Futball, azt a mindenit!

A játékosait rövid pórázon, a bírókat nyomás alatt tartotta, nem sajnálta a pénzt arra, hogy elhalásszák más csapatok tehetségeit, irtózott minden külsőségtől, volt focistája, akinek késsel vágta volna le a pajeszát. Visszavonul Alex Ferguson, a legenda, aki a kiesés elől menekülő Manchester Unitedet a világ egyik legnagyobb csapatává tette.

A mostani erőviszonyokat tekintve nehéz elképzelni, de amikor 1986. november 6-án Alexander Chapman Fergusont kinevezték a Manchester United vezetőedzőjének, a csapat az utolsó előtti helyen állt az angol bajnokságban. A korábban a MU-val kétszer is FA-kupa-győztes Ron Atkinsont kirúgta a klub, utódja pedig az az ember lett, aki az Aberdeen edzőjeként KEK-győztesnek, háromszoros skót bajnoknak és négyszeres kupagyőztesnek mondhatta magát, közel sem volt tehát ismeretlen Angliában.

Nem indult fényesen a Ferguson-éra, az első meccsén az Oxford 2-0-s vereséget mért a MU-ra, majd a másodikon az újonc Norwichot sem sikerült legyőzni. A QPR elleni 1-0 aztán elindította felfelé a csapatot, amely végül tíz helyet javítva tizenegyedikként végzett. A következő idény előtt a mester alaposan bevásárolt, többek között Steve Bruce-t, Brian McClairt és Jim Leightont is megvette, a csapat nagyon jól összeállt, és végül másodikként zárt a Liverpool mögött.

Az 1989/1990-es szezonban közel volt a menesztéshez az edző, miután a csapat hét meccsen keresztül nem tudott nyerni. Ferguson sorsa a Nottingham elleni FA-kupa-meccstől függött, és Mark Robins gólja megmentette. Utólag úgy fogalmazott, ebben az idényben élte át edzői pályafutása legsötétebb időszakát. Az idény azonban happy enddel zárult, a MU megismételt meccsen legyőzte a Crystal Palace-t a kupadöntőben, begyűjtve ezzel első trófeáját Fergusonnal.

Az első serleget még további harminchét követte, az első nemzetközi sikerre is csak egy évet kellett várni: az UEFA éppen ekkor oldotta fel a Heysel-tragédia után az angol klubokat sújtó szankciókat, így a Manchester United elindulhatott a Kupagyőztesek Európa-kupájában, és meg is nyerte a sorozatot. A Barcelona elleni döntő hőse a korábban éppen a katalánoknál játszó Mark Hughes volt, aki duplázott.

http://www.youtube.com/embed/yHuUYa0sMnU

Fordulópont lehetett volna a foci történetében, de Robins megmentette Fergie állását (a gól 1:45-nél)

Bár Ferguson már ekkor megígérte, hogy a következő szezonban bajnokságot nyer a csapat, ez csak egy évvel később valósult meg, amikor a címvédő Leedstől 1,2 millió fontért megszerzett Eric Cantona vezérletével a MU véget vetett a 26 éve tartó rossz sorozatnak, és így a frissen kiírt Premier League első bajnoka lett. Ferguson a golfpályán volt, amikor jött a hír, hogy bajnok lett a csapat, mert a második helyezett Aston Villa kikapott az Oldhamtől. A következő szezonban sikerült emelni a tétet, a bajnokságot a negyedik fordulótól vezető MU megvédte a címét, majd a Chelsea 4-0-s elsöprésével a kupát is begyűjtötte, sőt, a triplázás sem volt messze, a Ligakupában is döntős volt a csapat.

Az 1994/95-ös szezonban Cantonát szurkolóverés miatt az idény második felére elvesztették, és végül az aranyról is lemaradtak, ekkor mutatkoztak be azonban azok a fiatalok - Gary Neville, Nicky Butt és Paul Scholes -, akik később hosszú időre meghatározók lettek. 1996 nyarán Ferguson már újra a PL-trófeával fotózkodhatott, pedig amikor az első fordulóban az Aston Villa 3-1-re győzött a MU ellen, Alan Hansen azt mondta, gyerekekkel semmit sem lehet nyerni. Arra utalt, hogy nagy igazolások helyett a menedzser beépítette a két Neville-t, Beckhamet, Scholest és Buttot, de tévedett. A United úgy lett bajnok, hogy karácsonykor még tíz pont volt a hátránya a Newcastle mögött, ráadásul a duplázás megint összejött, mivel Cantona góljával sikerült legyőzni a Liverpoolt a kupadöntőben.

