A kukától a válogatottságig - bárkiből lehet profi futballista

Ritka, de nem példa nélküli, hogy egy felnőtt  amatőr futballista profi státuszt vív ki magának. Seedorf nem túl tehetséges, elhízott barátja a Milannál kötött ki, Torricelli Világkupa-győzelemig jutott az ötödosztályból, ahol bútorgyári munkája mellett focizott, de a kukásautó, a targonca és a mosogató mellől sem elérhetetlen a profi szerződés.

Az idei nyár egyik legváratlanabb igazolását a Manchester United hajtotta végre azzal, hogy megvette a fiatal Bebét, aki mindössze egy éve profi labdarúgó, és gyermekkora nagy részét árvaházakban töltötte.

A manchesteriek szinte a semmiből szerződtették a portugál támadót, aki tizenkilenc éves koráig csak amatőr szinten futballozott, tavaly nyáron igazolt a másodosztályú Estrela Amadorához. Korábban a Loures nevű csapatban játszott, és akkor figyeltek fel rá, amikor 2009-ban a Boszniában rendezett Utcai Futball Fesztiválon ontotta a gólokat: a tornán hat mérkőzésen negyven alkalommal volt eredményes. Bebé ott a portugál CAIS nevű szervezet csapatában játszott, amely 2004 óta igyekszik a labdarúgáson keresztül segíteni a hajléktalanokat és egyéb, szociálisan hátrányos helyzetben lévőket. A Zöld-foki-szigetekről származó futballista tízéves kora óta élt különböző szociális otthonokban, a focit pedig az utcán tanulta. Az efféle karrierből manapság már nagyon kevés van, hiszen a tehetséges gyerekek rendszerint a futballakadémiákon pallérozódnak.

Ferguson kivételt tett vele

Ugyan több helyen is megjelent, hogy Bebé szerepelt a hajléktalanok világbajnokságán, de valójában nem jutott el odáig. Tudása alapján persze lett volna helye a 2009-es tornán szerepelt csapatban, ám a viadalnak legalább akkora a szociális, mint a sportbeli jelentősége, és a csapat vezetősége nem akarta valamelyik, már korábban kiválasztott játékos helyét elvenni Bebé miatt. A játékos így sem járt rosszul, sőt, új szerződésével azt is elmondhatja magáról, hogy ő az egyetlen futballista, akit úgy igazolt le Alex Ferguson, hogy még sosem látta játszani. A ManUnited skót menedzsere elmondta: tökéletesen bízik a focistát figyelmébe ajánló Carlos Queiroz, illetve klubja játékosmegfigyelőinek ítéletében.

A hajléktalanok világbajnokságát először 2003-ban rendezték meg: az ötletgazda az Utcai Lapok Nemzetközi Szövetsége volt. A mérkőzéseket kispályán játsszák, egy találkozó kétszer 14 percig tart, a tavalyi viadalon Milánóban már 48 ország képviseltette magát. A csapatokban olyanok szerepelhetnek, akik a tornát megelőző egy évben éltek hajléktalanként, vagy pedig utcai újságok eladásából tartják el magukat. A legutóbbi vébét Ukrajna nyerte Portugália és Brazília előtt, a következőt pedig szeptemberben rendezik a brazíliai Rio de Janeiróban.

Asztalosból Világkupa-győztes

Manapság egyre ritkábbak a Bebééhez hasonló nagy ugrások, az pedig szinte már elképzelhetetlen, ami az olasz Moreno Torricellivel történt az 1990-es években. A védő válogatottságig vitte, pedig 22 éves koráig csak hobbiszinten futballozott. Több amatőr csapatban játszott, miközben kitanulta az asztalos szakmát, és egy bútorgyárban dolgozott, amikor aktuális együttese, az ötödosztályú Caratese 1992 nyarán edzőmeccset játszott a Juventusszal. A torinóiak akkori mesterének, Giovanni Trapattoninak pedig annyira megtetszett a rendkívül lelkes védő játéka, hogy szerződést ajánlott neki. Nem sokkal később Torricelli már bemutatkozhatott a Serie A-ban, és egy éven belül UEFA-kupa-győztes volt - a torinóiakkal összesen három bajnokságot, két Olasz Kupát, Bajnokok Ligáját és Világkupát is nyert.

