Vágólapra másolva!
Amikor tavaly nyáron Cristiano Ronaldo, Kaká és Zlatan Ibrahimovic is a Primera Divisiónba igazolt, a liga elnöke büszkén jelentette ki: a spanyol futball a legjobb a világon. A Real Madrid és a Barcelona dominanciája ugyanakkor intő jel is lehet, a bajnokság ugyanis könnyen olyan lehet mint a skót, ahol a két élcsapat mögött szintén óriási a szakadék, ami a színvonalat is lerontja.

A spanyol labdarúgást mindig is Európa élvonalába sorolták, az elmúlt évek eredményei alapján az is felmerül, hogy egyenesen a legjobb a kontinensen. A válogatott megnyerte a 2008-as Európa-bajnokságot, esélyesnek számít a vébén is, a Bajnokok Ligája címvédője pedig a Barcelona. A tavaly nyári átigazolási időszakban a spanyol klubok költötték a legtöbb pénzt, és a három legutóbbi aranylabdás (Kaká, Cristiano Ronaldo, Lionel Messi) egyaránt a Primera Divisiónban futballozik. A fentiek alapján a liga (LFP) elnöke, José Luis Astiazarán joggal jelenthette ki: "Objektív tények bizonyítják, hogy a spanyol labdarúgás a legjobb a világon."

Szakmai és pénzügyi fölény a két sztárklubnál

Astiazarán érvei mind megállják a helyüket, ám nem a teljes spanyol bajnokságra érvényesek, hanem csupán a Real Madridra és a Barcelonára. Ez a két egyesület anyagilag és szakmailag egyaránt kiemelkedik a mezőnyből. Ha a bajnoki tabellát nézzük, jól látszik a Real és a Barca nyomasztó fölénye: 29 forduló után a két együttes egyaránt 74 ponttal áll, a megszerezhető pontok 85 százalékát begyűjtötték, míg a harmadik Valencia 21 ponttal lemaradva követi őket.

A Real és a Barcelona valósággal rátelepszik a spanyol futballra, és szinte megfojtja azt. Közvélemény-kutatások szerint ennek a két klubnak van a legtöbb szurkolója Spanyolországban: a Realnak 13,2, a Barcelonának 10,4 millió. Harmadik a sorban a Valencia, 2,1 millió szimpatizánssal. Az újságok címlapjait a Real és a Barca játékosai foglalják el: a nagy sportnapilapok közül kettő madridi (Marca, AS), kettő pedig barcelonai (El Mundo Deportivo, Sport), és ennek megfelelő elfogultsággal is dolgoznak. Az egyik tévécsatorna igazgatója pedig félig komolyan kijelentette: valóságos katasztrófa lenne, ha nem a két sztárklub valamelyike nyerné a bajnokságot.

A tévéközvetítések, illetve az azért járó jogdíjak egyébként a probléma egyik gyökerét jelentik. A következő szezontól Spanyolország lesz az egyetlen olyan európai ország, ahol a tévés jogdíjakat klubonként, és nem kollektívan tárgyalják. Jelenleg még Olaszországban is így van, azonban nyártól már ott is liga osztja szét a bevételt. A Primera Divisiónban viszont nem így van, a klubok külön egyeznek meg a közvetítésekről, ami azt jelenti, hogy a Real és a Barcelona aránytalanul több pénzt kap. A jelenlegi szerződés 2013-ig érvényes, és ennek értelmében mind a két egyesület körülbelül 120 millió eurót kasszíroz szezononként. A Valenciának 30, a Sevillának 20 millió jut, pedig ezek élcsapatok. El lehet képzelni, hogy mennyit kap például a Xerez. Csak összehasonlításképpen: Angliában a jelenlegi sereghajtó, csődeljárás alatt álló Portsmouth is több pénzhez jut a jogdíjakból, mint a Valencia.

