Amatőrözés és házi őrizet - amikor a politika diktál a focinak

A magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitány, Erwin Koeman több alkalommal is nehezményezte, hogy Orbán Viktor kritizálja a munkáját, a holland edző szerint nem való, hogy a politika beleszóljon a szakmai kérdésekbe. Ugyanakkor az elmúlt egy-két évtizedből jó néhány olyan esetre emlékezhetünk, amikor a politikusok ennél komolyabban befolyásolták egy ország labdarúgását.

Michal Listkiewicz

1999-ben a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) több kelet-európai tagországot is eltiltással fenyegetett, amiért a kormány beleszólt az elméletileg függetlennek számító nemzeti sportszövetség munkájába. A sorból Magyarország sem maradt ki, az akkori sportminiszter, a fideszes Deutsch Tamás az MLSZ törvénytelen működésére és gazdálkodási anomáliákra hivatkozva felfüggesztette az MLSZ akkori elnökét, Kovács Attilát. A miniszteri vizsgálat 170 millió forintos hiányt tárt fel, míg a szövetség által megbízott könyvvizsgáló csak 39 milliósról készített beszámolót. Kovácsot végül a FIFA nyomására visszahelyezték pozíciójába, de a következő elnökválasztáson nem ő, hanem Bozóky Imre győzött.

Hasonló helyzet állt elő Lengyelországban és Bulgáriában is, szinte pontosan ugyanakkor, amikor nálunk. A lengyel klubok rossz anyagi helyzete, a szurkolói erőszak és a szervezet pénzügyi problémái miatt a kormány beavatkozott a szövetség belügyeibe, de nem sikerült lemondatni a korábbi elnököt, Marian Dziurowiczot, akit nagyon sokan korrupcióval vádoltak. Az élvonalbeli klubok többsége is Dziurowicz ellen volt, 12 egyesület elnöke petíciót fogalmazott meg, hogy amennyiben az elnök nem mond le, akkor visszalépnek a bajnokságtól. A csapatok ugyan folytatták, de a helyzet egyre jobban elmérgesedett, és a FIFA végül azzal fenyegette meg a szövetséget, hogy kizárja a válogatottat a nemzetközi versenyekről, ha nem tartanak új választásokat.

A szavazáson Dziurowicznak két ellenjelöltje volt: az egykori világsztár Zbigniew Boniek és a volt FIFA-játékvezető Michal Listkiewicz, akik nagyjából hasonló programmal kampányoltak. Számukra a legnagyobb veszélyt az jelentette, hogy a korábban is Dziurowiczot támogató másod- és harmadosztályú egyesületek ismét a volt elnök mellett tették le a garast, mivel jó részük anyagilag is függött Dziurowicztól. A szavazás előtt néhány órával Boniek visszalépett, hogy ne vonja el a szavazatokat Listkiewicztől, és ez döntőnek bizonyult, ugyanis a voksoláson Listkiewicz győzött 99:57 arányban. A volt játékvezető kinevezése nem jelentett teljes váltást, mert 1998 októberéig hét éven keresztül Dziurowicz helyetteseként dolgozott a szövetségben,ennek ellenére benne látta a reformok emberét a lengyel labdarúgó-társadalom. Listkiewicz így 1999 júniusától egészen 2008 októberéig volt a szövetség elnöke, ebben az időszakban a válogatott két világ- és egy Európa-bajnokságra is kijutott.

Bulgáriában a kormány még 1998 szeptemberében fordult a labdarúgó-szövetség (BFU) ellen. Az ottani sportminisztérium azért függesztette fel a testületet, mert az két ízben sem lépett fel kellő eréllyel: egyrészt nem tiltotta el a doppingoláson ért Ilija Grujevet, másrészt pedig engedélyezte a Neftohimik Burgasz részvételét a bajnokságban, pedig az nem rendelkezett a szükséges licenccel. A BFU elnöke, Ivan Szlavkov (aki egyben a Bolgár Olimpiai Szövetség vezetője is volt) azzal védekezett, hogy Grujev számára elég büntetés volt, hogy kizárták a világbajnokságra készülő válogatott keretből, a Neftohimik pedig egy kivételével minden szükséges papírral rendelkezett.

