Nem hatott az olasz példa Henryra

Thierry Henryt a fél világ lecsalózza az írek elleni kezezése miatt, pedig a műesések és az egyéb szabálytalan trükkök mindennaposak a labdarúgásban, a fair play fogalma általában kimerül abban, hogy sérülés esetén a játékosok kirúgják a labdát az oldalvonalon kívülre, majd ezt követően visszaadják az ellenfélnek. Persze azért akadnak kivételek is, cikkünkben ezeket gyűjtöttük össze.

Éppen a múlt hét végén, az Olaszország-Hollandia barátságos meccsen történt, hogy a hazaiak csatára inkább lemondott a győzelemről, semmint hogy sportszerűtlenül hozza előnybe a csapatát. Tíz perccel a lefújás előtt egy kapu előtti kavarodást követően Giampaolo Pazzini kézzel juttatta a labdát a kapuba, amit aztán ő maga mondott meg a negyedik játékvezetőnek, Emidio Morgantinak.

1:04-nél látható az eset

"Amíg a hollandok a játékvezetővel foglalkoztak, rögtön mondtam a hozzám siető Andrea Pirlónak és Fabio Cannavarónak, hogy a gól nem érvényes, mert kézzel ütöttem be, és ezt közöltem a negyedik játékvezetővel is. Úgy érzem, ez volt a helyes döntés, mert egy ilyen góllal nem lett volna igazságos nyerni. Egyébként sem volt szándékos, esés közben sodortam be a labdát" - magyarázta Pazzini, elnyerve ezzel a nagyközönség szimpátiáját.

Az igazság bajnokai

Többször előfordult már az is, hogy egy játékos a megítélt büntetőnél jelezte a bírónak, hogy a védő egyáltalán nem szabálytalankodott vele szemben. Romániában a Rapid Bucuresti középpályása, Costin Lazar tett így az előző szezonban: az Otelul Galati elleni találkozón a 63. percben egy jól sikerült becsúszást a bíró szabálytalannak ítélt, de Lazar azonnal mutatta, hogy az ellenfél a labdát rúgta el

A korábban tizenegyest ítélő bíró így aztán megváltoztatta döntését, a találkozó játékvezetői labdával folytatódott. A bukarestiek akkor már 2-0-ra vezettek, és végül 4-0-ra nyertek, így aztán az eset nem befolyásolta a végeredményt.

A Liverpool csatára, Robbie Fowler viszont 1997 márciusában egy Arsenal elleni derbin hiába magyarázta Gerald Ashbynek, hogy David Seaman nem szabálytalankodott ellene, a játékvezető hajthatatlan maradt, és büntetőt ítélt. Fowler ezután kihagyta a tizenegyest, mivel Seaman hárított, de a kipattanót Jason McAteer értékesítette.

Később el is terjedt az a legenda, hogy a csatár szándékosan rontott, de Fowler cáfolta ezt: "Csatár vagyok, az a dolgom, hogy elvégezzem a tizenegyest, és berúgjam. Szándékosan sohasem rontok, egyszerűen csak rosszul rúgtam a büntetőt" - mondta később.

A dán Morten Wieghorst azonban egészen biztosan tudatosan nem rúgta be a tizenegyest 2003-ban, az Irán elleni barátságos találkozón. A Carlsberg-kupán az irániak védője az első félidő végén azt hitte, hogy a bíró lefújta a játékrészt, és ezért szépen kézbe vette a labdát a tizenhatoson belül. Pechjére azonban nem a játékvezető sípolt, hanem egy vicces kedvű néző, így megmozdulása tizenegyest ért. Wieghorst kiment az oldalvonal mellé, diskurált egy kicsit a szövetségi kapitánnyal, Morten Olsennel, majd a kapu mellé lőtt, a meccset pedig Irán nyerte meg 1-0-ra.

A német támadó, Frank Ordenewitz még hihetetlenebb dolgot hajtott végre 1988-ban. A Werder Bremen játékosa ugyanis az 1. FC Köln elleni bajnoki 50. percében egy tizenhatoson belüli kezezést ismert el, amiért a kölniek tizenegyest kaptak. Pierre Littbarski nem is hibázott,  a Köln 2-0-ra nyert. A brémaiak a mérkőzés eredményétől függetlenül bajnokok lettek, Ordenewitz pedig 1989 nyarán egy FIFA Fair Play-díj birtokosaként Kölnbe igazolt.

