A partvonalon csak ritkán jutnak túl a női játékvezetők

A labdarúgás nem sokáig maradt kizárólag a férfiak sportága, hiszen Angliában már 1917-ben külön tornát rendeztek a női focicsapatok számára, a két nem  azonban elég határozottan elkülönült egymástól. Manapság viszont már egyáltalán nem ritka, hogy egy nő partjelzőként, vagy akár játékvezetőként tevékenykedjen a férfiak között.

Egyes amerikai filmekben előfordul, hogy egy nő (természetesen álruhában) férficsapatban szerepel, de a valós életben erre komoly szinten még nem volt példa - még ha akadt is, aki felvetés szintjén megpróbálkozott az ötlettel. Az olasz Perugia egykori elnöke, a különcségéről elhíresült Luciano Gaucci 2003-ban azzal próbálta magára, illetve klubjára irányítani a figyelmet, hogy kijelentette: szeretné szerződtetni a svéd Hanna Ljungberget, illetve a norvég Solveig Gulbrandsent, akik elismert női labdarúgók - Ljungberg például 2003-ban a női UEFA-kupa gólkirálya volt, és harmadik lett a FIFA World Player szavazáson. A dologből természetesen nem lett semmi, és valószínűleg Gaucci sem gondolta komolyan, csak zavarta, hogy már hetek óta nem írtak róla semmit az újságok. Mostanában azonban egyre több nőt láthattunk férfimérkőzésen - persze nem játékosként, hanem partjelzőként, esetleg játékvezetőként.

Az első olyan nő, akire nemzetközi szinten is felfigyeltek, az angol Wendy Toms volt, aki még az 1980-as évek végén szerezte meg a játékvezetői képesítést, és fokozatosan lépett előre a ranglétrán. 1991-ben már az angol negyedik vonalban volt partjelző, míg 1997-ben ebben a szerepkörben a Premier League-ben is bemutatkozhatott, miközben az ötödik vonalban már játékvezetőként is közreműködött. A profik között ezt nem sikerült elérnie, de karrierje csúcspontjaként a 2000-es ligakupadöntőn ő volt az egyik játékvezető-asszisztens.

Példáját később Angliában Amy Rayner követte, aki a Premier League-ig ugyan nem jutott el, de így is kisebbfajta botrány főszereplője lett, amikor 2006-ban egy Luton Town-Queen's Park Rangers mérkőzést követően a Luton mestere, Mike Newell, kijelentette, hogy nőként semmi keresnivalója nincsen a profi futballban. Az FA természetesen megbüntette Newellt, aki később elnézést kért a kijelentésért.

A folyamat nem csak Angliában indult meg, egyre több európai országban kezdtek el dolgozni az élvonalban női partjelzők, sőt, játékvezetők is. Franciaországban Ghislaine Peron-Labbé volt az első női játékvezető-asszisztens, majd őt követte Nelly Viennot, aki olyan jól végezte a dolgát, hogy felmerült a lehetősége annak is, hogy a 2006-os világbajnokságon is ott legyen. Viennot bekerült a FIFA által a tornára kijelölt asszisztensek közé, de végül mégsem vehetett részt a németországi viadalon, mert az egyik fizikai teszten nem tudott megfelelően teljesíteni - a Bajnokok Ligájában azonban többször is közreműködött.

Egyelőre a svájci Nicole Petignat az egyetlen nő, aki nem csak asszisztensként, hanem játékvezetőként tevékenykedett egy nemzetközi kupamérkőzésen: 2003 augusztusában ő volt a bíró az AIK Stockholm-Fylkir UEFA-kupa-selejtezőn. Petignat (aki hét éven keresztül élettársa volt a neves svájci bírónak, Urs Meiernek) 2008-as visszavonulásáig rendszeresen vezetett meccseket a svájci és az osztrák élvonalban is.

Petignat Van Bastennel szemben is erélyes maradt

A német Bibiana Steinhaus még csak a másodosztályig jutott el: az eredeti foglalkozása szerint rendőrként dolgozó hölgy a 2007-2008-as idényben került fel a Német Labdarúgó-szövetség, a DFB profi játékvezetői keretébe, és elsőként az SC Paderborn-TSG Hoffenheim találkozót vezette 2007 szeptemberében, azóta pedig rendszeresen ott van a Bundesliga 2 bírói között.

Spanyolországban Carolina Domenech volt az első, aki ledöntötte a nemi korlátokat: ő 2000-ben az RCD Espanyol-RC Deportivo bajnokinak volt a negyedik játékvezetője, sőt, 2002-ben egy barátságos mérkőzésen a Real Madrid és az Atlético Madrid között már nála volt a síp.

Olaszországban is volt már női partjelző az élvonalban: Cristian Cini a 2002-2003-as idényben került fel a profi játékvezetők listájára az olasz szövetségnél, és előbb a Serie B-ben, majd pedig a Serie A-ban is lengethetett, eddig már 33 alkalommal, és asszisztensként már egy BL-selejtezőn is részt vehetett.

Természetesen nem feledkezhetünk meg a magyar Gaál Gyöngyiről sem, aki már az NB I-ben is bemutatkozott játékvezetőként.

Brazíliában Ana Paula de Oliveira hívta fel magára a figyelmet, először a pálya szélén végzett tevékenységével (a 2007-es Brazil Kupa elődöntőjében ugyan az ő intésére érvényteleníttek les miatt egy szabályosnak tűnő találatot), majd pedig azzal, hogy 2007 nyarán meztelenül pózolt a Playboy brazil kiadásában. A Brazil Labdarúgó-szövetség ezért majd egy évre eltiltotta, ám De Oliveirának mindez nem vette el a kedvét a játékvezetéstől, hiszen 2008-ban visszatért a futballhoz - igaz, akkor már csak a paulista bajnokság alacsonyabb osztályaiban tevékenykedhetett.

www.infosport-focivilag.hu