Argentína: Maradona ronthatja el Messi vébéjét

Argentína, ha a vártnál nehezebben is, de kijutott a labdarúgó-világbajnokságra a hősként tisztelt Diego Maradona irányításával, és Dél-Afrikában Lionel Messiék ugyanúgy esélyesként indulnak, mint az elmúlt évtizedekben mindig. Nagy kérdés, hogy az eddig is számos vitatott döntést hozó Maradona megtalálja-e a megfelelő csapatot a vébére, és hogy a válogatottban általában visszafogottabb teljesítményt nyújtó Lionel Messi át tudja-e menteni a Barcelonában látott formáját.

Az argentinok remélik: sok gól után lehet majd Messit ölelgetni

Miért érdemes szurkolni nekik?

Maradona és Lionel Messi személye már önmagában elég indok, hogy az ember magára kapjon egy argentin mezt és leüljön szurkolni a tévé elé. A látványos támadófutball hívei minden bizonnyal nekik szorítanak majd - és azok is, akiknek elegük van abból, hogy mindenki a spanyolokról meg a brazilokról beszél.

Hogyan lehet legyőzni őket?

Messi kikapcsolása nagyon fontos, de a csapatban rengeteg klasszis szerepel rajta kívül is. A középhátvédek kiválóan fejelnek, ám kissé lassúak és nehezen fordulnak, amit ki lehet használni.

Mit várunk tőlük?

Legalább annyi kamera irányul majd a mérkőzéseiken a kispadra, mint a pályára, és Maradona maximálisan együtt él majd a játékkal. Kőkemény belépők a hátvédektől, rengeteg passzból álló támadások, félelmetes csatárok és szupersztárok a cserék között.

Kire figyelünk?

A legnagyobb érdeklődés és figyelem alighanem Messi játékát kíséri majd, az FC Barcelona klasszisáról azonban mindenki tudja, hogy mire képes. A Benfica szélsője, Ángel di María viszont a vébén léphet a szupersztárok közé, ahogy Diego Milito is, akiről még mindig kevesen hiszik el, hogy a világ egyik legjobb csatára.

A gyenge pont

A selejtezőkön a válogatott nem nagyon tudta kihasználni, hogy a rendelkezésére áll a világ legjobb játékosa: mintha túlságosan is sokat vártak volna Messitől, aki nem tudta azt nyújtani, mint a Barcában. Az állandóság hiánya is gondot okozott, bár Maradona mintha ebből a szempontból az utóbbi mérkőzésen már fejlődne.

Róluk mondták

"Az argentinok rendkívül agresszívan letámadtak már a középpályán, taktikusan és egyben labdabiztosan futballoztak. Egy ilyen ellenféllel szemben nagyon nehéz játszani, mert egyénileg kiválóan képzett játékosokról van szó, és ha nagyon kitámadunk, akkor bármikor helyzetbe kerülnek" - elemzett a Németország elleni barátságos mérkőzés után Bastian Schweinsteiger.

41/50

Kapusok: 7/10
A jelek szerint Maradona a holland Alkmaarban légióskodó Sergio Romerónak adja az egyes számú mezt, a legutóbbi mérkőzéseken ő védte az argentinok kapuját. A jó reflexekkel megáldott kapus mellett Mariano Andujar és Diego Pozo lehet ott a vébén - nagy különbség nincsen közöttük.

Védelem: 8/10
Ebben a csapatrészben is rengeteg kiváló játékos áll a válogatott rendelkezésére, a kérdés már csak az, hogy Maradona megtalálja-e az ideális összeállítást. Úgy tűnik, hogy a bal oldalon Gabriel Heinze, középen pedig Martín Demichelis és Walter Samuel lehet a befutó, a jobbszélen viszont nem tudni, kit választ. És továbbra sem értjük, miért nem került be a keretbe Javier Zanetti?

Középpálya: 9/10
Egyre inkább úgy tűnik, hogy Maradona fejében összeállt az ideális kezdő tizenegy. A védekező középpályás Javier Mascherano, a karmesteri pálca Juan Sebastián Veróné, a két szélen pedig Ángel di María és Jonás Gutiérrez szerepel - utóbbi mellett hatalmas munkabírása és gyorsasága szól.

Csatársor: 10/10
Az argentin válogatottban szerepel a világ jelenlegi legjobb játékosa, de Lionel Messi mellett Maradona még kiváló támadók egész sorából válogathat. Jelenleg úgy tűnik, hogy Gonzalo Higuaín lesz Messi társa, de a kispadon bevetésre vár majd Diego Milito, Carlos Tévez és Sergio Agüero is.

Szövetségi kapitány: 7/10
Maradona lelkesedését és motiváló erejét senki sem vonhatja kétségbe, ám szakmai tudása és tapasztalata már korántsem ilyen kiemelkedő. A válogatottnál tanácsadóként dolgozó Carlos Bilardo szerepe nagyon fontos - amennyiben persze Maradona egyáltalán hallgat rá, hiszen Diego híres a makacsságáról.

