A topligák edzővándorai Carnigliától Toshackig

Manapság már inkább az számít szokatlannak, ha egy futballista nem vált két-háromévenként klubot, és mindennapos, hogy egy játékos pályafutása során több országban is megfordul. Az edzők terén mindez már korántsem ennyire megszokott, és kifejezetten kevés olyan szakembert ismerünk, aki az öt, legrangosabbnak tartott európai pontvadászatból háromban is dolgozott volna vezetőedzőként.

Tomislav Ivic

Az 1950-es évek előtt a bevezetőben említett példa szinte elképzelhetetlen volt. Egységes német bajnokság akkoriban még nem létezett, a francia pontvadászat nem számított a legerősebbek közé Európában, az angol labdarúgás pedig erősen elzárkózott a sportág kontinentális részétől. A mai erőviszonyok csak később kezdtek kialakulni, és nem kellett sok időnek eltelni, amíg egy edző a manapság legszínvonalasabbnak tartott öt bajnokság, az úgynevezett topligák közül háromban is munkát kapott. A kor viszonyainak megfelelően egy dél-amerikai szakemberé lett az elsőség.

Az argentin Luis Carnigliáról van szó, akit Magyarországon elsősorban arról ismernek, hogy azért rúgták ki a Real Madridtól, mert az 1959-es BEK-döntőn kihagyta a kezdő tizenegyből Puskás Ferencet. Tény, hogy Carniglia és Puskás viszonya nem volt éppen ideális, azonban ettől függetlenül az argentin remek szakember volt, amint azt az eredménylistája is mutatja.

A Reallal bajnoki címet és két BEK-et nyert, de nem a királyi gárda volt az első topligás egyesülete - a spanyolok ugyanis a francia Nice-től csábították el, amellyel szintén bajnokságot nyert. A Realt követően Olaszországba, a Fiorentinához igazolt, azaz négy éven belül a harmadik különböző nemzetiségű topligás klub mestere lett. Később dolgozott még az AS Románál (amellyel megnyerte a VVK-t), az AC Milannál, a Deportivónál és a Girondins Bordeaux-nál is.

Carnigliának gyorsan akadt követője, hiszen az 1960-as évek elején egy másik edző is hasonló teljesítményt mondhatott magáénak. Luis Miró játékosként az FC Barcelonában szerepelt pontosan 50 bajnokin, majd trénernek állt, és több spanyol gárdánál is dolgozott: rövid ideig még a Barcánál is volt edző. Az 1962-63-as idény második felében az Olympique Marseille-t irányította, az 1964-65-ös pontvadászatban pedig az AS Roma kispadján ült, de egyik csapattal sem ért el komolyabb sikert.

A hatvanas évek harmadik szakvezetője, aki három topligás bajnokságban is próbára tette tudását, viszont annál sikeresebb volt: minden idők egyik legnagyobb edzőegyéniségéről, Helenio Herreráról van szó.

Az argentin származású szakember játékos-pályafutása nagy részét Franciaországban töltötte, és edzői karrierje is ott kezdődött: 1945 és 1948 között a Stade Francais csapatát irányította, miközben a francia válogatott szövetségi kapitányi posztját is betöltötte.

Első nagy sikereit azonban már Spanyolországban érte el: az Atlético Madriddal 1950-ben és 1951-ben is bajnokságot nyert, majd később az FC Barcelonával is két aranyérmet nyert a ligában (1959 és 1960), sőt, a VVK-t is kétszer hódította el a katalánokkal. A BEK-et viszont nem sikerült megnyernie, így távozott a klubtól, mégpedig az Internazionaléhoz, ahol aztán minden idők egyik legjobb klubcsapatát alakította ki.

A manapság is csak Grande Interként emlegetett alakulat 1963-ban, 1965-ben és 1966-ban megnyerte a Serie A-t, 1964-ben és 1965-ben pedig a BEK-ben is diadalmaskodott - a Világkupa 1965-ös elhódítása már csak a hab volt a tortán.

