"Én vagyok a válogatott csapatkapitánya" - interjú Michael Ballackkal

Nem érzi úgy, hogy a Chelsea visszautasította, de csalódott, amiért négy szép év után el kellett hagynia a londoni sztárklubot. Michael Ballack ugyan sérülés miatt kihagyta a nyári labdarúgó-világbajnokságot, ám két cél is vezérli a következő években: vissza szeretne kerülni a nemzeti csapatba, s trófeát nyerne a Leverkusennel.

- Ismét a Bundesligában játszik, miért nem maradt a Chelsea-nél?
-Szívesen fejeztem volna be a pályafutásomat a Chelsea-nél, elismerem, az első számú opció a maradás lett volna. Csalódott voltam, hogy végül nem tudtam megegyezni a vezetőkkel az új szerződésről, mert végig úgy éreztem, meg fogunk állapodni. Sokáig eszembe sem jutott, hogy visszatérjek a Bundesligába, most mégis itt vagyok.

- A tulajdonos Roman Abramovics vagy a szakvezető, Carlo Ancelotti döntött úgy, hogy nem tart igény önre?
- A klub. Tudom, hogy az edző támogatott engem, de mindhiába, így tovább kellett lépnem. Semmiféle keserűséget nem érzek a Chelsea-vel szemben, remélem, továbbra is sikeres lesz a csapat. Ancelotti remek szakember, a játékoskeret kiváló, megvan az együttesben a tudás, a fizikai és a mentális erő is. Úgy vélem, hogy a Chelsea a Bajnokok Ligája egyik fő esélyese.

- A londoniak visszautasítása extra motivációt ad Leverkusenben?
- Nem érzem, hogy visszautasítottak volna, csupán csalódott vagyok, mert az elmúlt idényben is magas színvonalon futballoztam. Rendszeresen a kezdő tizenegy tagja voltam, kivettem a részem a duplázásból, ami idegenlégiósként még nagyobb siker. A következő hónapokban és években azonban már más lesz a motiváció.

- Hogyan emlékszik vissza a Londonban eltöltött időszakra?
- Egy különleges egyesületről van szó, ahol négy remek évet töltöttem. Rengeteg trófeát nyertem, és fantasztikus emlékeket gyűjtöttem. Attól a pillanattól kezdve, hogy 2006-ban leigazoltak, nagyszerűen bántak velem, és a csapatszellem mindig kiváló volt. A keretben hat vagy hét olyan játékos volt, aki csapatkapitány a válogatottjában, mégis az egység volt a legnagyobb erényünk, mindenki félre tudta tenni az önös érdekeit a csapat kedvéért. Szerintem ez egyáltalán nem gyakori a mai futballban.

- Most miért küzd?
- Elsősorban azért, hogy trófeát nyerjek a Leverkusennel, másodsorban pedig hogy a 2012-es Európa-bajnokságon én legyek a válogatott csapatkapitánya. Az, hogy sérülés miatt ki kellett hagynom a vébét, nagy csapás volt a számomra, és nem akarom, hogy így érjen véget a válogatottbeli pályafutásom. Még mindig sikeréhes vagyok, és ha az ember a lehető legrosszabb pillanatban dől ki a sorból, még motiváltabb lesz. Vannak, akik az Egyesült Államokban vagy a Közel-Keleten akarják befejezni a karrierjüket, de én nem ilyen vagyok. Számomra az európai futball a csúcs, és tudom, hogy hozzá tudok járulni ahhoz, hogy a Leverkusen sikeres legyen.

- A Wolfsburg és a Schalke is érdeklődött, miért választotta mégis a Bayert?
- Érzelmi okok miatt. Korábban három gyönyörű szezont töltöttem itt, a klub segítségével lettem ismert a nemzetközi futballban: bekerültem a válogatottba, BL-döntőt játszhattam. Csupa szép emlékem van abból az időszakból, és a tárgyalások alatt ez rengetegszer az eszembe jutott.

- Úgy véli, hogy a Leverkusen versenyben lehet az aranyéremért eben a szezonban?
- Bízom benne. A döntésem egyik fő oka az volt, hogy a csapatban óriási potenciált látok. A keret tele van kiváló fiatal focistákkal, az együttes vérbeli támadófutballt játszik, Jupp Heynckes pedig egy rendkívül tapasztalt, remek edző. És akkor még a sportigazgatóról, Rudi Völlerről még nem is szóltam. Meg vagyok győződve róla, hogy minden adott a sikerhez, és bár természetesen a Bayern München a fő esélyes, több olyan csapat is van, amely megnehezítheti a bajorok dolgát.

- A válogatott ön nélkül is jól szerepelt Dél-Afrikában, úgy gondolja, hogy automatikusan visszakerül a keretbe az Eb-selejtezőkre?
- Nem gondolom úgy, hogy vége lenne a karrieremnek. Mielőtt megsérültem, alapember voltam a válogatottban, és bár a srácok valóban kiválóan futballoztak Dél-Afrikában, én nem dobom be a törölközőt. Biztos vagyok benne, hogy ha jól játszom, visszakerülök.

- Sokak szerint a válogatott jobb Ballack nélkül, mint Ballackkal. Erről mi a véleménye?
- A kritikusoknak mindig célpontra van szükségük. Az ember egy idő után hozzászokik ehhez. Így is csalódott voltam, mert sokan leírtak a sérülésemet követően. Akkor nem volt lehetőségem arra, hogy a pályán bizonyítsam: nincsen igazuk, de hamarosan ez az idő is eljön. Kemény hónapokon vagyok túl, ám még elszántabb lettem.

- A vébén Philipp Lahm viselte a csapatkapitányi karszalagot, és állítólag nem örülne annak, ha vissza kellene önnek adnia.
- Számomra a helyzet egyszerű. Én vagyok a válogatott csapatkapitánya, és vissza akarom venni ezt a feladatot, amint egészséges leszek. Alig várom, hogy kivezethessem a csapatot az Eb-selejtezőkön. Hiszek a saját képességeimben, és abban, hogy alkalmas vagyok a kapitányságra.

- Lahm megjegyzése, miszerint nem kapitányként várja vissza, zavarta önt?
- Nem volt valami szerencsés az időzítés, hiszen sérültként nem tudtam megvédeni magam, bár abban sem vagyok teljesen biztos, hogy Philipp pontosan ezt mondta volna. A játékosok nem mondhatják meg az edzőnek, hogy melyik poszton játszassa őket, és ugyanez vonatkozik a csapatkapitányságra is. Tiszteletben kell tartani a hierarchiát, és amikor legközelebb találkozunk, személyesen megbeszélünk mindent.

Forrás: ESPN

www.global-soccer.eu