Sosem látott cirkusz zajlik ezekben a napokban a Leeds Unitednál: a nagy múltú, de 2004 óta alsóbb osztályokban szenvedő klub az elmúlt évtizedben megtapasztalt két kiesést, csődöt, pontlevonást, több tulajdonosváltást, de az utóbbi napok eseményei még ezekhez a zűrzavaros időkhöz képest is újdonságként hatottak.
A most a másodosztályban szereplő Leeds menedzsere, Brian McDermott péntek este egy számára ismeretlen ügyvédtől kapott egy telefonhívást, mely szerint azonnali hatállyal menesztették. Szombat reggel újra csörgött a telefon: a klub egyik vezetője közölte az edzővel, hogy az a cég, amelynek képviseletében az ügyvéd eljárt, még nem a Leeds tulajdonosa, ezért nem is járhatott el a klub ügyeiben. Mivel a csapat szombat délután helyi rangadót játszott a Huddersfielddel, délben szóltak McDermott segítőjének, Nigel Gibbsnek, hogy üljön le ő a kispadra. A csapat 5-1-re nyert, és még aznap a klub hivatalos közleményt bocsátott ki, mely szerint továbbra is McDermott a menedzser, és bíznak a további együttműködésben.
A klub jelenlegi tulajdonosa a dubaji székhelyű GFH Capital, amely szombaton azt is bejelentette, hogy a várakozásoknak megfelelően a szardíniai Cellino család cége, az Eleonora Sport Ltd. 75 százalékos részesedést szerzett a klubban, ám ezt még a ligának is jóvá kell hagynia. Nyílt titok, hogy a rejtélyes ügyvéd már Massimo Cellino megbízásából járt el: az olasz üzletember egy régi barátját, Gianluca Festát szerette volna kinevezni vezetőedzőnek, ám a kaotikus események és a felháborodott szurkolók tiltakozása után váratlanul meggondolta magát, és mindent letagadott.
Vasárnap már azt nyilatkozta, hogy semmi köze McDermott menesztéséhez, és esze ágában sincs a tapasztalatlan Festát kinevezni a helyére – pedig pár napja még azt mondta egy olasz lapnak, hogy „McDermott mindent megtett azért, hogy menessze", ezért nincs más választása. Hétfőn tehát újra McDermott vezette az edzést, de azt senki sem tudhatja biztosan, hogy vajon egy hét múlva is a posztján lesz-e még.
A Leeds United annak ellenére is rendkívül népszerű csapat, hogy a legsikeresebb időszaka a hetvenes évek elejére esett. A szombati meccsen 31 ezren voltak az Elland Roadon, ezt a nézőszámot sok Premier League-csapat is megirigyelhetné. A csapat a hatvanas-hetvenes években Don Revie vezetésével a korszak egyik legsikeresebb angol klubjaként kifejezetten divatos volt, de a legendás korszakra sötét idők jöttek, egészen 1992-ig, amikor a Leeds tizennyolc év kihagyás után újra bajnokságot nyert.
A legutóbbi sikeres időszak az ezredfordulóra esett: 2001 tavaszán a fiatalokra és saját nevelésű játékosokra építő csapat az elődöntőig jutott a BL-ben. Utána viszont már hiába üldözték a BL-álmot, pedig a klubvezetés mindent az utóbbinak rendelt alá, ezért óriási kockázatot vállalva, újabb és újabb hitelekből finanszírozták az új igazolásokat – az álom vége iszonyatos adósság és csőd lett.
A Leeds kiesett a Premier League-ből, az azóta eltelt évtizedben megjárta még a harmadosztályt is, és a csődeljárás közben el kellett adnia a stadionját. 2010-ben aztán véget ért a vesszőfutás, a csapat visszajutott a másodosztályba, a klub tulajdonosa pedig névlegesen a korábbi Chelsea-tulaj, Ken Bates lett – ám az, hogy valójában ki adja a pénzt, titok maradt. A jelenlegi tulajdonos, a GFH Capital 2012 novemberében vette át a klubot, ám miután továbbra is titokban maradt a valódi befektető kiléte, alig egy év után meg is akart szabadulni tőle, és egy Sport Capital nevű konzorciummal kezdett tárgyalásokat a klub felvásárlásáról. A konzorcium végül mégsem tudta előteremteni a szükséges összeget, így maradt a másik érdeklődő, a már említett olasz cég. Cellinóék csak múlt pénteken állapodtak meg a GFH Capitallal, mégis már hetek óta tényként kezelték a városban, hogy ő lesz az új tulajdonos.
Massimo Cellino agrárvállalkozóként lett ismert Olaszországban (a családi vállalkozást vitte tovább), ahol kukoricakirályként is emlegetik. 1992-ben vásárolta meg szülővárosa, Cagliari futballcsapatát, amely azóta többnyire a Serie A-ban szerepelt, bár az élcsapatokra nem jelent veszélyt. A maffiafőnöki külsőségektől sem visszariadó Cellinót az olasz futball egyik legszínesebb és legellentmondásosabb tulajdonosaként jellemzi Simon Austin, a BBC újságírója, aki szerint leginkább egy idősödő rockerre emlékeztet (játszik is egy zenekarban), noha a kecskeszakállától és a lófaroktól időközben megszabadult.
A legfontosabb adat róla talán az, hogy 21 év alatt 35 vezetőedzőt (!) fogyasztott el a Cagliarinál – volt olyan szezon, amikor egymás után hármat is kirúgott. Azt sem árt róla tudni, hogy babonásan retteg a 17-es számtól: a Cagliari stadionjában nincsenek is 17-es székek (a 16/B számot kapták), és amikor 17-ére esett egy meccs újrajátszása, Cellino azt kérte a szurkolóktól, hogy lila cuccokban jöjjenek a meccsre, mert az egy szerencsétlen szín, és a két szerencsétlen tényező kioltja egymást. Neki lett igaza, azt a meccset a Cagliari megnyerte.
