Az Atlético Madrid egyébként igazi munkásklub, és amikor megpróbált kitörni ebből a szerepből, rossz vége lett. Jesús Gil elnöksége alatt a klub iszonyatos pénzeket költött, de az igazán komoly sikerek elkerülték a csapatot, ráadásul Gil bezáratta a klub akadémiáját is. Az elnök bukása után a csapat kiesett, két szezont is a másodosztályban töltött, 2002-ben Luis Aragonés hozta vissza a legjobbak közé.
Lassú építkezés kezdődött, közben ült csődbiztos is a klub élén, de az Atlético elkezdett sikereket elérni. A pályán az Európa Liga (és az Európai Szuperkupa) megnyerése, a pályán kívül a madridi önkormányzattal aláírt 2007-es szerződés volt a legnagyobb dobás. Utóbbi értelmében Madrid megkapja a Vicente Calderón Stadion területét, cserébe a klub lesz a La Peineta stadion, amely a madridi olimpia központi stadionja lett volna, ha nem Rio de Janiero nyerte volna el volna a 2016-os játékok rendezési jogát.
Az Atlético a kilábalási időszak után a kis klubokat sújtó állandó problémával találta szembe magát: képtelen volt megtartani legjobb játékosait. Fernando Torres, Diego Forlán és Radamel Falcao azonban mind hozzájárultak a klub fejlődéséhez, hiszen az értük kapott óriási pénzekből lehetett folytatni az építkezést, aminek Quique Flores, majd 2011 decemberétől Diego Simeone lett az irányítója. Az eredményét pedig már láthatjuk.