Mit várjunk az idei első Barca-Realtól?

Gerardo Martino, Carlo Ancelotti, Neymar, Gareth Bale. Ami közös bennük, szombaton pályafutásuk első Barcelona-Real Madrid meccsén vesznek részt. Hogy a két focista főszereplő lesz-e, még nem tudni, de a két edző már a most a figyelem középpontjában van: Martino keze nyomát már magán viseli a Barcelona, Ancelotti azonban még nem tett helyre minden mozaikot a Realnál.

A mostani Barca-Real azért is különleges lesz, mert mindkét csapatot olyan edző irányítja, aki első clásicójára készül. Gerardo Martino a nyáron úgy lett a Barcelona edzője, hogy korábban nem dolgozott Európában, a futballról alkotott filozófiája azonban illik a katalán csapathoz, és ahogy a Barcával mindent megnyerő Josep Guardiola, úgy ő is sokat tanult és példaképként tekintett Marcelo Bielsára.

Martino legutóbbi csapatánál, az argentin Newell's Old Boysnál is azt a stílust képviselte, amely a Barcelona sajátja, 4-3-3-as felállás, sok labdabirtokláson alapuló játék és elvesztett labda után egyből visszatámadás.

A Barcelona keretében nem sok változás történt a nyáron, Neymar érkezett, David Villa, Thiago Alcantara és Eric Abidal távozott, de közülük egyik sem volt kezdő az előző idényben a bajnokiknak még a felén sem. Martino tehát nagyjából abból főzhetett, amiből elődje, Tito Vilanova is, de elég volt pár forduló ahhoz, hogy máris a saját képére formálja a Barcelonát.

Martino némileg átalakította a Barcelona stílusát Forrás: AFP/Josep Lago

A legszembetűnőbb változás, hogy a Barca már nem a labdatartás megszállottja, erre a legjobb példa a Rayo Vallecano elleni bajnoki, amelyen több mint öt év után először fordult elő, hogy Xaviéknál kevesebbet volt a labda, mint az ellenfélnél. Ennek az egyik oka az volt, hogy a Rayo agresszív stílusban szinte nekiment a Barcának, és a katalánok hátsó emberei tőlük szokatlan módon a passzolgatás helyett gyakran inkább előrevagdosták a labdákat.

Gerard Piqué, a Barca belső védője mondta, hogy néha semmi szégyelnivaló nincs abban, ha az ember hátulról felrugdossa a labdákat, egyrészt lehet egyet szusszanni, másrészről pedig vannak elöl olyan gyors emberek, akik ezekre az indításokra rá tudnak indulni, nem kell tehát feltétlenül úgy tekinteni erre a megoldásra, mint amit a kényszer vagy a kétségbeesés szül. Piqué azt is hozzátette, a Barcelona játékosai szinte rabszolgái voltak a Guardiola által meghonosított szisztémának, és azzal, hogy Martino kicsit változtatott a dolgokon, már nem olyan kiszámítható a játékuk.

Az argentin edző nem vezényel folyamatos letámadást, a Barca néha visszahúzódva átadja a területet az ellenfélnek, és a gyors ellencsapásokra apellál, korábban ez sem volt jellemző a csapatra, de a folyamatos pressing nagyon sok energiát felemészt, márpedig a szezon hosszú, és mivel több fronton is érdekelt a csapat, kell az energia.

Érdekes statisztika, hogy a Martino alatt játszott meccseken a Barca-játékosonak majdnem kétszer annyi párharcot kell megvívniuk a levegőben, mint korábban Guardiola vagy Vilanova edzősködése idején, és ilyen téren sebezhetőnek is tűnik a csapat, pedig az új edző a pontrúgások a zónavédekezés helyett az emberfogást részesíti előnyben.

A Martino-féle Barca-stílus kevesebb lehetőséget ad Xavinak és Iniestának a villogásra, Busquets azonban valósággal lubickol, ha kell, harmadik belső védőként figyel az ellenfél egyik támadójára, de adott esetben bátran feljebb lép, és már az ellenfél térfelének közepén agresszívan ráront az ellenfélre, az ilyen labdaszerzései után több gólt is szerzett már a csapat az idényben.

Neymar érkezése után sokan feltették azt a kérdést, hogy fog megférni a két dudás a klubban, de a Santostól érkezett brazil csatár nem akar a pályán rivalizálni Messivel. Ugyanakkor azzal, hogy ő is a pályán van, megosztja a védők figyelmét, egyben tehermentesíti az argentint, és az ő baloldalon játszatása egyensúlya hozta a csapatot, amikor Messi nem középen szerepelt, hanem jobbról indult.

Neymar eddig két gólt szerzett a bajnokságban Forrás: AFP/Lluis Gene

Martino irányítása alatt Messi átlagban tízzel kevesebbet passzol, viszont sokkal többször próbálkozik kapura lövéssel, még inkább előtérbe került a csatár énje. Összességében elmondható, hogy a Barcelona kiszámíthatatlanabbnak, taktikailag rugalmasabbnak tűnik, mint a korábbi években, és sokkal lényegre törőbben játszik, még a kontrázástól sem riad vissza.

A Carlo Ancelotti-féle Real Madrid egyelőre nem hordoz magán olyan markáns stílusjegyeket, mint Martino Barcája, és mi magunk sem tudjuk elhelyezni az európai rangsorban a madridiakat. A Real elég döcögősen kezdte a szezont, és amíg Ancelotti elődjénél, José Mourinhónál Ronaldóék általában gond nélkül bedarálták a kiscsapatokat, az idei szezonban többször is eléggé rezgett a léc: a Betist 2-1-re, a Granadát 1-0-ra, a Levantét 3-2-re, az Elchét 2-1-re verte a Real, és utóbbi meccsen egy ajándékszagú tizenegyes is kellett, a Levante pedig a 90 perc leteltekor még 2-1-re vezetett.