"Nem normális, hogy a 15-szörösét kapják, mint mi, és ezen szinte lehetetlen változtatni. Nincs egység a klubok között, és az LFP nagyon nehéz helyzetben van. Nem azért aggódom, hogy az arab olajsejkek az angol klubokba pumpálják a pénzüket, inkább a saját szervezeti problémánk aggaszt" - jelentette ki a Villarreal elnöke, Fernando Roig, aki a kerámiaiparban szerzett jövedelméből finanszírozza klubját, és a gazdasági válság miatt jelentősen csökkentek a bevételei. A 2006-ban még BL-elődöntős klubnál ebben a szezonban fordult elő először, hogy késtek a fizetésekkel - a Valenciánál ugyanez az előző idényben történt meg. A jelenleg harmadik helyen álló egyesület adóssága meghaladja a 600 millió eurót: a klub az ingatlanpiac összeomlását nyögi, hiszen el akarta adni a jelenlegi stadion, a Luis Casanova területét, miközben megkezdte egy új aréna felépítését. Így aztán jelenleg a Valenciának két stadionja is van: egy, amelyet képtelen eladni, és egy másik, amit pénzhiány miatt nem tud befejezni. Az egyesületet a Bancaja pénzintézet segítette ki 220 millió eurós hitellel: "Enélkül jelenleg a harmadosztályban lennénk" - mondta a klub elnöke, Manolo Llorente. Az UEFA tanácsadójaként is dolgozó futball-gazdasági szakértő, José María Gay becslése szerint a spanyol klubok adóssága eléri a 3,5 milliárd eurót, ebből 100 milliót tesznek ki az elmaradt fizetések a játékosok szakszervezetének volt elnöke, Gerardo Movilla véleménye alapján.

A liga szigorítana a szabályokon

Nem véletlen, hogy a liga szeretne szigorítani az egyesületek pénzügyi ellenőrzésén: az LFP olyan szabályozást tervez, amely alapján a csapatok csak maximum a bevételeik 70 százalékát költhetnék igazolásokra, illetve fizetésekre. Mindez összhangban áll az UEFA pénzügyi fair playre vonatkozó elképzeléseivel, ám meglehetősen nehéz lesz megvalósítani. A Realnak és a Barcelonának ugyanis nem érdeke egy ilyen szabályozás bevezetése, de a többi egyesület is elzárkózik tőle.

Forrás: AFP
A Realnál nem érzik a válságot

Úgy vélik, a szurkolók nehezen fogadnák el, hogy gazdasági okok miatt nem költhetnek erősítésekre. A spanyol szövetség főtitkára, Jorge Pérez szerint az egyik klub vezetője azt mondta neki: "Ha pénzügyileg remek munkát végzek, kiesünk az élvonalból, a drukkerek pedig megölnek." Nem mindenki gondolkozik így: "Meg kell próbálnunk elkerülni, hogy a Real Madriddal és a Barcelonával versenyezve elsüllyesszük saját magunkat" - jelentette ki a Sevilla sportigazgatója, Monchi. A Sevilla az elmúlt években azzal tudott úgy-ahogy lépést tartani a két naggyal, hogy szakmailag szinte kifogástalan munkát végzett, és nagyon olcsón igazolt olyan játékosokat (vagy nevelt), akiket aztán csillagászati összegért adott el. Sergio Ramos, José Antonio Reyes, Júlio Baptista és Daniel Alves mindannyian Andalúziából került sztárklubokhoz.

Éppen Monchi volt az, aki a Barca és a Real dominanciája miatt a skót bajnoksághoz hasonlította a spanyolt: Skóciában több, mint egy évtizede mindig a Celtic és a Rangers végez az első két helyen. Hogy ez mennyire nem egészséges, az a skót labdarúgás jelenlegi helyzetén is látszik, és a veszélyt Spanyolországban is észlelik. "Mindenkinek be kell látnia, hogy a kis klubok is nagyon fontosak egy bajnokságban. Elvégre 15 clásico a Bernabéuban és 15 a Camp Nouban meglehetősen unalmas lenne, nem igaz?" - mondta Roig. De van, aki szerint a fenti helyzet már most bekövetkezett. A Real Zaragoza korábbi elnöke, Eduardo Bandrés ugyanis azt állítja: "A spanyol a világ legunalmasabb bajnoksága."

www.global-soccer.eu