Ferguson aranyköpései

"A lefújás után a BL-trófea csak hatlábnyira lesz tőletek, de ha kikapunk, még csak hozzá sem érhettek. Ráadásul a legtöbbetek soha nem fog ilyen közel kerülni hozzá. Ne merészeljetek úgy visszajönni az öltözőbe, hogy nem adtatok ki mindent magatokból!" Állítólag ez hangzott el az 1999-es BL-finálé szünetében a Camp Nou öltözőjében.

"Futball, azt a mindenit" - ezt sikerült kinyögnie Fergusonnak, amikor még csak pár perce mondhatta magát BL-győztesnek.

"Ha Gary Neville egy kicsit magasabb lenne, ő lenne a legjobb középhátvéd Nagy-Britanniában. Az apja kifejezetten hórihorgas - én a helyében megnézném, hogy a tejesember hány centi volt."

"Ha egy olasz azt mondja, hogy a tányéron tészta van, a biztonság kedvéért azért megnézem, mi van a szósz alatt."

"Egy hülye baleset volt, ennyi az egész. Milliószor megpróbálhatnám újból, akkor sem sikerülne. Ha meg szándékosan képes lennék ilyesmire, még mindig futballoznék." Az incidensről, amikor az öltözőben arcon találta Beckhamet egy elrúgott stoplis cipővel.

"Ti jöttök, én kibaszottul nem beszélek veletek. Ő egy kibaszott jó játékos, ti meg kibaszott idióták vagytok." Juan Sebastián Verónról az újságíróknak.

"Most van a pályafutása csúcsán, de megvan a tervem, hogy miként állítsuk meg: egy machetével. A B terv pedig egy gépfegyver." Arra a kérdésre, hogyan készül Cristiano Ronaldo megállítására.

Angliát már meghódította Ferguson, de a nagy európai áttörésre még várni kellett, egészen 1999-ig, amikor igazán megadta a módját a BL-győzelemnek a MU: a végig veszélyesebb Bayern 1-0-ra vezetett a döntőben, amikor a ráadásban két csere, Sheringham és Solksjaer kiénekelte a sajtot a németek szájából. Mivel a Cole, Yorke csatárpáros góljai által repített csapat a Premier League-ben és a kupában is győzni tudott, Ferguson történelmi triplázásra vezette a MU-t. Egy hónappal a döntő után lovaggá ütötték, a MU pedig a következő két bajnokságot is megnyerte. Ezután azonban úgy tűnt, túl van pályája csúcsán: 2002-ben az Arsenalé lett az arany, ráadásul ekkor vette először fontolóra, hogy visszavonul, be is jelentette a tervét, majd később maga is elismerte, hogy ez rossz hatással volt a csapat teljesítményére, így 2002 februárjában hosszabbított három évvel. Ezt egyből arannyal ünnepelte, pedig két hónappal a bajnokság vége előtt a csapat lemaradása még nyolc pont volt az Arsenal mögött, de az utolsó tizenegy meccséből tízet megnyert a United. Ferguson utóbb bevallotta, ennek a bajnoki címnek a megszerzése után érezte a legnagyobb elégtételt.

Ferguson Beckhamnek magyaráz 1999-ben

Hiába kerültek olyan szupertehetségek a csapathoz, mint Cristiano Ronaldo vagy Wayne Rooney, a következő címre 2007-ig kellett várni, amikor a MU hat ponttal előzte meg a Chelsea-t. Egy évvel később aztán összejött a jubileumi tizedik PL-elsőség, és mellé a második BL-siker, miután a moszkvai döntőben az 1-1-re végződő, 120 perces csata után a tizenegyeseknél John Terry kulcsszituációban elcsúszott, Nicolas Anelka lövését pedig kifogta Edwin van der Sar.

