Vágólapra másolva!
Első szövetségi kapitányát szarzsáknak nevezte, egyik játékostársát lepofozta, a másikat fejbe dobta, leszaggatta a mezét, és egy angol bajnokin brutálisan lerúgott egy nézőt, Angliában mégis a legnagyobb futballisták között tartják számon Eric Cantonát. Az 50. születésnapját május 24-én ünneplő legenda válogatott szinten semmit nem nyert, a francia futballt annyira megutálta, hogy inkább Angliának szurkol. A színészkedésből viszont visszatérne a Manchester United kispadjára.

Eric Daniel Pierre Cantona 1966. május 24-én született Marseille-ben, egyik testvére, Joël szintén futballozott, többek között eltöltött fél évet 1993-ban az Újpestben is.

Eric a SO Caillolais helyi csapatában kezdte meg futballpályafutását, gyakran kapus volt, de már 13-14 évesen kiderült, a mezőnyben sokkal több hasznát tudják venni a kreativitásának. 1981-ben figyelt fel rá az Auxerre, és 17 évesen, 1983. november 5-én a Nancy elleni 4-0-s mérkőzésen be is mutatkozott az élvonalban.

Botrány botrány hátán

Gyorsan kiderült, hogy öntörvényű, nehezen kezelhető játékos, akiben

az önérzet és az agresszió félelmetes ötvözete rejtőzik.

1987-ben a csapattársát, a későbbi válogatott kapus Bruno Martinit felpofozta, egy évvel később olyan durván lépett oda a Nantes játékosának, Michel Der Zakariannak, hogy három hónapra eltiltották. Közben Henri Michel szövetségi kapitány meghívta a felnőtt válogatottba (1987-ben az NSZK ellen debütált), de gyorsan repült is, egy év múlva ugyanis jótevőjét egyszerűn szarzsáknak nevezte egy meccs utáni interjúban.

Az élet császára Forrás: AFP/Hugo Philpott


Az 1988-as év azért összességében nagyon jól sikerült neki, hiszen az U21-es Európa-bajnokságon tagja volt a tornát megnyerő francia csapatnak, három gólt szerzett az angolok elleni oda-vissza vágós elődöntőn. Ez elég volt a Marseille-nek, gyermekkora kedvenc klubjának, hogy akkor helyi rekordnak számító 22 millió francia frankért szerződtesse.

Barátságos bunkózás

1989 januárjában egy Torpedo Moszkva elleni barátságos mérkőzésen először a nézők közé rúgta a labdát, majd miután lecserélték, leszaggatta magáról a mezt. Újabb egy hónapos eltiltást kapott.

1988-ban U21-es Európa-bajnok lett Forrás: AFP/Georges Gobet


Nem is maradhatott az OM-nél, előbb a Bordeaux, majd a Montpellier vette kölcsön. Utóbbi csapatban a cipőjét vágta csapattársa, Jean-Claude Lemoult arcába, és bár sokáig úgy tűnt, kirúgják, végül Laurent Blanc és Carlos Valderrama közbenjárására maradhatott. Ha már ott volt, Francia Kupát nyert az együttessel.

Visszatért Marseille-be, ahol bajnok lett, majd a Nimes-hez szerződött. 1991 decemberében egy bajnokin labdával dobta meg a játékvezetőt. Miután a szövetség eltiltotta,

mindenkit leidiótázott, és bejelentette visszavonulását.

Az akkori szövetségi kapitány, Michel Platini közbenjárására megváltoztatta a döntését, Angliába szerződött. Ahogy ő fogalmazott, a pszichológusa javasolta a teljes környezetváltozást.

Egy világesemény és más semmi

Platininek egyébként is sokat köszönhetett. Miután az 1990-es világbajnokságra nem jutott ki a válogatott, ő váltotta Henri Michelt, és jelezte: amíg Cantona topformában játszik, nála mindig helye lesz a nemzeti csapatban.

A válogatottban 45 mérkőzésen játszott Forrás: AFP/Patrick Hertzog


Szegény Ericnek azonban a válogatottban semmi sem jött össze. A válogatott ugyan kvalifikálta magát az 1992-es svédországi Európa-bajnokságra, de hiába volt Cantona mellett Jean-Pierre Papin a támadósorban, nyeretlenül kiesett.

Jött Gérard Houllier, az 1994-es vb-selejtezőkön az utolsó két hazai meccsen egy pontot kellett volna szerezni a továbbjutáshoz. Előbb Izrael győzött Párizsban 3-2-re, majd Bulgária 2-1-re. Utóbbi meccsen Cantona gólja a 90. percig vb-részvételt ért, de aztán jött Emil Kosztadinov...

Houllier lemondott, és Aimé Jacquet csapatkapitányként számolt Cantonával az 1996-os Eb-felkészülés során. Ekkor következett a leghíresebb balhé: 1995. január 25-én, a Selhurst Parkban a Crystal Palace elleni bajnokin kiállították, az öltöző felé menet pedig egy kungfurúgással leterítette az őt szidalmazó szurkolót. Mire a nyolc hónapos eltiltás után visszatért, Jacquet már Zinedine Zidane-ban bízott.

