Stílusos hadsereget faragott a Realból José Mourinho

Ötletszerűen összeválogatott gálacsapatból egységes és ütőképes együttest formált José Mourinho a Real Madridnál. Iker Casillasék három év szünet után lettek ismét bajnokok, csupán két vereséget elszenvedve a szezon eddigi 36 fordulójában, és megelőzve minden idők egyik legjobb csapatát, a Josep Guardiola-féle Barcelonát. Egyértelmű, hogy Mourinhóval fejlődik a Real, ráaádásul fogyaszthatóbb játékra képes, mint a mester előző csapatai.

Három ínséges év után újra bajnoki címet ünnepelhet a Real Madrid az Athletic Bilbao szerda esti legyőzése óta. José Mourinho többször is kijelentette, a Primera Divisiónt megnyerni értékesebb a Bajnokok Ligája-serlegnél, mert a bajnokságban mindig csakis a legjobb nyerhet. Valószínűleg a portugál edző sem gondolja halálosan komolyan a BL lejjebb helyezését, de a szavaiban van igazság.

36 bajnoki fordulóban 27 győzelem, hat döntetlen, csupán három vereség - ez az FC Barcelona idei mérlege két fordulóval a zárás előtt, amikor már nincs esélye zsinórban negyedszer bajnokságot nyerni. A Real Madrid ugyanis mindössze hatszor vesztett pontot, csak kétszer kapott ki, és ami a legfontosabb: végre bajnoki meccsen is legyőzte a katalánokat. Josep Guardiola uralkodása idején hét ligabeli Clásicóból hatot a Barca nyert, a Real egyetlen pontját tavaly áprilisban szerezte, egy sovány 1-1-es meccsen.

A Real Madrid bajnoki címe nem lett volna az igazi egy újabb oda-vissza vereséggel, amire bármikor hivatkozhattak volna a barcelonaiak. Csakhogy Ronaldóék szorongatott helyzetben - miután a sokáig őrizgetett tízpontos előnyük négyre olvadt - 2-1-re győztek a Camp Nouban, megérdemelten.

Nem véletlenül írtunk Ronaldóékat: az önérzetes portugált régóta vádolták, hogy pont az éles meccseken mond csődöt, amelyeket eldönthetne kivételes képességeivel. Mourinho keze alatt azonban - úgy tűnik - megváltozott, végre valódi vezéregyéniséggé érett. A Real komoly nyomás alá került, miután elfogyott az előnye, az idény hajrájában pedig rangadók sora várt rá. De Ronaldo triplázott az Atlético otthonában a fővárosi derbin, majd győztes gólt lőtt a Barcelonának is. A BL-elődöntőt büntetőkkel elvesztette a Madrid, ám Ronaldo a Bayernnek lőtt mindhárom gólban benne volt (két gól, egy assziszt), igaz, a tizenegyespárbajban hibázott. Az összképet szebbé teszi a Rayo Vallecano legyőzését érő zseniális sarkazása, illetve több más, pontokat érő megmozdulása.

Az idényben tehát több meccsen is ronaldónyi plusz döntött a Real javára; két körrel a leintés előtt 44 bajnoki találatnál jár a portugál, Higuaín 22-ig, Benzema 20-ig jutott. Ez összesen 86 gól, jóval több, mint amennyit a harmadik Valencia összesen szerzett (58). Pontszámban is ijesztő a különbség: a dobogós helyével még biztos BL-főtáblás Valencia 36 pontra van a Madridtól, ugyanakkor a még épp csak nem kieső, 17. Rayo Vallecanót csak 21 ponttal veri. A Real Madrid ezen kívül 115 rúgott gólnál tart, ami spanyol bajnoki rekord. Ilyen lehengerlő mutatók nélkül lehetetlen volna a Barcelona elé vágni. Madridban persze a győzelem sem mindig elég: a portugál edző képes sokkal látványosabb támadójátékot kihozni a Realból,  mint korábban a Chelsea-ből vagy az Interből, ami elengedhetetlen a Bernabeu finnyás közönsége előtt.

Mourinho ezzel együtt is élete legnehezebb bajnoki címének tartja a mostanit, pedig van miből válogatnia: két-két aranyat nyert a Portóval, a Chelsea-vel és az Interrel is, volt, amikor csak az utolsó játéknapon vált biztossá a győzelem. Az edző stabilizálta és egységbe forrasztotta a csapatot, amelyet Vicente del Bosque 2003-as távozása óta kilenc edző irányított, de egyikük sem maradhatott egy szezonnál többet. A galaktikus éra utolsó évében, a 2005/06-os idényben inkább egy ötletszerűen összeválogatott gálacsapatot idézett a Real, amelyben többek között Mejia, Gravesen, Júlio Baptista, Raúl Bravo és Cicinho szerepelt, gyakran egyszerre.

Florentino Perez elnök első korszakához képest a mai Mourinho-alakulat sziklaszilárdnak tűnik. A tréner másfél idény után, télen kijelentette, senki nem hagyja el a csapatot, és senki nem is érkezik. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha Higuaín, akit sok nagycsapat örömmel látna a soraiban, elfogadja, hogy többnyire csak Benzema cseréje, ha az aranylabdás Kaká vagy a szezon második felére felépült Nuri Sahin is beáll a sorba, és ha Marcelo és Fábio Coentrao se hőbörög, amiért váltott műszakban játssza be a balszélt.

Azért nem minden olyan rózsaszín: miközben az edző a Barcelona elkapásával kísérletezett, sokszor játékelemmé vált a durvulás. Xabi Alonso és Sergio Ramos 12, Pepe tíz sárgát kapott eddig, utóbbi kettőnek piros is jutott, de Marcelo agya sem volt mindig kristálytiszta. Mourinho még augusztusban belenyúlt Tito Vilanova, a Barca másodedzője szemébe, majd felvette azt a furcsa szokást, hogy időnként nem hajlandó a sajtó elé állni, inkább elküldi segédjét, Aitor Karankát az újságírókhoz, továbbá rendszeresen nyomást gyakorol a játékvezetőkre is.

Van tehát még mit kalapálni, de legalább már a pályán alakulnak a dolgok: a Real Madrid előző idényét még csupán egy hazai kupagyőzelem tette elviselhetőbbé, a mostaniban már összejött a bajnoki cím. Ez mindenképp előrelépés, és bármit mondott is Mourinho, a BL sem mellékes, legalábbis erről árulkodik, hogy Iker Casillas szinte rögtön a Bilbao elleni bajnokavató lefújása után európai sikerekről kezdett beszélni: "Ismét előbbre léptünk az előző szezonhoz képest. A következő cél a Bajnokok Ligája, amelyet jövőre meg akarunk nyerni, mert fáj a mostani elődöntős kiesés."

Kapcsolódó cikkek:

• Mourinho: Ez a bajnoki cím volt a legnehezebb
• Messi európai gólcsúcsot döntött, a Real bajnokságot nyert
• Mourinho jövőre is maradna Madridban