Ancelotti titka: nem fogta vissza a Chelsea-csatárokat

Az nem meglepetés, hogy a Premier League-ben a Chelsea végzett az élen, hiszen a szezon előtt is az esélyesek közé sorolták, az viszont már meglepőbb, hogy a londoniak rekordszámú gólt szerezve lettek bajnokok. Pedig a nyáron igazolt edzőt, az olasz Carlo Ancelottit előzetesen kifejezetten védekező felfogásúnak tartották, a klub a korábbi bajnoki címeit is inkább a védelmének köszönhetően szerezte.

• Álomfocival lett bajnok a Chelsea, Drogba lepipálta Rooney-t

Amikor a Chelsea a 2004-2005-ös idényben, José Mourinho irányításával megnyerte a bajnokságot, a csapat Premier League-rekordot állított fel azzal, hogy mindössze 15 gólt kapott. Ezt ugyan azóta nem sikerült megjavítani, de a londoni gárda a következő aranyérmét is elsősorban remek védelmének köszönhette (a 2005-2006-os bajnokságban is csak 22 gólt kapott), a Mourinho-féle defenzív taktika éveken keresztül meghatározta a csapat megítélését. Amikor tavaly nyáron az olasz Carlo Ancelotti lett az edző, akkor a legtöbben úgy vélték, hogy ez a tradíció folytatódik. Elvégre Ancelottit a Milannal azért kritizálták a legtöbbet, mert túlságosan is védekező felfogásban szerepeltette együttesét.

Hajtás az utolsó sípszóig

Ehhez képest a londoniak úgy nyerték meg a bajnokságot, hogy a legtöbb gólt szerezték, sőt új PL-rekordot állítottak fel. Frank Lampard és társai összesen 103-szor voltak eredményesek, márpedig a korábbi csúcsot a Manchester United tartotta, amely az 1999-2000-es bajnokságban 97 gólt szerzett. A csapat főleg tavasszal kapta össze magát, hiszen a szezon második felében 19 bajnokin 58 gólt szerzett (az első 19 fordulóban 45-öt), és négy mérkőzésen is kiütéses győzelmet aratott. A Sunderland, az Aston Villa és a Stoke City is hét gólt kapott a Stamford Bridge-en, majd jött az utolsó körben a Wigan elleni 8-0, amivel végképp feledésbe merül a Wolverhampton eddigi rekordja, amely - a második világháború óta 2010-ig egyedüli csapatként - háromszor is hét gólt lőtt egy szezonban.

A rekord egyik legfontosabb összetevője az volt, hogy Ancelotti szakított az Olaszországban megszokott felfogással. A Serie A-ban ha egy csapat kétgólos előnybe kerül, akkor nem próbálja ezt tovább növelni - inkább igyekszik megőrizni a biztos vezetést. Az, hogy egy együttes hét vagy nyolc gólt lőjön, Olaszországban szinte elképzelhetetlen, 1998 óta mindössze egyszer fordult elő: a 2006-2007-es idényben az AS Roma 7-0-ra verte a Cataniát. Angliában viszont a csapatok általában az utolsó pillanatig hajtanak az újabb gólért, függetlenül attól, hogy mi az állás - a Chelsea a 85. perc után 15, az utolsó negyedórában pedig 26 gólt szerzett.

Drogbáékat a zárómeccsen sem lehetett megállítani -
a csapat nyolc, a csatár három gólt szerzett

Mindezzel Ancelotti is tisztában volt, és valószínűleg tudatosan változtatott a játékról alkotott felfogásán. "Nem tartom magam a támadójáték hívének. Olasz vagyok, nálunk a védekezésen van a hangsúly. Olaszországban általában nem az a csapat nyeri a bajnokságot, amelyik a legtöbb gólt szerzi, hanem amelyik a legkevesebbet kapja. Számomra elsősorban az egyensúly a fontos: a cél a gólszerzés és a győzelem, de nem szeretek gólt kapni, és ehhez szükség van a megfelelő egyensúlyra" - jelentette ki a szakvezető.

Védekezésben fegyelem, támadásban improvizáció

Más szempontból viszont nem változott Ancelotti: nagy hangsúlyt fektetett a taktikára, vagyis a rangadókon igyekezett az ellenfél játékához igazítani saját csapata szisztémáját. Így aztán az idény során több rendszert is alkalmazott: a Chelsea játszott 4-4-2-t, 4-3-3-at és 4-2-3-1-et is - annak megfelelően, hogy melyik tűnt a legideálisabbnak. A Manchester United elleni, idegenbeli rangadón például képes volt kihagyni a bombaformában lévő és gólkirályi címre törő Didier Drogbát, mert úgy vélte, hogy Nicolas Anelka jobban meg tudja valósítani taktikai elképzeléseit, a hajrában viszont becserélte az elefántcsontpartit, akinek erőszakos játékára akkor nagyobb szükség volt. Alighanem ennek is köszönhető, hogy a rangadókon a Chelsea nem veszített pontot: az Arsenal, a Manchester United és a Liverpool elleni meccseket egytől egyig megnyerte, ráadásul úgy, hogy ezen a hat találkozón - a manchesteri vendégjáték kivételével - még csak gólt sem kapott.

Összességében elmondható, hogy Ancelotti a támadójátékot nagy részben rábízta a játékosaira: amíg az ellenfél birtokolta a labdát, addig nagy taktikai fegyelmet követelt meg, azonban labdaszerzés után nagy szabadságot adott a focistáinak. "Azt hiszem, egy edző számára mindig könnyebb megmagyarázni a védekező feladatokat, mert ha a labda nem nálunk van, akkor egyszerűbb felvenni a megfelelő pozíciót a pályán. A támadásokhoz is lehet utasításokat adni, de egy játékosnak használnia kell a tudását, improvizálnia kell, nem gondolkozhat mereven. Lampard fantasztikus középpályás, mert tudja, hogy mikor kell a tizenhatos elé érkeznie. De ezt nem lehet megtanítani, ez egy ösztönös tulajdonság" - magyarázta Ancelotti. Így aztán a bal oldali középpályás Florent Malouda rendkívül gyakran szinte harmadik csatárt játszott - jobban mondva másodikat, helyet cserélve a rendszeresen visszalépő Anelkával.

www.global-soccer.eu