Robinho elvárja, hogy sztárként kezeljék

Úgy tűnik, hogy a Real Madrid és a Manchester City után a brazil Robinho karrierjének következő európai állomása a török Besiktas lesz. Az egykoron az új Pelének kikiáltott futballista tehetségét és képességeit sohasem vonták kétségbe, de úgy tűnik, hogy az igazán erős csapatoknál nem tud tartósan kiemelkedőt nyújtani, aminek elsősorban mentális okai lehetnek.

Ahogy Argentínában minden tehetségesebb fiatalt kikiáltanak az új Maradonának, úgy Brazíliában az új Pelékből lehetne válogatottat építeni, ám sokáig úgy tűnt, hogy Robinho valóban megfelel a fenti jelzőnek. Ugyanúgy a Santosban kezdte pályafutását, mint a Fekete Gyöngyszem, és két bajnoki címet is nyert a klubbal, a 2004-es bajnokságban huszonegy gólt szerzett. Amikor leigazolta a Real Madrid, első mérkőzésén a Cádiz ellen csereként mindenkit elvarázsolt: cselei sorra bejöttek, és huszonöt perc alatt olyan teljesítményt nyújtott, hogy a másnapi újságok szuperlatívuszokban írtak róla.

Mindez öt évvel ezelőtt történt, most pedig Robinhóra nem tart igényt a Manchester City, az FC Barcelona edzője, Josep Guardiola pedig szintén ódzkodik a leigazolásától. Minden jel arra mutat, hogy a még mindig csak huszonhat éves focista a török Besiktasban folytathatja pályafutását, márpedig ez jelentős visszalépés ahhoz képest, ahogy karrierje indult.

Túl kemény a kispad

A pazar bemutatkozás később hátrányára vált a fiatal támadónak, hiszen innentől kezdve minden meccsen valami hasonlót vártak tőle mind a szurkolók, mind az újságírók, a Real azonban Robinho leigazolásakor nem a legjobb időszakát élte. Ráadásul 2006 nyarán új edző érkezett az olasz Fabio Capello személyében, aki új felfogást vezetett be a Realnál: számára a fegyelmezettség és a csapatszellem volt a legfontosabb, és a biztos védekezést tartotta kiindulási alapnak, így nem meglepő, hogy Robinho eleinte csak a kispadon kapott helyet. Márpedig ezt a brazil meglehetősen nehezen viselte, már csak azért is, mert korábban nem szokott hozzá, és ez a probléma végigkísérte későbbi pályafutását is.

Képességeivel sohasem volt probléma, azonban ezek semmit sem érnek, ha képtelen a csapat érdekeinek alárendelni. Robinho számára mindig is nagyon fontos volt, hogy érezze a maximális bizalmat, hogy ő legyen a figyelem középpontjában, az európai labdarúgásban viszont  még a legjobbaknak sincs bérelt helye a kezdő tizenegyben. Robinho ezt a Real Madridnál, majd a Manchester Citynél is megtapasztalta, és első angliai idénye hiába sikerült kifejezetten jól (tizennégy találatával negyedik lett a Premier League góllövőlistáján, és alapember volt a Cityben), a másodikban ennek ellenére is meg kellett volna küzdenie a csapatba kerülésért, amit ő nem vállalt, inkább kisírta, hogy kölcsönadják a Santosnak. "Az európai futball nagyon kemény, az edzők nem mindig tesznek be a kezdők közé" - jelentette ki hazatérése után.

Édes otthon

Otthon azonban ismét ő volt a sztár: leigazolását követően helikopterrel érkezett meg a Santos stadionjába, ahol maga Pelé köszöntötte. A brazil bajnokság stílusa is kedvez neki, a ligában szinte a legkisebb fizikai kontaktust követően szabadrúgást ítélnek. Abból a szempontból maximálisan igaza volt, hogy így maradt esélye bekerülni a világbajnoki keretbe, de Dél-Afrikában megint csak nem tudta igazolni, hogy olyan kivételes futballista lenne.

Ennek ellenére az új válogatott is rá épülhet, hiszen az augusztusi, Egyesült Államok elleni barátságos mérkőzésen ő volt a nemzeti tizenegy csapatkapitánya (egyébként már 79 válogatottságnál jár). Érezte a bizalmat, és ennek köszönhetően kifejezetten jól is futballozott. Bizalomban és sztárolásban várhatóan a Besiktasnál sem lesz hiány, ráadásul Isztambulban az a Bernd Schuster a tréner, akinek a keze alatt a Real Madridnál a legjobb teljesítményt nyújtotta. De akárhogyan is csűrjük-csavarjuk, Robinhóból végül nem lett az a világklasszis, amire a képességei predesztinálták, és amilyennek karrierje elején tartották.

Adriano Rómában kezdi újra

Persze nem ő az egyetlen, akinek karrierje megrekedt mentális problémák miatt. A legeklatánsabb példa honfitársa, Adriano, aki sokáig az Internazionale első számú támadója volt. Futószalagon ontotta a gólokat, a drukkerek imádták, és Imperatorénak, azaz Császárnak nevezték. A siker azonban kezdett a fejébe szállni, többször is éjszakába nyúlóan bulizott, ám a milánói egyesületnél sokáig kitartottak mellette. Adriano azonban egyre több edzést hagyott ki, alkoholproblémái voltak, és a testsúlyával is akadtak gondok, így kölcsönadták a Sao Paulónak, de a hozzáállása ott sem változott. Az Inter még egy esélyt adott neki, de még José Mourinho sem tudta megnevelni: amikor 2009 áprilisában nem érkezett vissza időben a válogatottól, felbontották szerződését. A csatár a Flamengóhoz igazolt, ahol valamelyest összekapta magát, így a nyáron az AS Roma szerződtette, nem kis kockázatot vállalva ezzel.

Visszavonulás huszonhét évesen

A német labdarúgás Sebastian Deislert veszítette el azért, mert az óriási tehetségnek tartott középpályás nem tudta pszichésen feldolgozni a profi futballal járó nyomást. Pedig amikor a Bayern München 2002 nyarán kilencmillió euróért megvette, úgy tűnt, hogy Deisler karrierje sínen van. A középpályás azonban gyakran volt sérült, és mint utólag kiderült, a fő probléma nem is ez volt, hanem az, hogy már tizenévesen a német labdarúgás legnagyobb reménységének kiáltották ki.

Később egy interjúban elmondta, nagyon zavarta, hogy gyakorlatilag nem volt magánélete, és már 2003 óta depresszióval kezelték. Végül 2007-ben, huszonhét évesen vonult vissza, amikor másoknak kiteljesedik a pályafutása.

A cseh Jan Simák sem tudta azt a karriert befutni, amire a képességei feljogosították. A jelenleg harmincegy esztendős középpályás a 2001-2002-es idényben tizennyolc góllal és tizenkilenc gólpasszal segítette az élvonalba a Hannovert, majd a Bayer Leverkusen vette meg,  benne látva a Bayernnek eladott Michael Ballack utódját. Simák azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, nagy részben alkoholizmusa miatt. Rendszeresen keveredett verekedésekbe a különböző szórakozóhelyeken, így előbb visszakölcsönözték a Hannovernek, majd hazatért a Spartához. Botrányos viselkedése azonban Prágában is folytatódott, többször kezelték alkoholizmusa, illetve depresszió miatt. 2005 októbere óta ugyan már nincsenek ilyen gondjai, de játéka már nem a régi, a Stuttgartnál sem vált be, így ősszel a Mainznál próbálkozhat.

www.global-soccer.eu