Csapattagnak lenni jobb, mint szexelni

Filippo Inzaghi és Andrea Pirlo, 2006-os VB, olasz válogatott
Italian forward Filippo Inzaghi (L) is congratulated by his teammate Italian midfielder Andrea Pirlo (R) after scoring the second goal for his team during the World Cup 2006 group E football game Czech Republic vs. Italy, 22 June 2006 at Hamburg stadium. AFP PHOTO / PATRIK STOLLARZ
Vágólapra másolva!
Angliában a napokban jelent meg a világbajnok, kétszeres Bajnokok Ligája-győztes, négyszeres olasz bajnok Andrea Pirlo könyve (I Think Therefore I Play - Gondolkozom, tehát játszom). Az angol sajtóban azt írják róla, napjaink egyik legjobb önéletrajzi műve, a Caughtoffside.com és az Independent számos érdekes részletet idéz belőle: PlayStation-mánia, Isztambul-szindróma, Hodgson kiejtése és persze a vélemény Ibrahimovicról. Tudta, hogy Pirlo valójában Barcelona-rajongó?

A 2006-os, franciák elleni vb-döntőről

A világbajnoki döntő során semmilyen nyomást nem éreztem, cseppet sem aggódtam miatta. 2006. július 9-én, Berlinben alvással töltöttem a délutánt, kicsit játszottam a PlayStationnel, majd kimentem a pályára, és világbajnok lettem.

Arról, hogy a vb-döntőn ő kezdhette a büntetőrúgást

A futballvilág legnagyobb mérkőzésén, egy világbajnoki döntőn elkezdeni a mindent eldöntő tizenegyespárbajt a legnagyobb kínzás, amit egy játékos elképzelhet. Azt is jelentheti, hogy te vagy a legjobb, de azt is, hogy ha hibázol, első leszel a halállistán.


A büntetőrúgás előtt

Muszáj volt megsimogatnom a labdát. Felemeltem a tekintetemet az égre, és segítséget kértem. Úgy éreztem, ha van Isten, akkor ő nem lehet francia. Vettem egy nagy levegőt. Ez a levegővétel az enyém volt, de lehetett volna akárki másé: egy fizikai munkásé, egy gazdag üzletemberé, egy tanáré, egy diáké vagy egy utcasarkon álló prostié. De abban a pillanatban én testesítettem meg mindenkit. Nem fogják elhinni, de akkor megértettem, milyen nagyszerű dolog olasznak lenni. Hogy ez egy felbecsülhetetlen kiváltság.

A PlayStation-megszállottságról

Azt hiszem, hogy a kerék után a PlayStation minden idők legnagyobb találmánya. Amióta játszom, mindig a Barcelonával vagyok - na jó, leszámítva egy kis időt, amikor az elején a Milannal próbálkoztam. Állandó szobatársammal, Alessandro Nestával őrült mérkőzéseket játszottunk. Ráadásul Barcelona-Barcelona csatát, mert ő is a katalánokkal szeretett lenni. Nem tudom megmondani, hogy mennyi virtuális mérkőzést játszottam, de legalább négyszer annyit, mint valóságosat.

Filippo Inzaghi (balra) és Andrea Pirlo Forrás: AFP/ /Patrik Stollarz

Találkozásáról Guardiolával

Nem igazán törődtem másokkal, akik a szobában voltak még. Guardiola egy karosszékben ült, és egyből elkezdett mesélni a Barcelonáról, az ottani világról, egy tökéletes gépezetről. Fehér inget és sötét nadrágot viselt, amelynek a színe tökéletesen passzolt a nyakkendőjéhez. Elegáns volt, nem csak a megjelenésében, de a beszédében is. Egyből Alessandróra gondoltam, hogy ő meg fog halni a féltékenységtől, hogy Guardiola engem akar szerződtetni.

Pep nem sokáig kerülgette a forró kását, néhány perc után a lényegre tért. Azt mondta, ugyan a Barcelona már nagyon erős, de még szeretnék megszerezni a habot a tortára. Engem. „Olyan középpályást keresünk, aki megfelelő alternatíva Xavi, Iniesta és Busquets mellett” - mondta. Csendben hallgattam, hagytam beszélni. A legtöbbször bólintottam, teljesen lelassultak a reflexeim. "Tudod mit, Andrea, nem vesztegetjük az időnket. Szeretnénk megvenni, és már beszéltünk a Milan vezetőségével is. Most nemet mondtál, de nem adjuk fel. Mi a Barcelona vagyunk" - folytatta.

Nem számítottam erre. Lehet, túl sok időt töltöttem egy párhuzamos univerzumban, a PlayStation világában.

