Vágólapra másolva!
„Az kockáztat igazán, aki nem kockáztat” – ez Pep Guardiola egyik kedvenc futballfilozófiai mondása, ami teljes mértékben igazolódott is a BL-negyeddöntő visszavágóján, amelyen a Bayern 6-1-re lemosta az ijedt kiscsapatként viselkedő Portót. Elemzés.  

Az első mérkőzésen Julen Lopetegui, a Porto edzője kimondottan bátor játékkal, kiszámított kockázatvállalással és nem ritkán egész pályás letámadással verte 3-1-re a Bayernt. Ezekből az erényekből viszont a visszavágóra semmi sem maradt, minden ízében kiscsapatként viselkedett a Porto az Allianz Arénában.

Kezdőcsapatok

Annak ellenére, hogy a Bayern rengeteg sérülttel készült a meccsre, a Portónak volt nehezebb dolga a kezdőcsapatok összeállításánál. Eltiltás miatt ugyanis nem léphetett pályára a csapat két szélső hátvédje és egyben húzóembere, Danilo és Sandro - előbbit 31,5 millió euróért szerződtette április elején a Real Madrid. Lopetegui furcsa megoldást választott: az egyébként középhátvéd Martins Indi került ki a balhátvéd posztjára, az ő helyét Marcano vette át középen, a jobb oldalon pedig a 22 éves Diego Antonio Reyes lépett pályára, aki eddig alig játszott a Portóban, idén mindössze két bajnoki meccs van a háta mögött. A csapat többi része változatlan összeállításban és poszton kezdett az Allianz Arénában.

Bayern (~ 4-4-2) vs Porto (4-3-3) Forrás: Origo


A játékosokat tekintve Guardiola egy változtatást hajtott végre: az első meccsen többször is nagyot hibázó Dante helyett Badstuber kapott lehetőséget, a csapat taktikai formációja pedig 4-3-3-ról inkább a 4-4-2 irányába tolódott azzal, hogy Götze sokkal mélyebben, és a bal oldalon játszott, nem Lewandowski mögött, mint Portóban.

Meccstaktika

Ahogy az első mérkőzésen, úgy alapjában véve a visszavágón is a Porto taktikája határozta meg a meccs képét - csak fordított előjellel. Lopetegui ezúttal semmilyen kockázatot nem vállalt, a saját térfelére rendelte vissza a csapatát, ezúttal a tökéletesen működő letámadásból semmit sem mutatott a csapat.

Ez a fajta passzÍv megközelítés egyébként jellemző a kapusokból lett edzőkre; kiélezett helyzetekben gyakran meccselt így az olasz Dino Zoff vagy a belga Raymond Goethals - az első BL-győztes csapat, az Olympique Marseille edzője, aki például a döntőben gyakorlatilag hét védővel állt fel a Milan ellen, de gondolhatunk akár Csank János játékfelfogására is.

A Porto teljesen átengedi a területet az ellenfelének Forrás: Origo


Amíg az első meccsen a Bayernnek azzal is problámája volt, hogy a saját tizenhatosáról kihozza a labdát, a másodikon erről szó sem volt, a teljesen visszazáró Porto ellen már 1-0-s vezetésüknél is kényelmesen építgethették a támadásokat.

A széleken erősített a Bayern

A fenti képnek két fontos részlete is van: az egyik, hogy a támadások felépítésénél sokszor Boateng tehermentesítette Alonsót, aki így plusz passzopció volt a középpályán a két belső védőnek. A másik, hogy Rafinha nem lépett fel a vonal mellett, ezt a szerepet átvette tőle a felfutó szélsőhátvédként világklasszis Lahm.

A Philipp Lahm által kapott passzok a két BL-negyeddöntőn Forrás: FFTStatzone


A statisztikából is jól látszik: a 6-1-es meccsen Lahm jóval több labdát kapott (összesen 51-et), elsősorban a támadóharmadban és a vonal mellett, míg az első meccsen sokkal centrálisabb szerepkörben futballozott.