Az, hogy egy játékos kirúgja a labdát, mert az ellenféltől megsérült valaki, nem ritkaság, ha viszont ez olyan esetben történik, amikor gólhelyzetbe kerülne, már sokkal inkább figyelemre méltó. A leghíresebb ilyen eset az olasz Paolo di Canióé, aki sohasem tagadta szélsőjobboldali nézeteit, de a pályán igyekezett sportszerű maradni. Amikor 2000 decemberében az Everton elleni bajnokin a hazaiak kapusa, Paul Gerrard a tizenhatoson kívülre kifutva megsérült, Di Canio meg sem próbálta a kapuba juttatni a felé szálló labdát, hanem megfogta azt, miközben a földön fekvő kapusra mutatott.

Di Canio a Goodison Park közönségétől vastapsot, a FIFA-tól pedig Fair Play-díjat kapott tettéért, de arról nincs tudomásunk, hogy edzője, Harry Redknapp mit mondott neki a lefújás után az öltözőben - a meccs végeredménye 1-1 lett.

Di Canio példája nagyon megragadhatott az olasz futballisták számára, hiszen a közelmúltban két honfitársa is ugyanígy cselekedett hasonló szituációban. Tavaly februárban egész Olaszország megtanulta Francesco Cannarozzi nevét, aki az ötödik ligában, a Lucera Calcio színeiben ontotta a gólokat. Az Atletico Corato elleni meccsen azonban ahelyett, hogy ziccerben az üres kapuba lőtt volna, kirúgta a labdát az oldalvonalon kívülre, mert az ellenfél védője sérülten feküdt az ötösön (a csatár egyébként éppen emiatt nem állt lesen).

Fél évvel később a Serie A-ban is megismétlődött a jelenet, még ha nem is ilyen százszázalékos gólhelyzetben. A Palermo-Reggina meccsen a vendégek csatára, Franco Brienza egyedül törhetett kapura, ám lövés helyett kipöckölte a labdát, mert a hazaiak védője, Federico Balzaretti megsérült. 

"Spontán döntés volt. Hallottam, hogy mögöttem történik valami, és a szemem sarkából láttam, hogy valaki a földön fekszik, így jobbnak láttam, ha megállok" - mondta Brienza, aki  amúgy a Palermóban is játszott korábban.

A jó szándék nem elég

A labda persze gömbölyű, így előfordul, hogy a labda visszaadása sem megy egyszerűen. 2005 szeptemberében a holland kupában az Ajax Amsterdam utánpótláscsapata (a Jong Ajax) a Cambuur Leeuwarden ellen játszott, és 2-0-ra vezetett, amikor a 72. percben egyik játékosát, Derk Boerrigtert ápolni kellett. Az ellenfél sportszerűen ki is rúgta a labdát, amelyet a bedobás elvégzése után az amszterdamiak vissza akartak adni. A hét végén a belga válogatottban a magyarok ellen is szerepelt Jan Vertonghen azonban véletlenül mértani pontossággal ívelt a felső sarokba.

Mindenki meglepődött, legjobban talán Vertonghen, aki nem győzte mutatni: nem így akarta, de már nem lehetett mit tenni. A játékvezető is tehetetlen volt, kénytelen volt megadni a gólt, mire az Ajax játékosai kisebb kupaktanács után úgy döntöttek, engedélyeznek egy gólt a Cambuurnak. Jellemző, hogy a leeuwardenieknek ez sem ment könnyen.

A fair play hazájában, Angliában is történt már hasonló eset. 2007 őszén a ligakupa második fordulójában a Nottingham Forest és a Leicester City találkozott. Szünetben a hazaiak 1-0-ra vezettek, de a meccset félbe kellett szakítani, mert a vendégek védője, Clive Clarke az öltözőben szívrohamot kapott.

Az újrajátszásra szeptemberben került sor, és a meccset az első perctől kezdték újra, vagyis a Nottingham előnye eltűnt. Legalábbis papíron, mert a Leicesternél úgy vélték, hogy ez nem lenne sportszerű, éppen ezért 20 perccel a kezdő sípszó előtt jelezték a hazaiaknak: engedni fogják, hogy szerezzenek egy gólt. Így is történt: a Nottingham kapusa, Paul Smith a középkezdésből akadálytalanul vezethette a labdát a másik tizenhatosig, ott lepacsizott kollégájával, majd a hálóba lőtt

A jó itt is elnyerte méltó jutalmát: a meccset ugyanis így is a Leicester nyerte meg 3-2-re.

www.global-soccer.eu