A hétvégi Real Madrid-Barcelona (3-4) spanyol csúcsrangadó után a legtöbb kritika a bírót, a hetedik clásicóján közreműködő Undiano Mallencót érte, főleg a Real-játékosok támadták a két Barca-tizenegyes és a kiállítás miatt. Végignéztük a meccs vitatott ítéleteit, hogy kiderüljön, igazuk volt-e azoknak, akik a bírót okolták a vereségért.
A meccs elején Cristiano Ronaldo kétszer is földre került a Barcelona 16-osán belül, de tizenegyes egyik esetben sem járt volna, az elsőnél Mascherano tisztán elpöckölte a labdát, a másiknál Dani Alves hátulról minimálisat lökött ugyan a portugálon, de nem akkorát, hogy az büntetőt ért volna. A másik oldalon viszont, már 1-0-s vendégvezetésnél, a 17. percben Neymar esett el gyanús körülmények között, és a lassításon látszott, Marcelo nem a labdát, hanem honfitársa lábfejét találta el. Mallenco azonban nem vette észre a kontaktot. – Tévedés a Real javára.
Már 2-1-re vezetett a Real, amikor Cristiano Ronaldo szabadrúgása után a felugró labda Piqué – teste mellett lévő – kezét találta el a sorfalban, Mallenco nem adott tizenegyest. Puhl Sándor erre szokta mondani, hogy nem a kéz kereste a labdát, de láttunk már olyat, hogy ilyenért büntetőt ítélnek, főleg az olasz bajnokságban divat lefújni ezeket a kezezéseket. – Nem egyértelmű.
Az első félidő utolsó vitatott jelenete Messi egyenlítése után volt, amikor Fábregas és Pepe kakaskodott egymással. Gyakorlatilag semmi sem történt, de mindketten a földre vetették magukat, mintha a másik fejelt volna. Az esetet követő össznépi lökdösődésben Busquets rálépett a földön fekvő Pepe fejére, amit az ismétlésekben nem is lehetett látni, és Undiano Mallenco sem vette észre. Elképzelhető, hogy Busquets nem szándékosan lépett rá Pepére, de ha nagyon akarta volna, valószínűleg meg tudta volna oldani, hogy máshova tegye le a jobb lábát.
Busquets így megúszta a kiállítást. A spanyol bajnokságban, ellentétben a Serie A-val és a nemzetközi kupameccsekkel, nincs alapvonali bíró, és mivel a partjelző is távol volt az esettől, a kakaskodók által lefoglalt játékvezető nem kapott segítséget. Ettől még tény, Busquets mozdulatát meg kellett volna torolni. – Tévedés a Barcelona javára.
A második félidőből hét perc telt el, amikor Bale passza után Benzema került ziccerbe, Víctor Valdés azonban nagyot védett, és ezt Undiano Mallenco is megköszönhette neki, mert a francia csatár lesen volt az indításnál. Két perccel később jött az első tizenegyes: az egyértelmű volt, hogy Dani Alves C. Ronaldo lábát találta el, ugyanakkor a szabálytalanság legalább 30 centivel a 16-os vonala előtt történt. C. Ronaldo beesett a 16-oson belülre, a bíró pedig büntetőt ítélt, pedig a helyes döntés szabadrúgás lett volna. – Tévedés a Real javára.
A 63. percben Neymar lépett ki Messi labdájával, Sergio Ramos üldözte a brazilt, majd elsőre úgy tűnt, a 16-oson belül utánanyúlt, amitől Neymar elesett. Csak a lassításból derült ki, hogy nem ez történt, hanem Ramos eltalálta az elé belépő Neymar bal lábát, ahogy az a képen is látható.
A kontakt tehát megvolt, vagyis jogosnak tűnik a büntető, és mivel egyértelmű gólhelyzetet akadályozott meg a védő, a piros sem erős. Ez volt Sergio Ramos 19. kiállítása a Realban. Sokatmondó volt, hogy az egyébként forrófejű hátvéd sem reklamált sokat. – Helyes ítélet.
A három tizenegyes közül az utolsó volt a legegyértelműbb, Iniesta rutinosan bevitte a labdát Carvajal és Xabi Alonso közé, abban bízva, hogy ha nem sikerül elosonnia közöttük, akkor valamelyik realos majd felrúgja. Ez a számítása be is jött, Xabi Alonso egyértelműen eltalálta a legutóbbi vb-döntő gólszerzőjét, Messig pedig a harmadik góljával eldöntötte a meccset. – Helyes ítélet.
Összességében elmondható, a Real-játékosokból a vereség miatti csalódás beszélt, amikor a bírót hibáztatták. Mindennél beszédesebb az az adat, hogy a köztudottan a Realhoz húzó madridi sportlap, a Marca honlapjára kitett szavazáson 65 százalékot kapott az a válasz, hogy a bíró nem sújtotta ítéleteivel a fővárosi csapatot.
De akkor hogyan tudta a hónapok óta ellenállhatatlanul futballozó Real Madridot megállítani az utóbbi időben döcögősen játszó Barca idegenben? A két edző taktikai húzásait nézve láthatjuk, hogy Ancelotti a szokásos kezdőcsapatával állt fel, a középpályán az Alonso, Modric, Di María hármast vetette be, ami bátor, de nem túl szerencsés húzásnak bizonyult. A Barcának idén a rotáció miatt nincs megszokott kezdőcsapata, de nem véletlen, hogy Martino ugyanazzal a kezdővel állt fel, amelyikkel a Manchester Cityt is megverték oda-vissza. Az argentin edző a 4-3-3-as formációra szavazott, de három vérbeli támadó helyett Iniestával a bal szélen, és Fábregasszal szabad szerepkörben Xavi és Busquets előtt.