Philipp Lahm beadásai Forrás: FFTStatzone


Legalább ennyire látványos a különbség a beadásokat illetően: Portugáliában egyszer sem próbálkozhatott, hazai pályán viszont 5 szélről betett labdája is volt - az ő passza készítette elő például a zseniális támadás végén született 3. hazai gólt.

A bal oldalon Guardiola erősen rájátszott Reyesre, a Porto leggyengébb láncszemére: Bernat felfutásaival Götze többször került kettő az egyes helyzetbe vele szemben - már csak azért is, mert Quaresma tulajdonképpen alkalmatlan a védekezésre, az egész meccsen egy szerelési kísérlete volt, az sem jött össze.

Kritikus ponton döntő fölény Forrás: FFTStatszone


Az első meccs elemzésében már szóba került a "kritikus ponton döntő fölény" kialakításának az elve, éppen ezt alkalmazta Guardiola is Reyes ellen - akit végül a 33. percben le is cserélt Lopetegui -, és erről az oldalró szerezte meg a Bayern a vezetést is.

Rossz vagy rosszabb?

Tény, hogy eltiltott szélsőhátvédei miatt Lopetegui kiszolgáltatott helyzetbe került a meccs előtt, és kis túlzással csak rossz és még rosszabb közül választhatott a kezdőcsapatot illetően. Dönthetett volna úgy, hogy mindkét szélen 21-22 éves fiatalnak ad lehetőséget, de ezáltal nem bontja meg a Maicon-Indi belső védőpárost, ám ő inkább mindenhol vesztett kicsit: középső védőt játszatott a bal oldalon, összeszokatlan párost a védelem közepén, és egy fiatalt a jobb oldalon.

Ha azonban maradt volna az első meccsen látott intenzív letámadás mellett, akkor talán ezek a hiányosságok kevésbé kerülnek előtérbe, így viszont 27 perc alatt három fejesgólt is kapott a csapata, ami egyszerre mutatja a szélső és a belső védekezés gyengeségét is. A Port ezt követően lélekben feladta a meccset, a párharc pedig az első félidő végére el is dőlt.

Újabb BL-elődöntőt ért a labdatartás maximalizálása

Ha egyéves, önkéntes száműzetését nem számítjuk, akkor Pep Guardiola ezzel a sikerrel 2009 óta folyamatosan ott van csapatával a legjobb négy között, és immár zsinórban 6. BL-elődöntőjére készülhet. A sokkoló vereségből képes volt felrázni a csapatát, játékosai egyénileg is rengeteget javultak az odavágó óta, tulajdonképpen hiba nélkül hozták le az összecsapást. Remek húzás volt Boateng középpályás tolódása, aki nem várt passzopcióként szinte mindig megjátszható volt - a Bayern labdatartását segítette az is, hogy ezúttal Müller jóval gyakrabban lépett vissza a középpályára.

Thiago ismét a Bayern egyik legjobbja volt, a 172 centis játékos fejesgólja tökéletes szimbóluma a mérkőzésnek Forrás: AFP


A németek letámadása és a passzjátékuk maximalizálása vezetett oda, hogy az első félidőben a Porto mindössze 84-et passzolt, és lélektanilag és taktikailag is alárendelt szerepbe kényszerült. Guardiola összességében kedvenc fegyvereit: a letámadást, a fojtogató labdatartást és a "kritikus ponton döntő fölény" kialakításának elvét alkalmazva ütötte ki a Portót, és teremtett olyan környezetet sztárjai számára, amelyben képességeik érvényesülni tudtak.

Kétségtelen, hogy Lopetegui passzivitása is Guardiola kezére játszott, mégis érdekes nyomon követni, hogy alapfilozófiája feladása nélkül hogyan hangolja át a Bayern Münchent úgy, hogy a csapat hatékony támadógépezetté váljon a védelmét elveszítő Porto ellen.

Korábbi BL-elemzéseinket itt olvashatja el.