Dzsudzsák beleillik az új liverpooli szemléletbe

A Liverpool labdarúgócsapatát nemrégiben a csődtől megmentő amerikai tulajdonosok a baseballban már bevált statisztikai szemléletet szeretnék megvalósítani a klub átigazolási politikájában. A jövőben nem aktuális klasszisokat, hanem feltörekvő fiatal játékosokat, leendő sztárokat igyekeznek majd vásárolni, ami akár Dzsudzsák Balázsnak is jól jöhet.

Ugyan bizonyos alapadatokat a labdarúgásban is számolnak, vizsgálnak, de a sport statisztikai szemlélete és feldolgozása elsősorban az amerikai profi sportágakra jellemző. Az amerikaifutball vagy a baseball már csak jellege miatt is jóval alkalmasabb arra, hogy a játékosok teljesítményét számokkal írják le, az európai fociban azonban ez a szemlélet egy-két kivételtől eltekintve nem különösebben népszerű.

A szakemberek általában azzal érvelnek, hogy a labdarúgás túlságosan összetett sport ahhoz, hogy a statisztikai adatok tökéletesen leírják, de ezzel együtt az elmúlt időszakban több módszer is született arra, hogy így is értékeljék a játékosokat. A ProZone nevű rendszert például Magyarországon is alkalmazta pár egyesület, de csak kiegészítésként az edzők és játékosmegfigyelők személyes tapasztalata mellett.

Brad Pitt, mint a sabermetrics atyja

A Liverpool új amerikai tulajdonosai szerint azonban a statisztikai elemzés igenis felhasználható a futballban is. A csapatot megvásároló konzorcium, a New England Sports Ventures (NESV) vezetője, John Henry a baseballban a sabermetricsnek nevezett statisztikai módszer segítségével ért el jelentős sikereket: a Boston Red Sox kétszer is megnyerte a World Seriest.

A jelek szerint Henry Liverpoolban is szeretné alkalmazni ezt a fajta megközelítést: erre utal, hogy máris kinevezte a klub futballstratégiai igazgatójának a francia David Comollit, aki a statisztikai elemzés elkötelezett híve.

A korábban a Tottenham Hotspurnél és a Saint-Étienne-nél is sportigazgatóként tevékenykedő Comolli jó barátja a sabermetrics egyik első alkalmazójának, Billy Beane-nek. Azt mondja, az elmúlt négy évben rengeteg alkalommal beszélt vele arról, miként lehetne a baseballban mára általánossá vált módszert a labdarúgásra alkalmazni.

De mi az a sabermetrics? Az elmélet egyik kidolgozója, Bill James szerint nem csupán arról van szó, hogy objektíven igyekeznek értékelni a sportágat, hanem megpróbálnak szabályokat és törvényszerűségeket keresni, illetve nem a megszokott módon feldolgozni a rendelkezésre álló statisztikákat.

A baseballban például korábban is ismert volt az ütési átlag, amely azt mutatja ki, hogy az ütőjátékos milyen arányban hajt végre sikeres ütéseket. Évtizedeken keresztül ez alapján döntötték el, hogy egy ütő sikeres-e vagy sem, a sabermetrics szerint ez azonban nem sokat árul el az adott játékosról, sokkal fontosabb az az arányszám, ami azt mutatja, hogy az ütő hány százalékban segítette ponthoz csapatát.

Az adatok rendkívül alapos és matematikai formulákkal leírt elemzése alapján a Red Sox olyan játékosokat igazolt, akik nem számítottak sztárnak, így olcsón megszerezhetőek voltak, bostoni színekben azonban klasszis teljesítményt nyújtottak. A sabermetrics tehát nem csak szakmai, hanem üzleti szempontból is nagyon fontos: a rendszert az Oakland Athletics csapata alkalmazta elsőként sikeresen, és az erről írt, Moneyball című könyv jelenleg éppen a megfilmesítés fázisában van - Beane szerepét Brad Pitt fogja alakítani.

Baseballból a labdarúgásba

Comolli persze nem tagadja, hogy a sabermetrics alkalmazása a labdarúgásban nem egyszerű, elsősorban a két sportág eltérő jellege miatt. A baseballban a kreativitás és a csapatjáték kevésbé fontos tényező, és sokkal kevesebb a variációs lehetőség.

"A legnagyobb differenciát az erőnlét jelenti, mert a baseballban ez a tényező gyakorlatilag nem létezik" - mondta Comolli. A Chelsea teljesítmény-igazgatója, Mike Forde (szintén a sabermetrics nagy híve, és még a Bolton Wanderersnél az elsők egyike volt Angliában, aki a statisztikai szemléletet alkalmazta) pedig kifejtette: "Egy átlagos futballmeccsen körülbelül 196 változót kell figyelembe venni több mint 2500 esemény kapcsán, vagyis félmilliónál is több adat áll a rendelkezésünkre. Azt kell eldönteni, hogy ezek közül melyik a releváns és melyik nem".

A legtöbb angol egyesületnél már jelenleg is igyekeznek objektív adatok alapján elemezni a játékosokat, a legnépszerűbb rendszer ehhez a ProZone, amelyet a Liverpool a nyáron kifejezetten Hodgson kérésére vett meg.