2009 tavaszán ismét a MU-t koronázták bajnokká, így Ferguson elmondhatta magáról, hogy kétszer is összehozott zsinórban három aranyat a PL-ben. A BL-ben eddig példa nélküli címvédés azonban neki sem jött össze, mivel a Barcelona Eto'o és Messi góljaival 2-0-ra győzött a római döntőben. Két évvel később hasonló volt a forgatókönyv, megint a Barca ütötte el a BL-győzelemtől a MU-t, a bajnokságban viszont sikerült visszahódítani a Chelsea-től az aranyat.

Ronaldóval mindent megnyertek

Bár a 2008-as BL-siker után azt mondta, még három évet vállal, továbbra is folytatta a munkát, és másodpercekre volt attól, hogy újra bajnok legyen, de a Manchester City lemásolta a MU 1999-es csodáját, és az idény utolsó bajnokiján a hosszabbításban két gólt lőve elhappolta az aranyat Fergie-ék orra elől. A mostani idény közel sem volt ilyen izgalmas, a United, ha nem is mindig látványos játékkal, de az újonnan igazolt Van Persie vezérletével gond nélkül nyerte meg a bajnokságot, sőt még a PL-pontrekordra is esélye volt sokáig.

Van Persie példája is mutatja, hogy Ferguson általában jó döntéseket hozott az átigazolásoknál, a klubnál töltött 27 év alatt összesen 104 játékost vett meg, és Peter Schmeichel, Cantona, C. Ronaldo, Ruud van Nistelrooy, Roy Keane vagy Rooney biztos ott van a történelem legjobb igazolásai között. Igaz, voltak olyanok is, akik nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket: az olasz kapus, Massimo Taibi, a kameruni középpályás, Eric Djemba-Djemba, a 2002-es vébén felfedezett brazil Kléberson vagy a 29 meccsen keresztül gólképtelen Diego Forlán is melléfogás volt.

A kollégák mondták róla

"Ahogy telik az idő, úgy szeretek bele egyre jobban Fergusonba. Olyan dolgokat tud a futballból, amiket csak nagyon kevesen. Az irányítása alatt minden játékos teljesítménye ugrásszerűen javul, nézzék csak meg az Aston Villától érkezett Ashley Youngot, vagy említhetném a koreai Parkot is, aki nem számított igazán ismert játékosnak, mielőtt a klubhoz került volna, később mégis fontos eleme lett a csapatnak. Ferguson nem fél bevetni fiatalokat, nagyon jó érzékkel teszi be őket a csapatba" - mondta Carlo Ancelotti, a PSG jelenlegi, a Milan és a Juventus korábbi edzője.

"Mindenki tudja, hogy folyamatosan nyomás alatt tartja a bírókat. Láttuk, amint az Old Traffordon kiállítják a játékosokat, a mi ellenfeleinket pedig nem. Ez a játék része" - morgott Rafa Benítez még Liverpool-edzőként.

"Ferguson remek edző, okos, kihasználja a hatalmát és a presztízsét, amit a játékvezetőknek nem lenne szabad megengedniük. Tisztelem őt és az eredményeit, de neki is be kell tartania a szabályokat, mint mindenki másnak. Én is nyertem BL-t, meg ő is, szóval nem számít, hogy kiről van szó" - nyilatkozta José Mourinho még 2005 januárjában, amikor a Chelsea-t irányította.

"A barátok már csak ilyenek, általában jókat mondanak egymásról. Ferguson egyre jobb és jobb, egyre erősebb, miért kellene visszavonulnia? Még legalább tíz évig dolgozhat" - ez is Mourinho, amikor korábban arról kérdezték, szeretne-e az általa csak főnöknek titulált Ferguson utódja lenni.

Ferguson legnagyobb bravúrja, hogy folyamatosan képes volt úgy átépíteni a csapatot, hogy az eredményes maradjon. Ronaldo távozása után például sokan féltették a Unitedet, ehhez képest két bajnoki címet azóta is sikerült nyerni. Ahogy az Beckhamék idején is látható volt, Ferguson bátran nyúlt a fiatalokhoz, és nem sajnálta a pénzt, ha kinézett egy másik csapatban egy tehetséget. A MU tizenévesen vette meg Rooneyt, Andersont és Phil Jonest, de David de Gea és Nani is 20 évesen érkezett - ők öten 114 millió fontba kerültek, közülük a legolcsóbb Jones volt (16,5 millió). Összehasonlításképpen a fiatalítást évek óta zászlójára tűző Arsenal legdrágább tizenéves szerzeménye Theo Walcott volt, akiért 12 millió fontot adtak ki.