A bolgár alkotmánybíróság a sportminisztériumnak adott igazat, és helybenhagyta annak döntését, amely szerint a bajnokság irányítását és a válogatott ügyeit a professzionális liga vette volna át. A tagszervezetei autonómiájára fokozottan figyelő FIFA azonban itt is közbeszólt, sokáig fennállt a veszélye, hogy eltiltja a nemzetközi találkozóktól a bolgár csapatokat, mire a kormány természetesen visszakozott, és Szlavkov egészen 2005 júliusáig maradhatott posztján. Akkor azért köszönt le, mert 2004-ben korrupciós botrányba keveredett (sportvezetői karrierje során nem először), és ebből már nem lehetett kimosdatni - nem csak a BFU, hanem a Nemzetközi Olimpiai Bizottság is kizárta a soraiból.

A magyar, a lengyel és a bolgár szövetség elkerülte a FIFA-ból való kizárást, de Kenya nem, ráadásul az afrikai országot két ízben is ekképpen büntették. Először 2004-ben, amikor a kormány beleszólt a szövetség működésébe - a szankció három hónapig tartott -, majd 2006 októberében, amikor a FIFA-nak azt kellett megakadályoznia, hogy létrehozzanak egy, a szövetségtől független kalózbajnokságot.

A fentiek abban különböznek a Koeman által feszegetett problémától, hogy a politika nem szakmai okok miatt szólt bele a válogatott életébe, azonban ez sem példa nélküli jelenség. A 2000-es Afrika-kupán Elefántcsontpart válogatottja nagyon rosszul szerepelt, emiatt a játékosok megismerhették, milyen az, ha országuk vezetője elégedetlen. Hazatérve valamennyien házi őrizetbe kerültek, a hivatalos indoklás szerint azért, hogy így védjék meg őket a népharagtól. A válogatottat egy katonai repülőgép szállította el Ghánából, de nem a fővárosba, Yamoussoukróba, hanem az attól körülbelül 20 kilométerre fekvő zambakrói katonai táborba vitte őket. Az országban nem sokkal korábban puccsot hajtottak végre, és az új vezető, Robert Guei tábornok az ország korábbi politikai vezetését is "saját biztonságuk érdekében" tartotta fogva.

A nemzetközi közvélemény természetesen felháborodott a hír hallatán, különösen azok a klubok (pl. Girondins Bordeaux, Celtic FC, Olympique Marseille, Feyenoord) hallatták hangjukat, amelyeknek játékosai Elefántcsontparton ragadtak. Az Internazionale - ahol a védő, Cyrille Domoraud játszott - egyenesen a FIFA-hoz fordult a futballisták szabadon engedése érdekében. Sepp Blatter, a nemzetközi szövetség elnöke azonnal nyilatkozatot adott ki, amelyben elítélte a kormány cselekedetét. Ennek hatására a válogatottakat két nap elteltével elengedték, de előbb Gueinél kellett "vendégeskedniük". A tábornok hazafias beszédet mondott a játékosoknak, majd megfenyegette őket. "Amennyiben ismét szégyent hoztok a hazátokra, akkor hosszabb időre is fogva tartunk benneteket. Tanuljátok meg szeretni az országotokat. Ha pályára léptek egy stadionban, akkor nemcsak magatokat képviselitek, hanem egész Elefántcsontpartot" - mennydörögte Guei. A játékosok nevében a belga Lokeren középpályása, Charles Dago nyilatkozott, és elnézést kért az ország lakosságától a rossz szereplés miatt.

De nem csak Afrikában fordult már elő, hogy egy politikus szakmai alapon kritizálta a szövetségi kapitányt, hanem Európában is - ráadásul egy Eb-ezüstérem után. A 2000-es kontinensviadalon Olaszország drámai körülmények között kapott ki a döntőben Franciaországtól, ami után az akkor még csak parlamenti képviselőnek, illetve első számú ellenzéki vezetőnek számító Silvio Berlusconi élesen bírálta Dino Zoff szövetségi kapitányt. Berlusconi azt kifogásolta, hogy Zoff a mérkőzésen nem állított külön őrzőt a franciák karmesterére, Zinédine Zidane-ra, és amatőrnek nevezte a válogatott mesterét. Zoff azonban büszkébb volt annál, mint hogy ezt elviselje, és tiltakozásul lemondott posztjáról. Berlusconi amúgy az AC Milan elnökeként is rendszeresen beleszólt az egyesületnél zajló szakmai munkába.

www.global-soccer.eu