikor Daniel Passarella volt a szövetségi kapitány.

- Milyen érzés volt felemelni a Serie A bajnoki trófeáját?
- Egyedülálló, és egyben nagyon fontos pillanat volt az Inter minden játékosa, alkalmazottja számára. Korábban nyerünk más trófeákat, de a scudetto nagyon hiányzott, és ezzel mi is tisztában voltunk.

- Véleménye szerint mi hiányzott eddig a csapatból ahhoz, hogy megnyerje a Bajnokok Ligáját?
- A BL szerintem olyan, mint a világbajnokság: több kiváló csapat is megpróbálja megnyeni, és nüanszokon múlik, hogy melyiknek sikerül. Az előző szezonban úgy éreztük, hogy eljuthatunk a fináléba, de amikor a Valenciával kellett játszanunk, éppen rengeteg sérültünk volt, és ez döntőnek bizonyult. Ami a jövőt illeti, az önbizalmunk a régi, és remélem, a kellő szerencsénk is meglesz.

- Ön szerint ki a jobb játékos: a mai Zlatan Ibrahimovic, vagy az 1997-98-as idény Ronaldója?
- Ez egy nagyon nehéz kérdés, hiszen két különböző típusú focistáról beszélünk. Ronaldo 1998-ban egészen fantasztikusan focizott, és Zlatan is bebizonyította, hogy különleges labdarúgó. Szerintem képesek lennének együtt játszani, és az egy rendkívül hatékony csatárkettős lenne.

- A jelenlegi szezonban az AC Milan, a Juventus és a Fiorentina is tiszta lappal vágott neki a bajnokságnak. Többet jelentene így megnyerni a Serie A-t?
- Minden bajnoki cím különleges. Az elsőt ugyan nem a pályán nyertük meg, de ettől függetlenül úgy éreztük, hogy jogosan lett a miénk, a másodikat pedig rekordpontszámmal gyűjtöttük be. Ha megint mi végzünk az élen, semmivel sem lesz különlegesebb, mint az előző kettő.

Forrás: www.uefa.com

www.infosport-focivilag.hu