Volt válogatott futballista is lent rekedt a chilei bányában

Franklin Lobos egykori olimpiai válogatott és élvonalbeli chilei futballista egyike annak a harminchárom bányásznak, akik a föld alatt rekedtek a San José aranybányában, írja az Independent című angol napilap. Iván Zamorano egykori csapattársa visszavonulása után kamionsofőrként dolgozott a bányában.

Testvére mutatja a föld alatt rekedt Franklin Lobos fényképét

A most ötvenhárom éves Lobos 1982 és 1995 között volt profi futballista, ez idő alatt több élvonalbeli klubban is játszott, közte szülővárosa, El Salvador csapatában, a Cobresalban, a Deportes Antofagastában vagy a La Serenában. 1984-ben tagja volt a Los Angeles-i olimpiára készülő válogatottnak, a csapat azonban elbukott a selejtezőkön.

A hatalmas szabadrúgásairól és távoli bombáiról ismert játékos csak tehetségének köszönhette, hogy kortársaihoz hasonlóan nem kellett már fiatalon munkába állnia valamelyik helyi réz- vagy aranybányában.

A Cobresolnál csapattársa volt Iván Zamorano, minden idők legsikeresebb chilei focistája, aki pályafutása során megfordult a Real Madridban, a Sevillában és az Internazionaléban is. Zamorano most üzent egykori csapattársának, az általa küldött sorokat azon a húsz centis nyíláson át juttatták el Lobosnak, amely az egyetlen kapcsolat a bányászok és a külvilág között.

"Amikor együtt játszottam Lobosszal, egy nagyon megfontolt, alázatos, szerény embert ismert meg benne" - mondta a bányában rekedt egykori csapattársáról Zamorano. "Az én nagyapám is bányász volt, ahogy a nagybátyám is, azaz jól tudom, mit jelent nap mint nap lemenni a mélybe. Imádkozom Franklinért és a többiekért, hogy épségben kijussanak onnan."

Lobosnak nem volt olyan szerencséje, mint Zamoranónak, aki Európába tudott szerződni. Ő teljes karrierjét chilei csapatokban töltötte, és még az előtt visszavonult, hogy hazájában is látványosan elkezdett emelkedni a futballisták fizetése.

"A Cobresol soha nem tudott sokat fizetni" - mondta a klub egykori technikai igazgatója egy chilei lapnak. "Abban az időben, amikor Lobos nálunk játszott (1983 és 1989 között két időszakban) nagyjából 100 ezer pesót (kb. 44 ezer forint) keresett, amiből tudott valamennyit félretenni."

A technikai igazgató szerint Lobos nem csak a pályán volt nagy hasznára a csapatnak, hanem azon kívül is, mert remekül bowlingozott, és értett a nők nyelvén. Ennek ellenére mindenki tudta róla, milyen fontos számára a családja. Visszavonulása után ezért is fogadta el a Cobresolt támogató bányavállalatnál felkínált munkalehetőséget, mert így a kamionsofőrként keresett pénzből támogathatta két lányát, Karinát és Carolinát, aki a család nevében üzent az apjának.

"Próbáltunk lejuttatni neked egy focilabdát, de nem fért át a lyukon, így most nem tudsz odalent gyakorolni." Az apa válaszában megköszönte a családja és egykori szurkolói támogatását, és reményét fejezte ki, hogy hamarosan mindannyian élve kijutnak.

A harminchárom bányász közül nem Lobos az egyetlen, akinek köze van a futballhoz: a bányászok alkalmi vezetője, az ötvennégy éves Luis Urzua korábban edzőként dolgozott.