A hatalom bosszújáról beszélnek az egyiptomi szurkolók

Egyiptomban fontos szerepük volt a Hoszni Mubarak bukásához vezető forradalomban a szervezett szurkolói csoportoknak, amelyek a folytatódó tiltakozásokból is kivették a részüket. Több vezérszurkoló és egy ellenzéki politikus szerint az országot irányító katonai vezetés emiatt hagyta eszkalálódni az erőszakot a stadionban, ürügyet keresve a kemény fellépésre.

Egyiptomban Mubarak hatalomra jutása, azaz 1981 óta folyamatosan rendkívüli állapot volt érvényben, és szinte minden ellenzéki mozgalmat már alapjaiban elfojtottak. Mindössze két olyan helyszín volt, ahol valamiféle közösség létrejöhetett: a mecset és a stadion. Az ország legsikeresebb és legnépszerűbb futballklubját, az Al-Ahlit 1907-ben a brit gyarmatosítók ellen tiltakozó diákok alapították, vagyis a politika már a sportág gyökereinél jelen volt, és mindez később sem változott.

A kairói egyesület volt az első, amelynél szervezett szurkolói csoport alakult: 2007-ben jött létre az Ultras Ahlawy, amelynek egyik vezetője, Asszad így nyilatkozott egy brit szakírónak, James Montague-nak: "A két legnagyobb politikai párt Egyiptomban az Al-Ahli és a Zamalek".  Utóbbi a második legpatinásabb kairói egyesület, az Al-Ahli fő riválisa.

Az ultrák a tüntetők élén

Mubarak elnök éveken keresztül igyekezett a maga népszerűségére kihasználni az Al-Ahli, illetve a válogatott sikereit, azonban egyre kevésbé tudta kontrollálni az ultrákat.

"A független szervezet gondolata is idegen volt az országban, nem voltak szakszervezetek, politikai pártok. Az ultrák viszont sokan voltak, fiatalok, könnyen mobilizálhatók, nem csoda, hogy féltek tőlünk" - magyarázta Asszad.

A fanatikus szurkolók pedig a Mubarak elleni tüntetések élére álltak, és a Tahrír téri tüntetéseken az Al-Ahli, illetve a Zamalek ultrái összefogtak a közös ellenséggel szemben. "Minden meccsen harcoltunk a rendőrökkel, ismertük őket. Tudtuk, hogyan viselkednek, mi tanítottuk a tüntetőket arra, hová dobják a köveket" - mondta a Zamalek legnagyobb ultracsoportjának, az Ultra White Knightsnak (azaz a Fehér Lovagoknak) a vezetője, Ahmed.

Mubarak távozásával a forradalom látszólag diadalmaskodott, azonban az országot a katonai tanács irányítja, amely a hadsereg vezetőiből áll, őket pedig még Mubarak nevezte ki. A tanács feje, Mohamed Husszein Tantavi korábban hadügyminiszter volt, az országban pedig egyre többen érzik úgy, hogy semmi sem változott, hiszen Egyiptomot ugyanazokkal a módszerekkel vezetik, mint korábban. Továbbra is folyamatosak a tüntetések a hadsereg ellen, amelyben az ultráknak még mindig nagy a szerepük - a Port Szaidban történtek pedig lehetőséget adnak a hatóságoknak arra, hogy még keményebb kézzel lépjenek fel ellenük.

Furcsa események a tragédia körül

A tragédiával végződött mérkőzésen (az Al-Maszri meglepetésre 3-1-re nyert) több furcsa esemény is történt a hazai csapat szurkolói szerint. Az Ultras Masrawy vezetője, Ahmed Jasszer az Egypt Independent nevű újságnak elmondta, hogy a két együttes drukkerei a mérkőzés előtt megbeszélést tartottak a biztonsági emberekkel, illetve az Al-Maszri elnökével, és megegyeztek, hogy a meccsen nem lesz erőszak. Ez után elfoglalták megszokott helyüket a lelátón, de már ott meglepetés érte őket. "Odamentünk a helyünkre, de már mások is ott voltak. Ha ilyen történik, akkor általában elzavarjuk őket, de most nem akartunk balhét, így mi helyezkedtünk kicsit arrébb" - mesélte Jasszer.

A pályára vezető, máskor lezárt kapuk nyitva voltak, ugyanakkor az Al-Ahli híveinek szektorkijárata zárva maradt, ráadásul a lefújás után a reflektorok is kialudtak.

"A szurkolók egy része tényleg beszaladt a pályára ünnepelni, de mi nem foglalkoztunk az ellenféllel. Nyertünk, miért támadtuk volna meg őket?" - állítja Jasszer, aki azt is furcsának találta, hogy a megszokottnál sokkal kisebb volt a rendőri készültség, a stadionban lévő rohamrendőrök pedig semmit sem tettek, hogy megakadályozzák a verekedést.

"Arról próbálnak meggyőzni, hogy a rendőrség és a katonaság, amely képes volt lebonyolítani a parlamenti választásokat 27 millió ember részvételével, nem tudott kontrollálni két lelátói szektort pár ezer szurkolóval" - tette fel a költői kérdést az Al-Maszri ultráinak vezetője, majd levonta a következtetést: "Tantavi ugyanolyan, mint Mubarak".

De nem csak neki ez a véleménye: az ellenzék egyik vezetője, Hamden Szabahi például kijelentette: "Ami történt, az bosszú volt az ultrák ellen a forradalomban betöltött szerepük miatt".

A futballszurkolók nemcsak Egyiptomban töltöttek be fontos szerepet politikai változásokban, az egykori Jugoszlávia felbomlásának szintén katalizátorai voltak. A polgárháború egyik előzményeként tartják számon az 1990. május 13-án történteket, amikor is a zágrábi Maksimir-stadionban a Dinamo Zagreb a Crvena Zvezdát fogadta. Már az utcán is történtek összecsapások a két egyesület ultrái, a zágrábi Bad Blue Boys és a belgrádi Delije között, az igazán nagy balhé azonban a stadionban tört ki.

A rendőrség nem tudta visszatartani a két tábort, a drukkerek beözönlöttek a pályára, és közel egy óráig tartott, amíg sikerült helyreállítani a rendet, miután a hatóság erősítést kért. A zágrábiak csapatkapitánya, Zvonimir Boban megvédte az egyik Dinamo-drukkert a rendőröktől, sőt nekitámadt az egyiknek, amiért féléves eltiltást kapott, viszont Horvátországban valóságos nemzeti hős lett.

www.global-soccer.eu