Így csicskáztasd a klubodat

A Tottenham Hotspur játékosa, Luka Modric gyakorlatilag sztrájkba lépett, hogy klubja elengedje a Real Madridhoz, míg Robin van Persie úgy próbálja kizsarolni az eladását, hogy már most leszögezte: nem hajlandó meghosszabbítani a jövő nyáron lejáró szerződését az Arsenalnál. A klubok a Bosman-szabály óta szinte tehetetlenek az ilyen helyzetekben, játékosoknak a szerződésük végéhez közeledve egyre nagyobb hatalom van a kezében. 

Több sztárklubhoz hasonlóan a Tottenham is az Egyesült Államokban készül a következő idényre. A Spurs szerdán játssza az első edzőmérkőzését David Beckham klubja, a Los Angeles Galaxy ellen, ám ezen a meccsen biztosan nem lép pályára a londoniak legnagyobb ásza, Luka Modric. A horvát középpályás ugyanis egy ideje sztrájkol: nem jelent meg az első nyári edzésen, és nem is utazott el a csapattal, amivel azt akarja kierőszakolni, hogy klubja elengedje a Real Madridhoz. A Tottenham ezt meg is tenné, de csak ha megkapja azt az összeget, amit kér a játékosért.

Modric már tavaly nyáron is el akarta hagyni a Tottenhamet, átigazolási kérelmet is benyújtott, de a Spurs nemet mondott a Chelsea 40 millió fontos ajánlatára, így a középpályás maradt a White Hart Lane-en. Becsületére legyen mondva, a teljesítményén nem látszott az elvágyódás, de a jelek szerint tovább már nem akar várni. Spanyol lapértesülések szerint ő maga már meg is egyezett a Real Madriddal, amely azonban csak 27 - más források szerint 31 - millió fontot fizetne érte, a Tottenham viszont ragaszkodik a 40 millióhoz (ami érthető, elvégre tavaly ennyit kaptak volna érte).

Nagy kérdés, hogy Modric drasztikus módszere eredményes lesz-e, mivel a Tottenham elnöke, Daniel Levy állítólag nagyon megorrolt a focistára, akinek szerződése 2016-ig érvényes. A Spurs első lépésként 80 ezer fontos büntetést szabott ki, ami még nem olyan nagy csapás Modricnak, elvégre ez mindössze kétheti fizetése. Az angol lapok szerint azonban Levy kijelentette: nem hagyja magát zsarolni, és csak akkor adja el a középpályást, ha megkapja az érte kért összeget. (Egy szerdai hír szerint a PSG kifizetné ki is fizetné a 40 milliót, ez a megoldás azonban valószínűleg a Realba vágyódó horvátnak nem felelne meg.)

De Boerék kezdték

Amennyiben Levy, illetve a Tottenham valóban kitart, akkor az elmúlt éveket nézve a Spurs lesz az első klub, amely nem hajol meg egy játékos akarata előtt. Pedig 20 évvel ezelőtt elképzelhetetlen volt, hogy hasonló történjen, a klubok teljhatalommal rendelkezek futballistáik felett. Mindez az 1995-ös Bosman-szabálynak köszönhetően változott meg: miután az Európai Unió úgy döntött, hogy a lejáró szerződésű játékosért nem lehet pénzt kérni, aduász került a labdarúgók kezébe. Ahogyan egy játékos közeledik a szerződés vége felé, úgy kerül egyre kedvezőbb alkupozícióba: vagy magasabb fizetést harcolhat ki új szerződésében, vagy pedig, ha távozni akar, könnyebben eléri, hogy eladják, hiszen az egyesület jobban jár, ha kap érte valamennyi pénzt.

Mindez egyáltalán nem újdonság, hiszen már 1999 januárjában akadt arra példa, hogy egy világsztár kikényszerítse az eladását. Sőt, akkor rögtön egyszerre ketten tettek így: a De Boer testvérek, Ronald és Frank ugyan érvényes szerződéssel rendelkeztek, de arra hivatkozva, hogy az Ajax megszegett egy szóbeli megállapodást (amelynek értelmében egyiküket elengedik, ha a másik marad) bíróság elé citálták az amszterdamiakat. Végül sikerült peren kívül megállapodni, és a holland klub inkább elengedte az ikreket az FC Barcelonába.

A büntetés nem sokat ér

Azóta szinte megszokottá vált, hogy a játékosok gyakorlatilag zsarolják a klubokat azzal, hogy nem írnak alá új szerződést, ha nem kapnak nagyobb fizetést. 2010 novemberében például Wayne Rooney nyújtott be átigazolási kérelmet a Manchester Unitednél, arra hivatkozva, hogy a klub átigazolási politikája nem felel meg az ambícióinak. Pár nappal később mégis ötéves szerződést írt alá, miután megkapta a heti 250 ezer fontos fizetést, amit szeretett volna.

Az eset sokban hasonlít arra, ahogyan Robin van Persie viselkedik idén nyáron, a különbség csupán annyi, hogy a holland inkább szabadulni akar az Arsenaltól, és ezért nem ír alá. Ezt még talán a klub is hajlandó lenne elfogadni, Van Persie azonban nyilvánosan is jelentette be távozási szándékát, amivel egyértelműen rontja az Arsenal tárgyalási pozícióját.

A kluboknak ilyen esetekben nincsen sok lehetőségük arra, hogy megbüntessék a focistát. A Manchester City tavaly ősszel többheti fizetést vont le Carlos Téveztől, aki nemcsak hogy összekülönbözött a trénerrel, Roberto Mancinivel, de a klub engedélye nélkül haza is utazott Argentínába. Az olasz edző akkor kategorikusan kijelentette, hogy a csatár többé nem fog játszani a Cityben, ám Tévez februárban ismét a kerettel edzett, és a bajnoki hajrában pályára is lépett.

Arról persze sokszor lehet hallani, hogy hasonló esetben egy játékost a tartalékok közé száműznek, ám a dolognak szinte mindig az a vége, hogy eladják. Az egyetlen emlékezetes kivétel a Lazio argentin középpályása, Cristián Ledesma volt, aki a macedón csatárral, Goran Pandevvel együtt pénzügyi vitába keveredett az elnökkel, Claudio Lotitóval (vagyis a szerződésük meghosszabbításáról szóló tárgyalásokon mindketten fizetésemelést kértek), mire Lotito a tartalékok közé irányította őket. Mindketten az olasz ligához fordultak jogorvoslatért, és míg Pandevnek igazat adtak, így ingyen távozhatott, addig Ledesma esetében ugyanez a bizottság a Lazio javára döntött. A középpályás így maradt a rómaiaknál, és nem sokkal később mégis csak szerződést hosszabbított. Az viszont nem derült ki, hogy mennyit engedett az eredeti követeléseiből.

www.globalsoccerapp.com