Tíz dolog, amely elképzelhetetlen lenne egy foci-Eb-n

A labdarúgó Afrika-kupa elméletileg ugyanolyan kontinensviadal, mint az Európa-bajnokság. A különbség azonban nem csak a földrajzi távolságban rejlik: Európában elképzelhetetlen lenne, hogy a legjobb válogatottak hiányozzanak, hogy az esemény érdektelenségbe fulladjon, hogy egy csapatot csak honosított játékosok alkossanak, és akadjon olyan, aki a negyedosztályból kerül be a legjobbak közé.

Kijutást ünneplő kiesők

Az Eb-selejtezők során minden csapat tökéletesen tisztában van vele, milyen eredményt kell elérnie ahhoz, hogy kijusson a tornára. Afrikában azonban ez sem egyértelmű, ráadásul a mostani viadal előtt nem valamelyik kevésbé fejlett ország szövetsége számolt rosszul, hanem a legutóbbi vébé rendezője, Dél-Afrika.

Válogatottja azzal tudattal lépett pályára az utolsó, Sierra Leone elleni hazai selejtezőn, hogy egy döntetlennel kiharcolja a kvalifikációt, és ennek megfelelően Pitso Mosimane szövetségi kapitány eleve nem is erőltette a támadásokat. A végeredmény 0-0 lett, a dél-afrikaiak ünnepeltek, majd kiderült, az iksszel lemaradtak a tornáról.

Korábbi győztesek tömeges hiánya

A mostani Afrika-kupán nemcsak a legutóbbi három kiírást egyaránt megnyert Egyiptom nincsen ott (amely egyébként 1998-ban is diadalmaskodott), hanem az 1994-ben első Nigéria, az 1996-ban aranyérmes Dél-Afrika, valamint a 2000-ben és 2002-ben élen végzett Kamerun.

Mindez azt jelenti, hogy a legutóbbi kilenc kiírás győzteseiből csak egy jutott ki - a 2004-ben aranyérmes Tunézia.

Ez körülbelül olyan, mintha egy Európa-bajnokságról egyszerre hiányozna Franciaország, Németország, Hollandia és Spanyolország.

Végleges mezőny csak tíz nappal a rajt előtt

A kvalifikáció tavaly októberben zárult, nem sokkal később meg is tartották a csoportok sorsolását, azonban csak másfél héttel a nyitómérkőzés előtt dőlt el véglegesen, hogy kik is alkotják a mezőnyt. Burkina Faso ugyanis a pályán kiharcolta a részvételt, azonban Namíbia megóvta az ellene játszott meccseket, mert szerintük Hervé Zengue jogosulatlanul szerepelt.

A namíbiaiak azzal érveltek, hogy a játékosnak hiába van állampolgársága, nem felel meg a FIFA szabályaiban megnevezett kritériumoknak, mivel nem Burkina Fasóban született, sem a szülei, sem a nagyszülei nem származnak az országból, és nem is él ott legalább öt éve. Ennek ellenére az afrikai szövetség hosszas huzavona után Burkina Fasónak adott igazat, mint ahogyan a nemzetközi sportbíróság (CAS) is, utóbbi azonban csak január 10-én hozta meg határozatát.

Csupa honosítottal felálló csapat

A játékosok honosítása Európában sem ritkaság, a legutóbbi Eb-n volt brazil származású a portugál, a lengyel és a spanyol keretben is, és alighanem az idei Európa-bajnokságon is akad majd jó néhány ilyen labdarúgó.

Az viszont elképzelhetetlen, hogy szinte a teljes keretet olyan futballisták alkossák, akiknek nincsen sok közük az országhoz, amelyet képviselnek. Márpedig a mostani Afrika-kupán Egyenlítői-Guinea esetében éppen ez a helyzet: a házigazdák 23-as keretében mindössze ketten mondhatják el magukról, hogy az országban születettek.

Akad viszont az együttesben libériai, brazil, kolumbiai, elefántcsontparti, kameruni és spanyol, utóbbiak nagy része legalább egyenlítői-guineai felmenőkkel rendelkezik.