A ProZone első alkalmazói között volt Arsene Wenger is, aki szerint sokkal többről van szó, mint olyan, a nagyközönség által is ismert számokról, mint hogy egy focista mennyit futott, vagy mennyit passzolt egy mérkőzésen. "Ha tudom, hogy egy futballista átlagosan 3,2 másodpercig birtokolja a labdát, mielőtt passzolna, és ez a szám hirtelen 4,5-re változik, akkor tudom, hogy szólnom kell neki: ne dajkálja annyit, hanem passzoljon gyorsabban".

A pletykák szerint a londoniak anno hasonló okok miatt váltak meg a brazil Gilberto Silvától, Wenger valószínűleg szemmel is észrevette a változást a középpályás játékában, ám véleményét statisztikai adatok is megerősítették.

Közgazdaságtan a futballban

A NESV, illetve Henry azonban úgy véli, hogy a sabermetrics elsősorban az igazolásoknál jöhet nagyon jól - ez alapján lehet megkeresni és megtalálni azokat a futballistákat, akiknek piaci értékük sokkal kisebb, mint a bennük rejlő lehetőségé. Henry a hírek szerint a nyáron sokat forgatta az ismert angol szakíró, Simon Kuper könyvét, amelyet a sportközgazdász Stefan Szymanskival közösen írt.

A könyvnek már a címe is sokat mondó: Soccernomics - a kifejezés a foci (soccer) és az economics (közgazdaság) szó összevonásából jött lére. Kuperék a könyvben többek között igyekeztek meghatározni pár alapelvet és törvényszerűséget a futballklubok igazolásaival kapcsolatban.

Akad közöttük néhány első hallásra is egyértelmű megállapítás, mint például hogy az aktuális nagy tornák legjobbjainak felmegy a piaci értékük, vagy hogy elsősorban a húszas évek elején járó labdarúgókat érdemes megvásárolni. A szerzőpár azt is megállapította, hogy bizonyos nemzetek focistáit rendre túlértékelik (egy gyengébb képességű brazilt könnyebb eladni, mint egy klasszis mexikóit), és hangsúlyozzák: az átigazolások során a döntéseket sohasem szabad olyan embernek meghoznia, aki csak a rövid távú sikerben érdekelt.

Az amerikai tulajdonosok valószínűleg éppen ezért nevezték ki Comollit, akinek pedig nem a legjobb a megítélése Angliában, a Tottenhamtől dicstelenül távozott 2008 októberében az akkori szakvezetővel, Juande Ramosszal együtt. Manapság azonban egyre nyilvánvalóbb, hogy akkori döntései hosszú távon voltak sikeresek: Comolli olyan játékosokat szerződtetett, mint Gareth Bale, Younes Kaboul, Luka Modric, Alan Hutton vagy Dimitar Berbatov.

Utóbbit később jelentős nyereséggel adták el a Manchester Unitednek, a többiek pedig alapemberei annak a csapatnak, amely az előző szezonban kiharcolta a BL-indulást, és jelenleg a Bajnokok Ligájában is jól szerepel. Arról nem is beszélve, hogy Comolli 1996 és 2004 között az Arsenal fő európai tehetségkutatója volt, a klub az ő ajánlására vette meg Kolo Tourét, Emmanuel Ebouét vagy Gael Clichyt.

A potenciál fontosabb a jelennél

Comolli elsődleges feladata a Liverpoolnál az lesz, hogy a klub a segítségével sikeresen működjön az átigazolási piacon. "A nagy fizetések és a viszonylag magas átigazolási díjak nem illenek bele az NESV terveibe, mint ahogyan a húszas éveik vége felé járó labdarúgók sem. Időnként persze elképzelhető egy-egy idősebb játékos szerződtetése, ha ez jó üzletet jelent, de a klub nyári igazolási közül Joe Cole, Christian Poulsen, Raúl Meireles, Paul Konchesky és Fábio Aurélio átlagéletkora 30 körül van, ami nem tetszik Henrynek" - jelentette ki a liverpooli viszonyokat jól ismerő újságíró, Paul Tomkins, aki nemrégiben együtt ebédelt a klub új tulajdonosával.

Maga Comolli Poulsent hozta fel negatív példaként: a 30 éves dán középpályást a nyáron 5,2 millió euróért vették meg, de nem nagyon vált be, és a hírek szerint már januárban el akarják adni.

Poulsent (pirosban) kiszorítják

A liverpooliak tehát elsősorban fiatalabb futballistákat keresnek, olyanokat, akik jelenleg nem klasszisok, de a potenciál bennük van, hogy Liverpoolban azzá váljanak. Comolli idejében a Spurs vagy fiatal angol játékosokat vett kisebb kluboktól (Bale, David Bentley), vagy pedig az európai bajnokságok élmezőnyéből próbálta elhalászni a húszas éveik elején járó, egyre értékesebb labdarúgókat (Modric, Berbatov, Kaboul).

A napokban több angol forrás által is a Liverpoollal hírbe hozott Dzsudzsák Balázs utóbbi kategóriába illik, még úgy is, hogy a PSV Eindhoven a hírek szerint legalább tízmillió eurót szeretne érte kapni. A statisztikai elemzések szintén kedvezhetnek Dzsudzsáknak, hiszen a 23 éves szélső a gólok és gólpasszok tekintetében is az Eredivisie egyik legjobbja.

www.global-soccer.eu