Vágólapra másolva!
Az Atlético Madrid 11 év után ismét kiharcolta a Bajnokok Ligájában való szereplést, és ebben a csapat argentin támadója, Sergio Agüero rendkívül nagy szerepet játszott. A még mindig csak tizenéves támadó második spanyolországi idényében 18 találatot ért el, és saját elmondása szerint egyre inkább érzi az európai labdarúgás ritmusát.

- Az FC Barcelona elleni meccs után a spanyol sajtó Hugo Sánchezhez és Fernando Torreshez hasonlította. Milyen érzés volt ezt olvasni?
- Mindig fantasztikus, ha az ember a teljesítménye alapján kap dicséretet, főleg, ha olyan csapat ellen játszik jól, mint a Barcelona. Először szokatlan volt a számomra az a médiaérdeklődés, amit Spanyolországban tapasztaltam, mert azt gondoltam, hogy maximum akkor kerülök a középpontba, ha már letettem valamit az asztalra. De itt nem így történt, már az első meccsem előtt, alighogy megérkeztem a repülőtérre, újságírók és szurkolók hada fogadott. Negyedórába telt, amíg eljutottam az autóig! Ugyanez volt a helyzet a bemutatásomkor és az első edzésen. De a nézők nélkül nem jutottam volna el ilyen messzire.

- Milyen volt a beilleszkedés Spanyolországban, illetve az Atléticónál?
- Nem volt könnyű, de apránként beleszoktam az itteni életstílusba, megismertem a várost, a klubot és a játékosokat. Összességében azt mondanám, hogy Madrid nyugodt város. Sokan megismernek az utcán, de tiszteletben tartják a magánéletemet. Inkább az volt nehéz, hogy először voltam hosszabb ideig távol a családomtól, de úgy gondolom, hogy a Spanyolországban költözésem lehetővé tette, hogy felnőjek. Ami a futballt illeti, a játék irama itt sokkal nagyobb, mint Argentínában, és nehéz volt elkapnom a ritmust. Argentínában a labdalevétel után van idő körülnézni, gondolkozni, ami itt nem lehetséges. Összességében véve Európában sokkal több a párharc, egy mérkőzésen általában ugyanazzal az emberrel kerülök szembe, míg otthon inkább a területvédekezés jellemző.

- Miért pont az Atléticót választotta?
- Az Atléticót jól ismerik Argentínában, hiszen sok honfitársam fordult meg az egyesületben. A klub sportigazgatója, Miguel Ángel Gil személyesen látogatott meg, és meggyőzött arról, hogy egyrészt tényleg le akarnak igazolni, másrészt hogy a madridi szereplés nagy lehetőség a számomra arra, hogy szerepelhessek a Bajnokok Ligájában. Az is fontos szempont volt, hogy így nem kellett új nyelvet tanulnom. Az újságokban rengeteg egyesületről írtak, de ezeknek a fele sem volt igaz.

- Sokat lehetett olvasni arról, hogy Fernando Torresen milyen nagy volt a felelősség az Atléticónál. Ugyanez igaz most önre is?
- Fernando nagyon fontos játékosa volt az egyesületnek, és az előző szezonban nagyon sokat tanultam tőle. Remek futballista és még jobb ember, de a személye különleges volt abból a szempontból, hogy az Atléticónál nőtt fel, a csapat szurkolója volt, így minden drukker felnézett rá. Én külföldről érkeztem, így velem kapcsolatban azért nem lehet ugyanolyan típusú elvárásról beszélni.

- Nem aggódik a sérülések miatt? Elvégre a legtöbb szabálytalanságot a csatárok ellen szokták elkövetni...
- Ez a rizikó benne van a játékban, és a sérüléseket minden profi sportoló igyekszik elkerülni, de én megpróbálok nem gondolni a dologra. Természetesen a csatárok nehezebb helyzetben vannak, de én egyetlen védőről sem feltételezem, hogy szándékosan sérülést akarna okozni. Meccs közben sohasem gondolok erre, mert az csak visszafogna a pályán - ott minden idegszálammal a kapura koncentrálok.