Tanácsunk a szövetségi kapitánynak

Messi a selejtezők során nem tudta azt a teljesítményt nyújtani, mint hétről hétre a Barcelonában, aminek részben az volt az oka, hogy túlságosan is tőle várták a megoldást a szorult helyzetekben. Maradonának egyrészt meg kell osztania a felelősséget a csapaton belül, másrészt pedig sokkal szabadabb szerepkört kell adnia Messinek. A szakvezető többször is jelét adta annak, hogy döntéseit nem szakmai, hanem személyes indokok alapján hozza - másként nehéz lenne megmagyarázni, hogy miért nem számít Estebán Cambiassóra vagy Javier Zanettire.

Maradona játékosként felépített nimbuszát megtépázta a válogatott döcögős kijutása

Nem csak a szépre emlékezünk

Az argentinok rögtön az első világbajnokágon közel kerültek az aranyéremhez, hiszen 1930-ban döntőt játszottak a házigazda uruguayiakkal, ám ott vereséget szenvedtek. A következő fináléra 48 évet kellett várniuk, de a két siker között is akadt emlékezetes szereplésük - az 1966-os tornán például a negyeddöntőben Angliától kaptak ki, és a meccs után az angol szakvezető, Sir Alf Ramsey egyszerűen csak állatoknak nevezte a dél-amerikai játékosokat. 1978-ban házigazdaként lettek világbajnokok, még ha vitatott körülmények között is, és azóta folyamatosan ott vannak a világ élvonalában. A csúcspontot a Maradona-korszak jelentette, amely egy arany- és egy ezüstérmet hozott, 1990 óta viszont mindig elmaradt a várakozástól az együttes - pedig valamennyi tornán a legerősebb csapatok közé sorolták.

Felejthetetlen pillanatuk

Az 1986-os mexikói torna egyértelműen Diego Maradona vébéjeként vonult be a sportág történelmébe. Az apró termetű zseni szinte egymaga vezette el a csapatot az aranyéremig, és az angolok elleni negyeddöntőben egészen elképesztő teljesítmény nyújtott. Előbb kézzel ütötte be a labdát Peter Shilton kapujába (később nemes egyszerűséggel csak Isten kezeként aposztrofálta a gólt), majd olyan találatot szerzett, amit később a világbajnokságok történetének legszebb góljának választottak. A félpályáról indulva minden előtte felbukkanó ellenfelet kicselezve lőtt a hálóba.

 

 

Mi lett volna, ha

Négy évvel a mexikói diadal után az argentinok újabb döntőt játszhattak, és az ellenfél ismét az NSZK volt, ezúttal azonban Maradonáék nem örömükben sírtak a 90 perc után. A nem túl látványos mérkőzést egy erősen vitatott tizenegyes döntötte el, ráadásul a találkozót az argentinok kilenc játékossal fejezték be. A legnagyobb probléma azonban Claudio Caniggia hiánya volt a csapat számára: a csatár az olaszok elleni elődöntőn egy felesleges kezezésért kapott sárga lapot, és így eltiltás miatt kénytelen volt kihagyni a finálét. Ki tudja, mi lett volna, ha ő is a csapat rendelkezésére áll.

 

 

Az 1998-as viadalon a dél-amerikai válogatott esélyesnek számított, és el is jutott a legjobb nyolc közé, ahol Hollandia volt az ellenfele. A két csapat remek mérkőzést játszott, azonban Argentína megint csak a rövidebbet húzta, és ismét nem tudta teljes létszámban befejezni a találkozót. Ezúttal Ariel Ortega kapott piros lapot, amikor a tizenhatoson belül elesett, majd belefejelt a fölé tornyosuló Edwin van der Sarba. A mérkőzés során az argentinok kétszer is a kapufát találták telibe. Ha nyertek volna, az elődöntőben Brazília lett volna az ellenfelük.

 

 

A legutóbbi vébén is a negyeddöntő jelentette a végállomást, Németország büntetőkkel búcsúztatta őket. Pedig az argentinok kezében volt a mérkőzés, hiszen a második félidő elején megszerezték a vezetést. A szakvezető, José Pekerman 20 perccel a rendes játékidő lejárta előtt lecserélte csapata egyik legjobbját, Juan Román Riquelmét, majd nem sokkal később Hernán Crespót is, ám a kispadon ücsörgő villámgyors Lionel Messit nem küldte pályára a fáradó német védők ellen. Ahogyan az várható volt, az argentinok nem tudták kihúzni kapott gól nélkül, a hajrában Miroslav Klose egyenlített, és kiharcolta a hosszabbítást.

 

 

Út Dél-Afrikába

Argentína a várakozásoknak megfelelően kezdte a selejtezősorozatot. Az első három találkozón még csak gólt sem kapott, de ezt egy öt mérkőzésből álló nyeretlenségi sorozat követte. Uruguayt ugyan otthon sikerült megverni, de Chilében megint vereséget szenvedett a gárda, aminek hatására a szövetségi kapitány, Alfio Basile lemondott posztjáról. Utódja nagy meglepetésre Maradona lett, aki hatalmas szenvedéllyel és lelkesedéssel, de minimális szakmai tapasztalattal vágott neki a munkának. Tevékenységét sokszor a teljes káosz jellemezte, a kezdő tizenegy állandóan változott, és a Bolívia elleni 6-1-es vereség a válogatott történetének egyik legkínosabb eredménye, de a gárda végül kijutott a tornára - Maradona pedig boldogan beinthetett az őt kritizálóknak.

Csoportellenfelei: Nigéria, Koreai Köztársaság, Görögország.

www.global-soccer.eu