Meddig hat az R-faktor az Internél?

Az Internazionale sorozatban hetedik bajnokiját nyerte meg a hétvégén, és ezzel a pocsék szezonrajt ellenére feljött a negyedik helyre a tabellán. A klub hátránya most már csak hat pont a listavezető Juventusszal szemben, Claudio Ranieri pedig végre bizonyíthatja, hogy több egy jó tűzoltónál.

Milito doppingolta a citromdíj

Olaszországban a Rai Radio 2 hallgatói minden évben megszavazzák, hogy a Serie A futballistái közül ki nyújtotta a legrosszabb teljesítményt. A Bidone d'Oro, azaz Aranykuka díjat 2011-ben az Internazionale csatára, Diego Milito kapta, akinek valóban rémesen sikerült az elmúlt éve.

Milito 2010-ben még bajnokságot, BL-t és kupát nyert az Interrel, és az összes tétmérkőzést figyelembe véve 30 gólt szerzett a 2009-2010-es szezonban. A következőben viszont csak nyolcszor talált be, és az ősszel is csak árnyéka volt korábbi önmagának, így a citromdíj jogos volt. Amióta viszont megkapta az Aranykukát, valósággal szárnyal: december 21. óta négy bajnokin ötször volt eredményes, győztes gólt szerzett az AC Milan elleni derbin és a Lazio elleni rangadón is. De nemcsak Milito, hanem az egész csapat felébredt Csipkerózsika-álmából: az Internazionale sorozatban hét bajnoki mérkőzést nyert meg, és ezzel felzárkózott az élmezőnyhöz.

Kétszer ugyanabba a folyóba

A milánóiak vezetősége tavaly nyáron ugyanazt a hibát követte el, mint egy évvel korábban: a szezon előtt olyan edzőt szerződtett, aki semmilyen szempontból nem illett a csapathoz. 2010 nyarán a klubbal minden trófeát elhódító José Mourinhot Rafa Benítez váltotta, aki gyökeresen meg akarta változtatni a csapat taktikáját, aminek az lett az eredménye, hogy decemberben az Inter a hetedik helyen szégyenkezett. Benítez elküldése után Leonardóval a csapat hatalmas hajrát vágott ki, 23 bajnokijából 17-et megnyert, és végül második lett.

A brazilt azonban nem sikerült megtartani, és Massimo Moratti megint rosszul döntött: azt a Gian Piero Gasperinit nevezte ki, aki ragaszkodott az általa ideálisnak tartott 3-4-3-as szisztémához, pedig a keret nem volt alkalmas rá. A kísérleti szakasz nem tartott sokáig: miután az Inter az első három bajnokiján mindössze egy pontot szerzett, Gasperinit menesztették. Így érkezett tűzoltónak Claudio Ranieri, akivel a csapat ugyan valamelyest javított a mérlegén, de a tizedik fordulóban még mindig csak 15. volt, és mindössze három pont választotta el kieső helyen álló Novarától.

A Romát és a Parmát is sikerült felrázni

A Juventus elleni rangadó elvesztése óta azonban a milánóiak remekelnek: legutóbbi kilenc bajnokijukból nyolcat megnyertek, ráadásul ezen mérkőzések között ott volt a Milan elleni városi rangadó is. Az olaszokat nem lepte meg különösebben, hogy Ranierinek sikerült összekapnia az Intert, hiszen a szakemberről köztudott, hogy remekül ért ahhoz, hogy felrázzon egy krízisben lévő csapatot.

Így volt ez a 2006-2007-es idényben, amikor a 23. forduló után vette át a kieső helyen álló Parma irányítását, majd a 12. pozícióban fejezte be az idényt. A 2009-2010-es szezonban pedig az AS Romával tett hasonló csodát: Francesco Tottiék az első két fordulóban egyetlen pontot sem szereztek, ám jött Ranieri, és a csapat 23 mérkőzésen keresztül veretlen maradt, sőt, megszorongatta a Mourinho-féle Intert is, amely mögött ezüstérmes lett.

Ranieri módszere egyelőre Milánóban is működik, pedig a szakember tulajdonképpen nem tett mást, mint hogy visszatért a játékosok által megszokott 4-4-2-es rendszerhez. Elsőként a védelmet tette rendbe (a legutóbbi tíz bajnokin csupán négy gólt kapott), és sikerült megtalálnia a nyáron szerződtetett argentin középpályás, Ricardo Álvarez helyét is, aki a szezon elején kidobott pénznek tűnt (ő volt a legdrágább nyári igazolás, 12 millió euróba került), ám az utóbbi fordulókban remek teljesítményt nyújt.

Gasperinivel ellentétben Ranieri sokkal jobban érti játékosai igényeit: az olasz klubok közül az Internél volt a leghosszabb a téli szünet, Javier Zanettiéknek csak január 2-án kellett visszatérniük Milánóba.

Vesztesnek tartották

A kérdés már csak az, hogy a Ranieri-hatás mennyire hosszú távú - a szakemberről ugyanis azt tartják, hogy csak gyors, azonnali megoldásnak jó, de nem nyertes alkat. Mindezt José Mourinho is megerősítette egy nyilatkozatával: "Nem az én hibám, hogy amikor 2004-ben a Chelsea-hez érkeztem Ranieri helyére, akkor azt mondták nekem: nyerni akarnak, és ez vele sohasem történne meg. Nem az én hibám, hogy a Chelsea-nél vesztesnek tartották" - mondta a portugál a maga érdes stílusában még 2010-ben, amikor ő az Inter, Ranieri pedig a Roma mestere volt.

Tény, hogy Ranieri edzői karrierje során csupán egy olasz és egy spanyol kupát, valamint egy spanyol szuperkupát nyert, ami ahhoz képest, hogy volt a Chelsea, a Valencia, a Fiorentina, a Roma és a Juventus edzője is, nem kiemelkedő gyűjtemény.

Maga az érintett erről így vélekedik. "Hol egy kicsit korán, hol pedig egy kicsit későn érkeztem. Amikor a Valencia edzője lettem, senki sem ismerte a csapatot, utánam pedig, anélkül, hogy bárkit is igazoltak volna, kétszer is BL-döntőt játszottak. A Chelsea edzője pedig akkor lettem, amikor elfogyott a pénz, de sikerült bejutnunk a Bajnokok Ligájába, és ez meggyőzte Roman Abramovicsot, hogy megvegye a klubot" - nyilatkozta Ranieri a múlt héten a Corriere della Serának. Talán most az Internél bizonyíthatja, hogy mégis nyerő alkat.

www.global-soccer.eu