Forrás: AFP

Angliában valamivel gyakoribb az átjárás az amatőr és a professzionális futball között, ami annak is köszönhető, hogy még a negyedik osztályban is profik szerepelnek. Dean Windass például 22 évesen még a North Ferriby United nevű amatőr gárdánál szerepelt, mivel korábban a Sunderland, a Cambridge United és a York City sem tartott rá igényt próbajáték után. A csatár így aztán hol építkezéseken dolgozott, hol pedig szupermarketekben pakolta az árut, szerencséjére azonban 1991 októberében a Hull City szerződtette, és ezzel kezdetét vette profi karrierje, ami egészen 40 éves koráig, azaz 2009-ig tartott. Hasonló utat járt be Malcolm Christie is: ő olyan együttesekben játszott, mint a Deeping Rangers vagy a Nuneaton Borough, miközben árufeltöltő volt egy nagyáruházban. Neki végül 19 évesen sikerült a nagy áttörés, amikor a Derby County figyelt fel rá, és végül 135 ligamérkőzésen szerepelt, még az angol U21-es válogatottban is bemutatkozhatott.

Seedorf a haverja BL-döntőre utazott a Milannal

Franciaországban Steve Savidan a példa, aki egészen a válogatottságig jutott, pedig 24 évesen még kukásként dolgozott. A csatár ugyan profiként kezdte pályafutását, de a második vonalnál nem tudott feljebb kerülni. Amikor pedig a 2002-2003-as idényben a Ligue 2-ben a Beauvais színeiben egyetlen gólt sem szerzett, már csak a harmadik vonalban talált magának klubot - az amatőrök között. Miközben az Angouleme-ben szerepelt, egy ideig szemetesként dolgozott, de volt felszolgáló is egy bárban. Szerencséjére lésőbb formába lendült, s egy évvel később megvette őt az akkor szintén harmadosztályú Valenciennes, amellyel két év alatt két osztályt lépett előre, miközben a harmadik- és a második vonalban is gólkirály lett.

A DVSC-TEVA csatára, Adamou Coulibaly pedig négy évvel ezelőtt, 2006-ban még a Peugeot-gyár targoncása volt, miközben a hetedik vonalban a Neauphle-Le-Chateau csapatában játszott. A Debrecennel aztán a Bajnokok Ligája légkörébe is beleszagolhatott.

Forrás: MTI

Persze ilyen villámkarriert nem csak a tehetség okán lehet befutni, az is segíthet, ha valakinek jók a kapcsolatai. Harvey Esajasnak például Clarence Seedorf volt a gyermekkori jó barátja, így aztán az átlagos képességekkel megáldott középpályás igazi sztárklubokban is megfordult. A kilencvenes évek végén Esajas a holland Cambuur Leeuwardenbe vagy a Dordrechtbe sem fért be, 1999-ben mégis a Real Madrid B csapatába igazolt - Seedorf ekkor a Real focistája volt. Esajas nem sok vizet zavart MAdridban, és hamarosan úgy is döntött, hogy befejezi nem túl fényes karrierjét. Dolgozott egy cirkuszban, majd volt mosogató is, majd amikor 2004-ben felkereste a már Milan-játékos Seedorfot, elmondta neki, hogy szívesen visszatérne a pályára. A száz kilóra hízott Esajas ekkor három éve nem rúgott labdába, de Seedorf meggyőzte a milánói vezetőket, hogy adjanak egy esélyt barátjának, aki így Milanellóban edzhetett, és három hónap alatt leadott tizenöt kilót. Ennek köszönhetően szerződést kapott a piros-feketéknél, és a 2004-2005-ös idényben a Palermo elleni kupameccsen pályára is lépett. Sőt: tagja volt a klub huszonötös keretének, amely elutazott Isztambulba, a 2005-ös Bajnokok Ligája-döntőre.

www.global-soccer.eu