Előbbi három szakvezető teljesítményét aztán nagyon sokáig senki sem tudta utánozni, egészen az 1990-es évekig nem volt olyan szakember, aki legalább három különböző topligában tevékenykedett volna. Ezt a jugoszláv, illetve horvát Tomislav Ivic szakította meg, aki igazi világcsavargónak számított: edzői karrierje során négy válogatottnak is volt a szövetségi kapitánya, és 14 különböző ország élvonalában dolgozott - ebből hatban bajnokságot is ünnepelhetett!

A topligák közül ugyan "csak" a franciát nyerte meg, a Ligue 1-ben 1992-ben az Olympique Marseille mestereként nyert aranyérmet, de egy évvel korábban az Atlético Madriddal a spanyol kupát hódította el, és egy szezont a Serie A-ban is eltöltött: az 1984-85-ös idényben az Avellinót irányította.

Az argentin Carlos Bianchit elsősorban a Vélez Sarsfield és a Boca Juniors mestereként elért sikerei miatt szokás emlegetni, hiszen a Buenos Aires-i együttesekkel hét bajnokságot, négy Libertadores-kupát és három Világkupát nyert. Azt már kevesen tudják róla, hogy egykoron játékosként háromszor is gólkirály volt Franciaországban, edzőként pedig három topligában is dolgozott - mérsékelt sikerrel.

Tréneri karrierje Franciaországban indult, ahol irányította a Stade Reimset, az OGC Nice-t és a Paris FC-t, majd a hazai sikerei után két európai sztárklub is próbálkozott vele. 1996-ban az AS Roma, 2005-ben pedig az Atlético Madrid irányítói gondolták úgy, hogy a Dél-Amerikában remekül dolgozó Bianchi minden bizonnyal náluk is sikeres lett, de ez nem vált be, az argentin szakember mind a két helyről rövid időn belül távozott.

A jelenleg a Juventust irányító Claudio Ranieri a minap éppen egykori klubja, az angol Chelsea ellen vezényelhette a torinóiakat a Bajnokok Ligájában - azaz a Serie A mellett korábban a Premier League-ben is megfordult. De Ranieri szakmai életrajzából a Primera División sem maradt ki, hiszen Spanyolországban volt a Valencia és az Atlético Madrid mestere is - egyelőre ő az utolsó szakember, aki elmondhatja magáról, hogy három topligában is volt vezetőedző.

A felsoroltakon kívül azonban van még egy szakvezető, aki legalább három különböző topligában tevékenykedett, sőt, ő az egyetlen, aki négyben is megfordult. Mi is meglepődtünk, amikor rátaláltunk, hogy a szóban forgó edző dolgozott már az angol, a francia, az olasz és a spanyol élvonalban is, csak a Bundesliga maradt ki eddig pályafutásából - a walesi John Toshack dicsekedhet ezzel.

Első klubja a Swansea City volt, amelyet 1978-ban a negyedosztályban vett át, majd a csapatot az élvonal hatodik helyéig vezette! Azóta viszont soha nem dolgozott az angol ligában, leggyakrabban Spanyolországban vállalt munkát: volt a Real Sociedad, a Deportivo és a Real Madrid mestere is - a királyi gárdánál kétszer is megfordult. A 2000-2001-es pontvadászatban a francia Saint-Etienne kispadján ült, de nem is az igazán meglepő a szakmai életrajzában, hanem az olasz Cataniánál eltöltött pár hónap a 2002-2003-as pontvadászatban.

Toshack jelenleg is dolgozik, mégpedig a walesi válogatott szövetségi kapitányaként, de ha egyszer valamelyik német csapat hívná, akkor már csak azért is érdemes lenne igent mondania, hogy elmondhassa magáról: mindegyik topligában volt vezetőedző.

www.infosport-focivilag.hu