Cantona – Papinnel és David Ginolával együtt – elveszítette helyét a csapatban, és bár a média visszakövetelte az Angliában brillírozó klasszist, Jacquet azt mondta, a válogatott nélküle is jól teljesít, nem bontja meg az egységet.

Cantona ezt sohasem bocsátotta meg a hazájának,

azóta is, ha teheti, minden világverseny előtt elmondja, az ő szíve az angol futballválogatottért dobog. A válogatottban összesen 45 mérkőzésig és 20 gólig jutott.

Csakis Angliának szorít

"Nem érdekel Franciaország és a válogatott. A futballban angolnak számítok, az én ereimben angol kék vér folyik" – mondta a Guardiannek adott születésnapi interjújában.

Nagyon tetszik neki az angol mentalitás, szerinte a dánok 1992-es Eb-felkészülése lenne az ideális Roy Hodgson csapatának. Akkor az északiak 10 nappal a kontinenstorna kezdete előtt tudták meg, hogy egyáltalán indulhatnak.

Még Madame Tussaud panoptikumában is helyet kapott Forrás: AFP/Gerry Penny


"Az angol játékosokat nem szabad egy hétre összezárni, mert elvesztik minden energiájukat. Az angolok három órával a meccs kezdete előtt pörögnek fel, játszanak és élvezik a futballt. Ha én lennék a kapitány, biztosan nem zárnám őket össze annyi időre. Vannak kultúrák, ahol két hónapot is kibírnak így együtt, a németek és az olaszok is meg tudják csinálni a 30 napos összetartást. Az angolok nem. Ez nem jelenti azt, hogy nem profik, egyszerűen ez nem a saját mentalitásuk."

A futball olyan, mint a kábítószer

1992-ben, amikor elmenekült Franciaországból, a Leeds United tárt karokkal várta. 28 meccsen kilenc gólt vágott, a Premiership megalakulása előtti utolsó, First Division névre hallgató első osztályt megnyerte a csapatával, sőt a Szuperkupa-döntőben (Charity Shield) az ő mesterhármasával nyert 4-3-ra a csapat a Liverpool ellen.

1992-ben 1,2 millió fontért szerződött a Manchester Unitedhez, 1997-es visszavonulásáig 185 hivatalos mérkőzésen 82 gólt lőtt.

Összesen négy bajnoki címet szerzett, kétszer FA-kupa-győzelmet ünnepelhetett a MU-val. 2002-ben egyedüli külföldi játékosként bekerült az angol Hírességek Csarnokába, olyan hazai világnagyságok mellé, mint Gordon Banks, George Best, Bobby Charlton, Kenny Dalglish, Stanley Matthews és Bobby Moore.

"Húszéves lehettem, amikor egy franciaországi interjúmban azt mondtam, hogy a futballt csak szenvedéllyel tudom csinálni. Ha ez az érzést elveszítem, visszavonulok. Persze senki sem hitt nekem.

Nem bántam meg” – mondta a Guardiannek.

Forrás: AFP/Tiziana Fabi


"A futballt nehéz abbahagyni. Olyan, mint a kábítószer, amire szükséged van. Azt hiszem, sok játékos azért esik depresszióba a visszavonulása után, mert hiányzik neki” – tette hozzá.

Visszatérne Manchesterbe

Amikor a Glazer család megvásárolta a Manchester Unitedet, Cantona kijelentette, addig nem tér vissza, amíg az amerikai milliárdos nem távozik. 50 éves korára, kicsit lehiggadva, már úgy véli, a futball akkora üzletté vált, hogy ha nem amerikai, akkor angol, kínai vagy maláj üzletember lenne a tulajdonos.

Ha már Guardiola a Manchester Citynél folytatja, és a klub olyasvalakit keres, aki nyerhet ellene, akkor itt vagyok” – mondta.

Hozzátette, nagyon szereti Guardiolát, és örül, hogy Manchesterben vállalt munkát, de sajnos nem jó klubnál. "Én úgy vélem, ő az egyetlen, aki beleillene a United koncepciójába. Tisztelem és elismerem José Mourinhót, szeretem a személyiségét, a szenvedélyét, a humorát, azt, hogy nagyon intelligens, és megköveteli a száz százalékot a játékosaitól. De nem hiszem, hogy az általa képviselt futballt megszeretnék a Manchester United szurkolói, még akkor sem, ha a csapat mindig nyer."

A pályán kívül színészkedett

Első kisebb epizódszerepét az „Eleven Men Against Eleven"-ben kapta, majd A boldogság a réten van (Le Bonheur est dans le Pré, 1995) következett. 1998-ban a Shekhar Kapur rendezte Elizabeth című történelmi filmben Cate Blanchett mellett játszott, Monsieur de Foix szerepében azonban nem aratott osztatlan sikert, mivel társai többször is kifogásolták a rendezőnél színészi képességeit. 1999-ben A lápvidék gyermekei (Les enfants du marais) fékezhetetlen kocsmatöltelékét és bokszbajnokát alakította. 2009-ben a Barátom Eric című filmben egy 50 év körüli postai alkalmazott cimborájaként szerepelve saját magát alakította. Az Imdb.com szerint eddig összesen 29 filmben szerepelt.