A Bayernnek lesz még gondja a Wolfsburgot másoló duóval

A világbajnokság miatt ezúttal a szokásosnál is rövidebb ideig tart a téli szünet a Bundesligában: az első tavaszi fordulót január 15-én rendezik. Ennek ezúttal alighanem a féltávnál harmadik Bayern Münchennél örülnek a legjobban, hiszen az idényt gyengén kezdő bajorok az ősz végére lendületbe jöttek - és jelenlegi helyezésük ellenére a legtöbben őket tartják a legesélyesebbnek az aranyéremre.

Kiessling (balra) vezeti a góllövőlistát, és tavasszal is sokat tehet azért, hogy a Leverkusen a csúcsra érjen

Mindez már csak azért is érdekes, mert a statisztikák szerint (márpedig Németországban adnak az ilyen adatokra) a Bundesliga történetében az őszi elsők kétharmada megnyerte a bajnokságot - márpedig jelenleg a Bayer Leverkusen áll az élen.

A német közvéleményben azonban van valami, ami még ennél is erősebben tartja magát: jelesül, hogy a gyógyszergyáriak képtelenek aranyérmet nyerni. Az emlékezetes, 2001-2002-es szezonban a Bayer szintén az élen állt a téli szünetben, de végül ezüstérmes lett, ráadásul az elmúl három évből kétszer szintén nem az a csapat lett a bajnok, amely az őszi idény végén vezette a tabellát. Jelenleg pedig két olyan csapat áll az első két helyen, amely még sohasem volt bajnok a Bundesligában.

A fentiek is mutatják, hogy a német élvonal a mostani szezonban is tartja magát az elmúlt évek hagyományaihoz, azaz az első helyért kifejezetten izgalmas a küzdelem. Jelenleg az első öt csapatot mindössze öt pont választja el egymástól, más kérdés, hogy ennek ellenére a legtöbben a Bayernt tartják a legesélyesebbnek az elsőségre.

Pedig alig másfél hónappal ezelőtt még úgy tűnt, hogy a müncheniek nyáron kinevezett edzőjének, Louis van Gaalnak meg vannak számlálva a napjai a klubnál - a hollandnak azonban sikerült kivezetnie csapatát a hullámvölgyből. Ráadásul a Bayern úgy kapta össze magát, hogy legnagyobb sztárja, Franck Ribéry továbbra is sérült, és a másik világklasszis, Arjen Robben is csak keveset játszott hasonló okok miatt.

A jelek szerint Van Gaalnak kellett egy kis idő, hogy megtalálja az ideális taktikát, és ehhez a megfelelő játékosokat - azokat, akik feltétel nélkül elfogadják módszereit. Ennek persze vannak áldozatai, gondoljunk csak Luca Tonira, aki januárban biztosa távozik Münchenből, ugyanakkor Van Gaal elődjeivel ellentétben képes volt saját nevelésű fiatalokat is beépíteni a csapatba, ami mindenképpen pozitívum a drukkerek számára.

A Bayern előtt ezzel együtt is két csapat áll jelenleg a tabellán, és az idény előtt egyiket sem várták ilyen előkelő helyre. Mind a Schalkénál, mind a Bayer Leverkusennél elsősorban az edzőnek tulajdonítják a remek eredményeket, és mindkét klubnál (a Bayernhez hasonlóan) olyan szakember ül a kispadon, aki mindig is híres volt a szigoráról.

A listavezető trénere, Jupp Heynckes az előző idény végén éppen a Bayern Münchennél dolgozott Jürgen Klinsmann menesztését követően, és az ő kinevezése telitalált volt a leverkusenieknél, akik már a legutóbbi szezonban sem voltak rosszak - de a rutinos szakember rendbe rakta a védekezésüket is. Ennek köszönhetően a Leverkusen ugyan továbbra is kifejezetten látványos támadófutballt produkál (játékosai szerezték a legtöbb gólt az ősszel), de egyben övé a legkevesebb kapott találat is - holtversenyben a Schalkéval.

Gelsenkirchenben az anyagi problémák miatt még a szurkolók is maximum azt várták, hogy az európai kupaszereplésért harcban lesznek a kedvencek, ám ehhez képest a Királykékek ott vannak a közvetlen élmezőnyben. Felix Magath rendkívül bátran nyúlt a saját nevelésű fiatalokhoz: az ősz során heten mutatkoztak be a Bundesligában, és akadt olyan bajnoki, ahol a csapat középpályás-sorában a legidősebb futballista 21 esztendős volt! Kérdés, hogy ez a lendület kitart-e tavasszal, de annyi bizonyos, hogy a klub máris felülmúlta a várakozásokat.