Cellinónak azonban az utóbbi években egyre több problémával kellett szembenéznie. Hiába szerette volna új stadionba költöztetni a klubot, egyelőre nem sikerült ehhez elég pénzt szereznie, és mivel egyéb buktatók is nehezítik a projektet, jelenleg úgy fest, az új aréna csak álom marad. Tavaly februárban az új stadion ügyével összefüggően sikkasztás vádjával két hetet vizsgálati fogságban töltött. Már korábban is meggyűlt a baja a hatóságokkal: kétszer ítélték felfüggesztett börtönbüntetésre, ebből egyszer hamis könyvelés miatt. Ennek azért is lehet jelentősége, mert Angliában a Football League elvileg megakadályozhatja, hogy olyan tulajdonos kezébe kerüljön egy futballklub, akinek a múltját sötét foltok rondítják el. Cellino egyébként már évek óta szeretne magának angol klubot, de korábban sikertelenül próbálkozott a West Hamnél és a Crystal Palace-nél.
A sztori harmadik kulcsszereplőjét, Brian McDermottot tavaly áprilisban nevezték ki a Leeds menedzserévé. Előtte a Readinget vitte fel a Premier League-be, ám onnan el kellett jönnie, amikor valószínűvé vált, hogy a csapatot nem tudja az élvonalban tartani. A Leedsszel jól kezdte a mostani szezont, december közepén a rájátszásra jogosító ötödik helyen állt, amikor a csapat megtorpant, és egymás után ötször kikapott. McDermott az ígéretek ellenére nem kapott komoly támogatást a vezetőségtől, ezért nem sikerült jelentősen erősítenie. Ennek fényében egyáltalán nem végzett rossz munkát, pláne, hogy a felvásárlás miatt egyre nőtt a bizonytalanság.
McDermott a szurkolók körében is népszerű maradt a januári bukdácsolás ellenére, éppen ezért növekvő ellenérzéssel figyelték Cellino térnyerését a klubnál. Pláne, hogy az olasz már a múlt hét elején, az Ipswich elleni hazai meccsen is rá akarta erőltetni a pártfogoltját, Gianluca Festát, hadd üljön már le ő is a kispadra. McDermott nemet mondott, és a hírek szerint nem kért Cellino olasz kölcsönjátékosaiból sem – állítólag emiatt kellett volna mennie, noha a helyére szánt Festának semmilyen komolyabb edzői múltja nincsen.
Cellino tehát péntek este ki is rúgta McDermottot anélkül, hogy ehhez joga lett volna, arra pedig nem számított, hogy ez ilyen élénk tiltakozást von maga után. A csapat házi gólkirálya, Ross McCormack – aki órákkal korábban jelentette be, hogy hiába érdeklődnek iránta a Premier League-ből, maradni szeretne, és McDermott-tal dolgozni – gyakorlatilag egyenes adásban kérte, hogy az átigazolási időszak utolsó óráiban mégis vegye meg valaki (erre végül nem került sor). Még aznap éjjel szurkolók barikádozták el a pálya bejáratát, és végül az ott tárgyaló Cellino taxija csak rendőri segítséggel tudta elhagyni a stadiont.
Másnap, a Huddersfield elleni meccsen is folytatódott a tiltakozás, miközben a klub két jelenlegi főszponzora is kilátásba helyezte, hogy megvonja a támogatását az új vezetéstől. A felháborodás nem véletlen: a szurkolókat nemcsak Cellino angoloktól idegen, autoriter stílusa és simlis múltja tette gyanakvóvá, hanem az ambíciót sem látják a Cagliari tartalékcsapatától érkező kölcsönjátékosokban. Nem is beszélve Festáról, aki leginkább csak annyit tud felmutatni, hogy régi haverja Cellinónak. A modell egyébként nem példa nélküli Angliában: a Watfordot 2012 nyarán megvásárló Pozzo család gyakorlatilag a szintén a tulajdonukban lévő Udinese fiókcsapataként működteti a jelenleg a Championship középmezőnyében állomásozó klubot.
A Cellino-ellenes szurkolók tehát a Football League-ben bízhatnak, amely dönthet úgy, hogy nem járul hozzá ahhoz, hogy az olasz kukoricakirály legyen a patinás klub tulajdonosa. A legfrissebb hírek szerint azonban hiába, mert a liga az áldását adja majd az olaszokra, mondván, hogy mindkét korábbi ügye elévült már, a legutóbbi sikkasztás pedig még folyamatban van, és nincs róla jogerős ítélet. Közben a yorkshire-i üzletemberekből álló Together Leeds konzorcium már korábban is jelezte, hogy átvenné a klubot, és hétfőn este az első, sikertelen pályázóval, a Sport Capitallel karöltve újabb ajánlatot tett a felvásárlásra. A GFH Capital – amely közleményben jelentette be, hogy még mindig ők ám a tulajdonosok – pedig kedden tárgyal is velük, úgyhogy még az is lehet, hogy Cellino a végén elbukja a biztosnak hitt üzletet.
De azóta Cellino hátraarca is azt jelzi, valamit talán tanult a leckéből. Esetleg megszívleli, amit Brian McDermott mondott hétfőn délután, amikor újra a Leeds menedzsereként tartott sajtótájékoztatót: "A szurkolók fantasztikusak – ez az ő futballklubjuk, senki másé. Akárki is lesz a tulajdonos, ezt mindig észben kell, hogy tartsa. Semmi más nem számít." Más kérdés, hogy az utóbbi évek tapasztalatai pont nem ezt mutatják Angliában.