Mourinho idejében a Realt azt jellemezte, hogy legtöbbször visszahúzódott a saját térfelére, és onnan indította a lavinaszerű ellencsapásait, amikor Ronaldo és társai rázúdultak a fellazult védelemre. Már tavaly is látszott, hogy a Real nem érzi magát jól abban a szerepben, ha nála van a labda és neki kell irányítania, de akkor még volt egy Özilje, aki képest volt kreativitást és ritmust adni a támadásoknak.

A német középpályás azóta már az Arsenal-szurkolókat boldogítja, és Ancelotti hiába próbálja a labdatartásos stílust meghonosítani, még mindig erősen akadozik a gépezet. A Málagától érkezett Isco remekül megérti magát Ronaldóval és Di María is folyamatosan húzóember tud lenni, de a Realnak nagyon kéne előre egy csatár, Benzema ugyanis látványosan szenved, és a Juventus ellen a hatalmas kihagyott ziccere után már a saját szurkolói is kifütyülték. A francia csatár BL-mutatójába még nem lehet belekötni, a három meccsen szerzett két gól jó arány, de a bajnokságban is ugyanennyit szerzett, csak éppen nyolc fellépésen.

Ancelotti első Barca-Real meccsére készül Forrás: AFP/Gerard Julien

A szurkolók egy része már a 21 éves Alvaro Moratát követeli a csapatba, miközben arról is lehet olvasni, hogy Benzema az elnök, Florentino Pérez kedvence, ezért kapja meg folyamatosan a lehetőséget. A Barcához képest az is feltűnő a Realnál, mennyire éles a határvonal a védekező középpályások és a támadásért felelős négyes között, amíg a katalánoknál Busquets nem csak Xaviék keze alá játszik, hanem igazi összekötő kapocs a védelem és a támadósor között, addig a madridiaknál Khedira és Illeramendi nem tudja ugyanezt a feladatot hasonló hatékonysággal ellátni. Xabi Alonso alkalmas lenne rá, ő viszont hosszú sérülése után mostanra épült fel.

Ancelotti szerencséje, hogy Ronaldo hihetetlen tempóban szórja a gólokat, a bajnokságban kilenc meccsen nyolcat, a BL-ben három találkozón hetet szerzett. A portugálnak a Nou Campban is jól megy, az elmúlt hat látogatása alkalmával nyolcszor volt eredményes, igaz, ezek közül csak kettő volt győztes meccs, de mindkettő kiemelt fontosságú volt, az egyik gyakorlatilag bebiztosította a Real 2012-es bajnoki címét, a másik pedig továbbjutást ért a Király-kupa elődöntőjében. Ronaldo ráadásul remek kabala a Realnak, amikor ugyanis a bajnokságban gólt lőtt, még soha nem vesztett meccset a csapata, nyolcvannégy győzelem és hat döntetlen született eddig, amikor ő eredményes volt.

Bár Ancelotti nem kérte, Pérez nagyzási mániája révén Madridba került Gareth Bale, aki sérülései miatt eddig a bajnokságban csak 120 percet kapott a Realban, és egyelőre nem tisztult le, hol is lehetne igazán hasznos a csapatban. A két szélen Ronaldo és Di María helye megkérdőjelezhetetlen, esetleg ki lehetne próbálni a csatár mögött olyan kötetlen szerepben, ahogy tavaly a Tottenhamben is játszott, vagy Bale-t kitenni balra, Ronaldót pedig feltolni középcsatárnak, ahol Mourinho is használta párszor.

A Realnál tehát egyelőre elég sok a kérdés, és Ancelotti a múltba sem igazán kapaszkodhat, mert a Barcelona ellen nem túl jó a mérlege. A 2004-2005-ös szezonban a Milannal hazai pályán egy 1-0-s sikert, majd idegenben egy 2-1-es vereséget jegyzett a csoportkörben, majd az ezt követő szezonban az elődöntőben a San Siróban 0-1, a Nou Campban 0-0 lett az eredmény, ekkor történt, hogy Sevcsenko szabályosnak tűnő fejesét érvénytelenítette a bíró.

Idén tavasszal a PSG edzőjeként a negyeddöntőben találta szembe magát a Barcával, és bár Párizsban egy 2-2-es döntetlen még összejött, és Barcelonában is vezetett a csapata, végül idegenben lőtt több góllal Messiék mentek tovább. Martino viszont eddig jól teljesített a rangadókon, legalábbis Paraguayban, a Cerro Porteno edzőjeként kétszer is győzelemre vezette csapatát a nagy rivális Olimpia ellen.

Ronaldo szeret a Nou Campban játszani, mert az utóbbi pár meccsen mindig eredményes volt Forrás: AFP/Javier Soriano

A szombaton 18 órakor kezdődő meccs előtt a Barcelona három ponttal áll jobban a Realnál, a hazaiaktól Jordi Alba fog hiányozni az alapemberek közül, míg a vendégeknél nincs sérült. Ez lesz a 167. bajnoki El Clásico, és az örökmérleg a madridiak felé billen, akik eddig hetven győzelmet arattak az 1929 óta tartó párharcban szemben a Barca hatvannégy diadalával.

A katalánok minden sorozatot figyelembe véve öt meccs óta nyeretlenek a Real ellen, ugyanakkor sorozatban 19 bajnokit nyertek meg otthon, legutóbb éppen a Real szerzett pontot a Nou Campban tavaly októberben. Messi jelenleg Alfredo di Stefanóval holtversenyben a Barca-Real párharc legeredményesebb játékosának mondhatja magát 18 góllal, szombaton előzhet.