Ami az ősz pozitív meglepetéseit illeti, mindenképpen ide kell sorolni a Borussia Dortmundot is, amely gyengébb szezonkezdet után alaposan összekapta magát. Jürgen Klopp szerkezeti változást hajtott végre az együttesnél az idény közben, amely részben összefüggött Hajnal Tamás sérülésével - és a csapat menetelése éppen a magyar karmester nélkül kezdődött meg.

Hajnallal a kezdők között a gárda hét meccsből csak kettőt nyert meg, nélküle viszont kilencből hatszor győzött, és veretlen maradt. A dortmundiak átálltak a 4-2-3-1-es felállásra, amelyben az ék, a nyáron vásárolt argentin Lucas Barrios remekül érzi magát: a csatár az első hét fordulóban nem talált be, a következő tíz meccsen viszont kilencszer volt eredményes.

Maximálisan elégedettek lehetnek az ősszel az újonc Mainznál is, pedig Lőw Zsolt együttesénél katasztrofálisan kezdődött a szezon: a klub ugyanis még a bajnoki rajt előtt menesztette Jörn Andersent, akinek a helyére a pályaedző, Thomas Tuchel került. Ekkor nem sok jót jósoltak az együttesnek, amely azonban remekül tartja magát a középmezőnyben, és minden esélye megvan arra, hogy megkapaszkodjon a legjobbak között.

Ami a negatív meglepetéseket illeti, a sort mindenképpen a Herthával kell nyitni, a berliniek visszaesése ugyanis szinte megmagyarázhatatlan. A fővárosi együttes az előző idényben ötödik lett - most viszont már szinte biztos kieső. Sőt, Dárdai Pálék versenyben vannak a minden idők legrosszabb Bundesliga-csapata címért a Tasmania Berlinnel, amely az 1965-66-os idényben mindössze két győzelemmel és nyolc ponttal (ami a mai számítások szerint tíz lenne) végzett az utolsó helyen.

A Hertha paldóra került ősszel, kisebb csoda kéne Kacaréknak a bennmaradáshoz

A Herthának most egy győzelme és hat pontja van. A berliniek természetesen már edzőt is cseréltek, akárcsak az ősz másik alulteljesítő együttese, a Stuttgart, és a két gárdában az is közös, hogy a bajnoki gyengélkedés ellenére egyaránt versenyben maradt a nemzetközi porondon. A svábok ráadásul a Bajnokok Ligájában játszhatnak februárban, bár a gárda minden bizonnyal inkább a bajnokságra, illetve a bennmaradásra koncentrál majd - a keret erőssége alapján utóbbi sikere nem is lehet kérdéses.

Nehéz helyzetben van a Hannover, amely jó ideig a megszokott hullámzó módon teljesített: a csapat szinte mindig a tizedik hely környékén végez, vagyis nem volt elég gyenge ahhoz, hogy kiessen, de elég erős sem ahhoz, hogy kilépjen Európába. Ezúttal is ez volt a helyzet, azonban a válogatott kapus, Robert Enke tragikus halála mindent megváltoztatott, és azóta a játékosok nem találtak magukra - a rövid téli szünet a lehető legjobbkor jött számukra.

Utóbbi elmondható a Werder Bremenről is, amely az előző idény gyengélkedése után remekül kezdte a mostani szezont, azonban az ősz végére elfogyott a lendület. Pedig a brémaiaknál szerepel az év egyik nagy felfedezettje, Mesut Özil, és a perui csatár, Claudio Pizarro visszacsábítása is remek húzás volt, de Thomas Schaaf mesternek megint ki kell találnia valamit, ha azt akarja, hogy tavasszal az együttes előrébb lépjen.

A brémaiak mellett még a Hoffenheim és a Wolfsburg alkotják az élmezőny üldözőit: a legutóbbi idényben újoncként remeklő hoffenheimiek alighanem a helyükre kerültek, és minden bizonnyal ez az igazság a wolfsburgiakkal kapcsolatban is - a zöld-fehérek a 2008-2009-es szezonban jókor voltak jó helyen, és ennek aranyérem volt a jutalma. Leverkusenben abban bíznak, hogy ezúttal ők fognak ugyanígy járni.