Benítez úgy érezte, Ferguson nyomás alatt tartja a bírókat

A játékosokat igyekezett rövid pórázon tartani, és köztudott volt róla, hogy irtózott mindenféle extravagáns külsőségtől, kikötötte például, hogy a 23 év alattiak nem kaphatnak sportkocsikat - márpedig ebbe a korosztályba olyanok is beletartoznak, akik már évek óta a felnőttkeretben szerepelnek. A játékosoknak szigorú szabályokat kellett betartaniuk, amibe az is beletartozott, hogy még a legnagyobb hidegben sem viselhettek a pályán nyakmelegítőt, a 90-es években az egyik tehetséges ifjoncnak, Ronnie Wallworknak azt mondta: ha nem borotválja le a hosszúra növesztett pajeszát, maga fogja levágni egy késsel.

Az öltözőben amúgy sem kímélte a játékosokat, erről leginkább David Beckham tudna mesélni, akit 2003 februárjában az Arsenal elleni, 2-0-ra elveszített FA-kupa-mérkőzést követően úgy sikerült eltalálnia egy stoplis cipővel, hogy a középpályásnak felszakadt a szemöldöke. A hivatalos verzió szerint Ferguson a vereség miatti dühében rúgott bele a cipőbe, amely véletlenül találta el Beckhamet, de a szóbeszéd célzott lövést emleget. A meccsek szünetében gyakran előfordult, hogy Ferguson bekapcsolta a hajszárítót, ami annyit tett, hogy centikről az arcába kiabált annak, akivel nem volt elégedett.

Ez nem a hajszárító, csak egy sima beszélgetés

Fergie a bírókkal sem volt nagy barátságban, rendszeresen kritizálta a munkájukat, az állandó perlekedés pedig azt eredményezte, hogy 17 meccsen csak a lelátóról irányíthatott eltiltás miatt. Az edzőkollégákkal is rendre összeakadt, emlékezetes szócsatákat vívott Arsene Wengerrel, Rafa Benítezzel és eleinte José Mourinhóval is, de a portugállal később jóban lettek, kölcsönösen elismerték egymás érdemeit, sőt, borozgattak is, ha egy-egy párharc alkalmával összefutottak.

Nem sokan mondhatják el magukról, hogy életükben szobrot kaptak, de Fergusonnak tavaly novemberben leplezték le az emlékművét az Old Traffordnál, a róla elnevezett lelátó előtt. Ő pedig visszavonulása ellenére nem hagyja el a klubot, igazgatósági tagként és nagykövetként szolgálja tovább a Unitedet, úgyhogy biztosak lehetünk benne, hogy látjuk még őt vadul rágózni szövetkabátban, pirospozsgás arccal az Old Trafford lelátóján. Az utódját, akárki lesz is az - az angol média szerint az evertonos David Moyes a legesélyesebb -, előre sajnáljuk, hiszen hatalmas örökség szakad a nyakába.

Sir Alex Ferguson

Születési idő: 1941. december 31.
Születési hely: Glasgow, Skócia
Játékos-pályafutása: Queen's Park (1957-60), St. Johnstone (1960-64), Dunfermline Athletic (1964-67), Rangers FC (1967-69), Falkirk FC (1969-73), Ayr United (1973-74)
Edzői karrierje: East Stirlingshire (1974), St. Mirren (1974-78), Aberdeen (1978-86), Skócia szövetségi kapitánya (1986), Manchester United (1986 óta)
Eredményei a Manchester Uniteddel:
13 angol bajnoki cím: 1993, 1994, 1996, 1997, 1999, 2000, 2001, 2003, 2007, 2008, 2009, 2011, 2013
5 angol FA Kupa-győzelem: 1990, 1994, 1996, 1999, 2004
4 angol Ligakupa-győzelem: 1992, 2006, 2009, 2010
10 angol Szuperkupa-győzelem: 1990 (megosztva), 1993, 1994, 1996, 1997, 2003, 2007, 2008, 2010, 2011
2 Bajnokok Ligája-győzelem: 1999, 2008
1 KEK-győzelem: 1991
1 Európai Szuperkupa-győzelem: 1991
1 Világkupa-győzelem: 1999
1 klubvilágbajnoki cím: 2008