Iniesta feladata az volt, hogy visszalépjen a középpályára, megpróbálja megverni a jobbhátvédet, vagy gyors beindulásokkal kihasználja az esetleges üres területeket. Ráadásul alkalmanként Neymar is visszahúzódott a középpályát erősíteni, például ez történt Iniesta gólja előtt is, amikor a Barca Xavival, Fábregasszal, Messivel és Neymarral túlterhelte a Madrid bal oldalát, ezért Carvajal kelletlenül elhagyta a helyét, Iniesta pedig kihasználta az ott nyíló üres területet.
A fokozott középpályás jelenlét abban is segített, hogy Messinek több területe legyen a vonalak között, így tudta előkészíti Iniesta gólját, meglőni a sajátját, vagy kialakítani a helyzetet a Neymar buktatásáért ítélt büntető előtt. Ennyit nem bír ki egy olyan madridi középpálya, ahol a szélső létére belső középpályást játszó Di María semmit sem tesz hozzá a védekezéshez. A Barca részéről a 68 százalékos labdabirtoklási fölény és a 91 százalékos passzpontosság magáért beszél, bár a katalánok huzamosabb ideig mégsem tudták a kezükben tartani a meccset, elsősorban a jobb szélen elkövetett hibák miatt.
A Madrid legveszélyesebb támadásai szinte pontosan ugyanúgy néztek ki: C. Ronaldo balról elindult középre, Di María pedig középről balra, amitől Daniel Alves rendszeresen összezavarodott, egyiküket sem tudta rendesen fogni, a helyén keletkező üres területeket pedig a védekezésben hasznavehetetlen, de támadásban zseniális formát mutató Di María könyörtelenül kihasználta.
Di María általában Benzemát kereste a beadásaival – és rendszeresen meg is találta. Az általában bal oldali középső védőt játszó Mascherano ezen a meccsen átkerült a jobb oldalra (talán azért, hogy Piqué segíthessen Jordi Albának Bale megfékezésében, akit eszerint veszélyesebbnek ítélt meg Martino), és teljesen elveszett volt. A maga 174 centijével a levegőben nem volt sok esélye a közel 187 centi magas Benzema ellen (a fejpárbajainak mindössze 33 százalékát nyerte meg, ami messze a legrosszabb adat a mezőnyben), és a francia csatár a helyezkedésével is folyamatosan zavarba hozta.
A Madridnak az összes gólja és a legnagyobb kihagyott ziccere is így született:
1. gól: C. Ronaldo befelé húzódik, Di María elszabadul a bal oldalon, Alves csak bánatosan néz utána, Di María beadja, Benzema simán lefejeli Mascheranót.
2. gól: Neymar bámészkodik, így Modricnak nem okoz problémát megjátszani Marcelót, miközben Di María elszakad Xavitól, és beindul Alves mögé, aki sem Marcelót, sem Di Maríát nem fogja igazán. Marcelo indítja Di Maríát, az argentin pedig beadja Benzemának, aki simán leszakad Piquéről, majd a beadással szemben esélytelen Mascherano mögött kényelmesen leveszi a labdát, és gólt rúg.
3. gól: Di María a bal szélről Benzemához passzol, aki a középre húzódó CR-nek adja a labdát. Ezzel a védelemből kilépő Mascherano nem tud mit kezdeni, mindkettejükről lemarad, a helyére visszazáró Dani Alvest pedig kicselezné Ronaldo, de a védő buktatja, igaz, a 16-oson kívül.
A védekezés szempontjából a Barca valószínűleg jobban járt volna Pedróval a kezdőben, mint Neymarral, de Martino a 70. percig várt a cserével. Ugyanakkor Neymar mélyebben kezdett a második félidőben, és többször is visszazárt segíteni, ezt követően a Barcának valamivel kevesebb problémája volt.
Összességében elmondható, hogy mindkét csapat elkövetett néhány taktikai hibát, amivel az ellenfele élni tudott. Ancelotti nem specializálta a kezdőcsapatát a Barcelonára, bízott a Madrid saját játékában, vesztére. Annak idején Mourinho az 5-0-s vereség után nem követte el ugyanazt a hibát még egyszer, például Messire általában külön embert állított, aki mindenhova követte a pályán az argentint. Az április 16-ai kupadöntőn kiderül, hogy az olasz is képes-e tanulni a saját hibájából.
A Barcelona problémáját ennél valamivel nehezebb megoldani: a védelem túl alacsony és az emberanyag minőségében sem kielégítő. Mascherano bármennyire is igyekszik, soha nem lesz igazi középhátvéd, ez a meccs világosan megmutatta a korlátait. Puyol térde már nem nagyon bírja, Bartrában tavasszal nem bízik eléggé Martino. Az egyetlen klasszis középső védő Piqué, aki ezen a meccsen ugyan nem teljesített rosszul, de egyébként hajlamos fejben elveszíteni a fonalat.
A Barcelona-győzelem után ismét összetorlódott az élmezőny, az Atléticónak és a Realnak 70-70, míg a Barcának 69 pontja van kilenc körrel a vége előtt. A sorsolást elnézve a Realnak van a legkönnyebb dolga: még két rázós túrája lesz, megy a Sevillához és a Real Sociedadhoz, és otthon fogadja a Valenciát, a többi találkozón elvileg nem hibázhat.
Az Atlético is játszik a Valenciával és a Villarreallal, de az igazán kemény meccsnek a bilbaói és a barcelonai ígérkezik, utóbbit az utolsó fordulóban rendezik – lehet, hogy éppen ez dönt majd a bajnoki címről. A Barcára az Atlético elleni rangadón felül vár még egy barcelonai derbi, valamint megy a Villarrealhoz, és a Nou Campban fogadja a Bilbaót.
