Negyvennyolc éve nem lőttek ilyen gólt szögletből

Brazília megvédte címét 1962-ben, a házigazda chilei válogatott pedig a reformer táplálkozási tanácsadójának köszönhetően bronzérmes lett a minden idők egyik legdurvábbnak tartott labdarúgó-világbajnokságán, ahol még a szovjet csodakapus, Lev Jasin is betlizett.

A házigazdákat előzetesen senki sem sorolta az esélyesek közé, azonban a chilei válogatott egészen az elődöntőig jutott, amihez egy érdekes elhatározás is hozzájárult. A chilei labdarúgók ugyanis minden mérkőzésük előtt az ellenfél nemzeti konyhájára jellemző ételt vagy italt fogyasztottak.

A svájciak elleni csoportmérkőzést megelőzően sajtot majszoltak, és nyertek 3-1-re, majd az olaszok elleni meccs előtt spagetti volt a vacsora. Az NSZK elleni találkozót megelőzően ez a rituálé kimaradt (a játékosok nem tudták eldönteni, hogy mi is legyen a menü), így aztán nem csoda, hogy Chile 2-0-s vereséget szenvedett. A Szovjetunió elleni negyeddöntő előtt nem volt kérdés, hogy mit kell fogyasztani: természetesen vodkát, ami meghozta a győzelmet. A terv végül a Brazília elleni elődöntőben csődöt mondott, mert hiába vedelték a kávét a chileiek, a brazilok 4-2-re nyertek. Arról nem tudni, hogy a Jugoszlávia elleni bronzmeccs előtt csevapcsicsa szerepelt volna az étlapon, de Chile végül bronzéremmel zárta a világbajnokságot.

A hazai együttes remeklése a torna nagy meglepetése volt, és hatalmas eufóriát okozott az országban, amelyet két évvel a vb előtt súlyos földrengés sújtott. A világbajnokságot így is meg tudták rendezni, de hogy nagy volt a feszültség és a bizonyítási vágy a hazaiakban, azt az olaszok elleni meccs bizonyította, amely a brutalitása miatt santiagói csata néven vonult be a történelembe. A titkos esélyesnek tartott magyar válogatott a negyeddöntőben egy balszerencsés meccsen esett ki, a csehszlovákok pedig kapusuk, Villiam Schrojf bravúrjainak köszönhetően egészen a döntőig jutottak, ahol aztán éppen ő hibázott óriásit a brazilok ellen. A címvédő ugyan a második mérkőzésén sérülés miatt elveszítette Pelét, helyette a továbbiakban Garrincha villogott - más kérdés, hogy őt az elődöntőben kiállították, mégis pályára léphetett a fináléban.

A szovjet válogatottat szintén az esélyesek közé sorolták, de a negyeddöntőben a Chile ellen vereség a kiesését jelentette. Náluk szerepelt a kor egyik legjobb kapusának tartott Lev Jasin, akinek azonban nem nagyon ment a védés a tornán, Kolumbia ellen egészen egyedülálló gólt kapott. A szovjetek 11 perc alatt háromgólos előnybe kerültek, de a kolumbiaiak innen is egyenlítettek, és második góljukat Marcos Coll szögletből, közvetlenül érintés nélkül szerezte. Ugyan a találat elsősorban nem Jasin, hanem a rövid saroknál, a kapufa mellett helyezkedő védő hibája volt, de jól láthatóan megviselte a kapust, aki Chile ellen mindkét kapott gólban alaposan benne volt. Mind a mai napig ez az egyetlen közvetlenül szögletből elért gól a világbajnokságok történetében.

A szögletgól 3:23-tól látható:

http://videa.hu/flvplayer.swf?v=6AADAoVObYYbnuYS

Pályázók: Argentína, Chile, NSZK, Spanyolország.
Odaítélés időpontja: 1956. június 9., FIFA-kongresszus, London.
Nevezési határidő: 1959. december 15.
Nevezett országok száma: 56 (Európa 28, Dél-Amerika 9, Észak- és Közép-Amerika 8, Afrika 7, Ázsia 4).
A selejtezők sorsolása: 1960. február 28., Bázel.
Selejtező kezdete: 1960. augusztus 21., Costa Rica-Guatemala.
Selejtező vége: 1961. december 16., Bulgária-Franciaország.
A torna sorsolása: 1962. január 18., Santiago de Chile.
A torna időpontja: május 30.-június 19. (ennél korábban csak az 1934-es torna kezdődött).
Helyszín: 4 város (4 stadion).
Legnagyobb hiányzók: Franciaország, Portugália, Skócia, Svédország.
Hiányzó sztárok: Az előző vébé gólkirálya, a francia Just Fontaine; a Tottenham Hotspur klasszisa, az északír Danny Blanchflower; a BEK-győztes Benfica portugál sztárjai, mint Eusébio, Coluna vagy José Aguas; a Torinóban légióskodó skót Denis Law.
Legnagyobb meglepetés: A házigazda Chile bronzérme.
Legnagyobb csalódás: Olaszország és Spanyolország a csoportból sem tudott továbbjutni.
Edzők a kispadon, de háttérben: A nyugatnémet válogatott pályaedzője a későbbi szövetségi kapitány Helmut Schön volt.
Fő- és mellékszereplők: A tornán 249 futballista lépett pályára, közülük 54-en szereztek gólt.
Nézőszerepre kárhoztatva: A későbbi világhírű edzők közül az olasz Giovanni Trapattoni és az angol Bobby Robson; a szovjeteknél a keret tagja volt a magyar származású Szabó József; a négy évvel későbbi vb-döntő két kapusa, a nyugatnémet Hans Tilkowski és az angol Gordon Banks itt még egyaránt kispados volt; az 1958-as világbajnok brazilok csapatkapitánya, Bellini sem kapott játéklehetőséget; mint ahogyan a spanyoloknál Alfredo di Stéfano sem.
Nézőszám: 901 ezer fő.
Átlagnézőszám: 28 ezer fő.
Bevétel: 3 852 657 dollár.
Álomcsapat: Schrojf (csehszlovák) - Djalma Santos (brazil), Mauro (brazil), R. Sánchez (chilei), Schnellinger (NSZK-beli), Toro (chilei), Masopust (csehszlovák), Garrincha (brazil), Sekularac (jugoszláv), Vavá (brazil), B. Charlton (angol).
Legidősebb csapatkapitány: A tornán szereplő válogatottak közül a magyarnak volt a legidősebb kapitánya Grosics Gyula személyében, aki a Csehszlovákia elleni mérkőzésen 36 éves és 126 napos volt.
Extrák: A Csehszlovákia-Mexikó találkozón Václav Masek már a 15. másodpercben betalált, egészen 2002-ig ez volt a vébék történetének leggyorsabb gólja. A tornán hat játékos szerzett négy találatot, köztük a magyar Albert Flórián is - a trófeát végül kisorsolták, Garrincha vihette haza.
Jubileumok: Chilében született a vb-történet 600. gólja, amit a Jugoszlávia-Uruguay találkozón Drazsan Jerkovics lőtt.
Gólok: A tornán 89 találat született, ez mérkőzésenkénti 2,78-as átlagot jelent.

www.global-soccer.eu