A 2012-es Eb-ről, ahol megpanenkázta Joe Hartot

Az utolsó pillanatban döntöttem el, hogy így rúgom a büntetőt. Nekifutottam, és még akkor sem tudtam, mit tegyek. De láttam, hogy Hart elmozdult, így rögtönöztem, és olyan megoldást választottam, amivel úgy éreztem, szinte száz százalék, hogy betalálok. Ez nem pökhendiség volt a részemről, az nem az én stílusom.


Egykori csapattársáról, Gattusóról

Rino szava törvény volt Milánóban. Minden új játékosnak tisztában kellett lennie azzal, hogy ha hibázik, akkor először neki kellett megmagyaráznia mindent.

Roy Hodgsonról, aki az Interben volt az edzője

Roynak kegyetlen volt a kiejtése. Folyamatosan Pirlának hívott, ami milánói dialektusban faszfejet jelent. 1999-ben dolgoztunk együtt, abban az évben négy szakvezetője is volt az Internek. Amikor reggel felébredtem, néha azt sem tudtam, ki az edző.

A Balotellit támadó rasszista drukkerekről

Egy borzalmas, frusztrált csorda beláthatatlan károkat okoz ezzel. Akárhányszor találkozom Marióval az olasz válogatott edzőtáborában, mindig egy nagy mosollyal üdvözlöm. Ezzel tudatom vele minden alkalommal, hogy sohasem szabad feladni, és én mindig mellette állok. Ez a gesztus azt is jelenti, köszönöm.

Pirlo (balra) a német Mario Götze ellen Forrás: dpa Picture-Alliance/AFP/ /Andreas Gebert

Zlatan Ibrahimovicról

Zlatan nem más, mint egy ketyegő időzített bomba. Ott voltam, amikor 2010 novemberében összeverekedett az edzésen az amerikai válogatott Oguchi Onyewuval, olyanok voltak, mint két őrült bandita, amikor egymásnak feszültek. Úgy tűnt, meg fogják ölni egymást. Ezek után azt írták az esetről, hogy élénk összecsapás volt. Persze, csak volt mindkét oldalon pár bordatörés.

A 2005-ös isztambuli BL-döntőről, amit 3-0-s előnyről bukott el a Milan a Liverpool ellen

A tragikus mérkőzés után úgy ültünk az öltözőben, mint egy csapatnyi félkegyelmű. Vérszomjas zombiként szembesültünk egy előre nem látható problémával. Csak ezúttal a mi vérünket vették és itták meg minden cseppig. Nem tudtunk beszélni, nem tudtunk megmozdulni. Az ellenfél mentálisan megsemmisített bennünket. Felfedeztünk egy számtalan tünettel járó új betegséget, az Isztambul-szindrómát. Nem éreztem magam játékosnak, de ami még rosszabb, férfinak sem. Amikor Isztambulra gondolok, elsőként az jut eszembe: a rohadt életbe!

Fergusonról, amikor Park Dzsi Szungot ráállította őrzőnek

Még Ferguson, a lila orrú menedzser, aki félelmetes csatahajóvá alakította a Manchester Unitedet, sem tudott ellenállni a kísértésnek. Ő alapvetően egy hibátlan ember, de ez a tisztasága azonnal semmivé foszlott, ahogy szembe került velem. Sokszor találkoztunk, és az egyik MU-Milan mérkőzésen azt találta ki, hogy Park Dzsi Szung árnyékként kövessen. Nagyon nem tetszett. A dél-koreai futballtörténelem első nukleáris meghajtású játékosa le se szállt rólam, egész meccsen egy elektron sebességével rohangált a pályán. A keze szinte az egész mérkőzésen a hátamon volt, próbált megfélemlíteni. Arra programozták be, hogy megállítson. Ő pedig beleegyezett abba, hogy házőrzőként használják.

A futball és a szex viszonyáról

Egy csapat tagjának lenni jobb, mint szexelni. Hosszabb ideig tart, és ha elbukunk, az nem csak az én hibám. Jobb érzés katonának lenni a futballpályán, mint az ágyban.

A mérkőzések előtti bemelegítésről

Csak arról szól, hogy kielégítsük az erőnléti edzők vágyait.

Andrea Pirlo

Születési idő, hely: 1979. május 19., Flero
Klubjai: Brescia (1995-98), Inter (1998-2001), Reggina (1999-2000, kölcsönben), Brescia (2001, kölcsönben), Milan (2001-2011), Juventus (2011-)
Válogatottság/gól: 107/13
Legnagyobb sikerei: világbajnok (2006), Eb-2. (2012), olimpiai bronzérmes (2004), négyszeres olasz bajnok (2004, 2011, 2012, 2013), olasz kupagyőztes (2003), klubvilágbajnok (2007), U21-es Európa-bajnok (2000)