A francia foci gyilkosa és a bosszúszomjas ír - könyvekben is faragják egymást a focisták

Öltözői titkokat fecsegnek ki, társaikat szapulják, és sokszor nem is ússzák meg következmények nélkül a leírtakat azok az edzők és focisták, akiknek önéletrajzi könyve rendszerint gyorsan a bestsellerlisták élére kerül.
 

Két fordulóval az 1994-es világbajnokság selejtezőinek vége előtt a francia válogatottnak minden esélye megvolt arra, hogy kijusson a tornára, a hátralévő két hazai mérkőzésén mindössze egyetlen pontra volt szüksége. A Gérard Houllier által irányított válogatott Izraeltől ugyan kikapott a Parc des Princes-ben, de a második találkozón Bulgária ellen az utolsó percben 1-1-re állt, ráadásul a franciák jöhettek szabadrúgással az ellenfél térfelén, a szögletzászló közelében. A legurított labdát azonban David Ginola pontatlanul adta be, a bolgárok kontrája végén pedig Emil Kosztadinov a rövid felső sarokba lőtt, így Franciaország helyett Bulgária utazhatott az Egyesült Államokba.

Ginola, a francia labdarúgás gyilkosa

A meccs után menesztették Houllier-t, aki a vereségért egyértelműen Ginolát hibáztatta, mondván, a középpályásnak nem kellett volna beíveléssel próbálkoznia, hanem egyszerűen a szögletzászlóhoz kellett volna vezetnie a labdát, és nem hagyni, hogy a bolgárok hozzáférjenek. Houllier odáig ment, hogy a francia labdarúgás gyilkosának nevezte a középpályást, akit innentől kezdve minden francia stadionban kifütyültek, csak saját egyesülete, a PSG híveinél maradt közönségkedvenc. A játékos 1995-ben Angliába igazolt, ahol négy évvel később az év játékosának is megválasztották, azonban a válogatottban 1995 után egyszer sem szerepelt.

Ginola már az ominózus nyilatkozatot követően azzal fenyegetőzött, hogy bepereli Houllier-t, ez azonban akkor nem történt meg. Később viszont igen, a szakember ugyanis önéletrajzi könyvében nem csak a fenti eseményekkel vádolta egykori játékosát, hanem azt írta, hogy a Parc des Princes közönsége miatta nem támogatta megfelelően a válogatottat. "A Parc des Princes a PSG otthona, amelynek a Marseille az ősi ellenfele. Ginola szemét volt, amikor azt mondta a meccs előtt: neki kellene kezdenie, nem Eric Cantonának vagy Jean-Pierre Papinnek, akik akkor az OM játékosai voltak, mert ezután Papin és Cantona minden labdaérintését kifütyülték" - áll Houllier nemrég megjelent könyvében.

Ginola végül hitelrontás miatt perelte be a szakembert, amit így magyarázott a BBC-nek: "Az életem végéig nem tudom lemosni magamról a dolgot. Houllier szavai hatással voltak a magánéletemre, a gyermekeimre. Most már elegem van belőle".

Rooney elnézést kért Moyestől

Nem Houllier életrajzi könyve az első, amelyet peres eljárás követ. Amikor 2006-ban az egyik angol bulvárlap, a Daily Mail részleteket közült Wayne Rooney hamarosan megjelenő könyvéből, akkor az Everton edzője, David Moyes előbb a lapot perelte, majd magát a csatárt, illetve könyvet megjelentető kiadót.

A csatár korábbi trénerének az nem tetszett, hogy Rooney azt állította: az edző a neki az öltözőben, bizalmasan elmondott információkat továbbadta az újságoknak. "A Daily Mail egyik címlapja ez volt: Rooneyt Moyes üldözte el az Evertontól, ami nem igaz. A másik szalagcím ezt állította Rooney nevében: David Moyes irigy volt rám - ami szintén nem igaz, mint ahogyan az sem, hogy Moyes bizalmas információkat szivárogtatott volna ki" - nyilatkozta a tréner ügyvédje, Mel Goldberg a Guardiannek.

A feleknek végül sikerült peren kívül megegyezniük: Rooney nyilvánosan elnézést kért egykori edzőjétől, és kijelentette, hogy vádjai nem feleltek meg a valóságnak, sőt, az addigi perköltséget is kifizette.

Rooney jelenlegi edzője, Sir Alex Ferguson már olyan régen van a szakmában, hogy 1999-ben is megjelent önéletrajzi könyve, amelyben egykori játékosáról, a később szintén edzőnek álló Gordon Strachanról mondott nem éppen hízelgő dolgokat. "Rá kellett jönnöm, hogy nem bízhatok meg benne - nem szívesen fordítanék neki hátat" - volt olvasható a könyvben. Strachan állítólag gondolkozott azon, hogy hitelrontás miatt pereljen, de végül úgy döntött, hogy nem teszi meg, mindenesetre a saját önéletrajzi könyvében úgy fogalmazott, hogy Ferguson állítása meglepte és csalódottá tette.

Roy Keane nem fogta vissza magát

Két évvel később Ferguson már nem volt ilyen megbocsátó egy futballistája könyve miatt. Jaap Stam a Manchester United egyik erősségének számított, amikor 2002 nyarán megjelent önéletrajza Head to Head címmel. A könyvben öltözői titkokat árult el a csapatról, például hogy a Neville testvéreket az együttesen belül fontoskodóknak tartották, a játékosokat pedig arra bíztatták az európai kupameccsek előtt, hogy nyugodtan dobják fel magukat. A legnagyobb hiba azonban az volt Stam részéről, hogy a Daily Mirrorban is közölt részletben kijelentette: Ferguson a PSV tájékoztatása nélkül, vagyis illegális módon vette fel vele a kapcsolatot leigazolása előtt. Pár nappal később Stamot váratlanul eladták a Laziónak, aminek Ferguson szerint semmi köze nem volt a könyvhöz, de a tréner később elismerte, hogy hiba volt megválnia a középhátvédtől.

Valószínűleg David O'Leary is alaposan megbánta, hogy 2002-ben a Leeds edzőjeként könyvet adott ki Leeds United in Trial, azaz Leeds United perben címmel. A kiadvány elsősorban a klub fiatal játékosainak, Jonathan Woodgate-nek és Lee Bowyernek a perére koncentrált (a focistákat azzal vádolták, hogy részt vettek egy ázsiai származású diák elleni támadásban), de a szakember sokakat kritizált is benne, Jimmy Floyd Hasselbainket például lustának nevezte. A leedsi drukkerek ugyanakkor úgy vélték, az edző a klub gondjaiból szeretne profitálni, és ami még fontosabb, az egyesület elnöke, Peter Ridsdale is így gondolta - és 2002 júniusában menesztette O'Learyt.

A Manchester United egykori középpályása, Roy Keane viszont őt ismerve egyáltalán nem bánta meg, hogy könyvében őszintén leírta: szándékosan talpalt bele durván a Manchester City norvég játékosába, Alf-Inge Haalandba. Az ír egy négy évvel korábbi esetet torolt meg rendkívül brutálisan, és önéletrajzában így fogalmazott. "Elég sokáig vártam. Kibaszott keményen eltaláltam. Azt hiszem, a labda is ott volt. Ezt tedd zsebre, te szemét. És soha többé ne állj felettem, gúnyosan mosolyogva".

Az FA az önéletrajz megjelenését követően 150 ezer fontos büntetést szabott ki Keane-re, és további öt meccsről tiltotta el. Haaland soha nem épült fel teljesen, bár visszavonulását egy következő térdsérülés okozta.

www.global-soccer.eu