Negyedosztályú játékosok

Egy Európa-bajnokságon már az is meglepetés, ha valamelyik válogatottban olyan futballista szerepel, aki nem az élvonalban játszik, az Afrika-kupán azonban ez szinte teljesen természetes.

Sőt sokkal alacsonyabb osztályban futballozók is vannak a tornán: a Szenegál ellen győztes gólt szerzett egyenlítői guineai jobbhátvéd, Kily például a spanyol negyedik vonalban szereplő Langreo játékosa, és sohasem futballozott a másodosztálynál feljebb.

De a spanyol Tercera Divisiónban játszik a házigazdáktól Dani Evuy és Daniel Ekedo is.

Légiósok nélküli válogatott

A 2008-as Európa-bajnokságon szerepelt válogatottak közül a legkevesebb légiósuk az oroszoknak volt, csak egy külföldön futballozót neveztek. Az Afrika-kupában viszont akad egy légiósok nélküli együttes is: a szudániak keretének mind a 23 focistája hazai klubban keresi a kenyerét.

Főleg az al-Hilalban és az al-Merreikhben, amelyek a kontinentális kupákban is jó eredményeket szoktak elérni, és ennek megfelelően Szudán is bejutott a legjobb nyolc közé.

Taktikailag képzetlen válogatottak

Az afrikai csapatok esetében gyakran előkerül az a klisé, hogy technikailag nagyon képzettek, azonban a taktikát csak hírből ismerik, és ha tehetik, akkor állandóan csak támadnak. Persze azzal, hogy manapság már rengeteg afrikai játékos szerepel európai sztárkluboknál, ezt már ritkábban szoktál elővenni, azonban a zambiai válogatott szövetségi kapitánya, Hervé Renard szerint a megállapítás még mindig igaz a csapatára.

"Ha magukra hagynánk a zambiai focistákat, akkor az egész együttes állandóan csak rohamozna. Mindannyian szeretnek játszani, szóval igyekszünk megtartani a stílusukat, de azért szervezettségre bírni őket".

Állandóan bakizó kapusok

Egy másik előítélet az afrikai futballal kapcsolatban, hogy a kapusok sokkal képzetlenebbek, mint európai társaik. A 2010-es tornán rengeteg kapusbakit lehetett látni, és már a mostani viadalon is akad egy-két olyan megmozdulás, amely azért Európában egyáltalán nem mindennapos.

A zambiai Kennedy Mweene kissé elszámolta magát, és a tizenhatoson kívül húzta le kézzel a labdát, később pedig a tunéziai Ajmen Matluti nyúlt alaposan mellé, ami miatt csapata gólt is kapott.

Üres lelátók

A két házigazda, Gabon és Egyenlítői-Guinea mérkőzéseit rendre telt ház előtt játszották, a többi találkozón azonban már egyáltalán nem tolonganak a nézők.

A Líbia-Zambia csoportmeccsen a batai Estadio de Batában, amelynek befogadóképessége 37 500 fő, mindössze 1500-an lézengtek, és ugyanennyien mentek ki az Elefántcsontpart-Angola összecsapásra is Malabóban, pedig ez a találkozó igazi rangadó volt.

A 2008-as Eb-n a legalacsonyabb nézőszám is majdnem elérte a 30 ezret.

Megfenyegetett újságírók

Az Európa-bajnokságon elvárás a média profi kiszolgálása, és elméletileg az Afrika-kupán sincsen másként. A stadionokban kötelező kijelölni az úgynevezett mixed zone-t, ahol az újságírók beszélhetnek a mérkőzéseket követően a focistákkal.

Angola esetében azonban ez nem ment egyszerűen: miután az Elefántcsontpart elleni vereséggel a csapat kiesett, a futballistákat az angolaiak saját biztonsági emberei kísérték keresztül a zónán, és ők nem engedték az újságíróknak, hogy kérdezzenek a játékosoktól.

Az angolai támadó, Manucho ugyan megpróbált megállni, hogy válaszoljon néhány kérdésre, azonban az őt kísérő biztonsági ember közbelépett, és megfenyegette az angolai riportert, hogy ha a tévécsatorna bármilyen felvételt bemutat az esetről, akkor megüti a bokáját.

www.global-soccer.eu