Vágólapra másolva!
A Premier League szó szerint csodát látott, a Serie A-ban megdőlt egy 66 éves gólrekord, a spanyol bajnokságban olyan szoros volt a befutó, mint 10 éve egyszer sem, a Bundesliga pedig a Bayern aranyérme mellett Dárdai Pál Herthájáról szólt. Ilyen volt a négy legjobb fociliga 2015-16-os idénye.

Premier League – bajnok: Leicester City

A kulcspillanat: Február 6., Manchester City–Leicester City 1-3
Akkor már rég látszott, hogy a Chelsea és a Manchester United reménytelen, az Arsenal nem tűnt elég harapósnak, logikus volt tehát, hogy a ManCity komoly rivális híján elporoszkál a végső sikerig. Mindenki arra várt, mikor pukkad ki a Leicester, és ez a meccs ígérkezett a legvalószínűbb fordulópontnak. Aztán 3-1 lett, a kiscsapat előnye pedig ezután egyre csak nőtt, egészen 10 pontnyira.

Tükörsima meccs volt:

Egy fontos szereplő: Jamie Vardy
A Leicester szezonjának a címerállata: az ötödosztályból pár év alatt a Premier League bajnoki címéig (és mellesleg válogatott tagságig) jutott. 24 góllal a góllövőlista második helyén végzett, ő lett a játékosok és az újságírók szavazásán is az év futballistája. Hihetetlen sztori az övé.

Jamie Vardy a Leicester kapusával, Kasper Schmeichellel Forrás: AFP/Ben Stansall

Mit tanultunk a szezonból?
Ehhez sajnos a közhelyszótárat kell felütnünk: azt, hogy nem minden a pénz. Nemcsak a bolhapiacon vásárolt, leértékelt focistákkal menetelő Leicester mutatta ezt meg, hanem három kőgazdag klub is. A szezonnak Mourinhóval nekifutó Chelsea nem jutott előrébb a 10. helynél, a végtelen mennyiségű pénzben tapicskoló ManCity örült, hogy a BL-selejtezőre odaért, a tavaly nyáron alaposan bevásároló MU csak szenvedett.

La Liga – bajnok: Barcelona

A kulcspillanat: április 2., Barcelona–Real Madrid 1-2
Ekkor foszlott szét a Barca verhetetlenségének mítosza. Addig könnyedén nyerte a csapat a meccseket, aztán a Real ellen az utolsó húsz percben elaludt, és az unalmas bajnokság hirtelen érdekessé vált. Két újabb vereség után úgy tűnt, a Barcelonának foggal-körömmel kell megküzdenie az aranyért, de addigra összeszedte magát, és a két madridi csapattal a sarkában 24-0-s gólkülönbséggel hozta le az utolsó öt fordulót. Talán kellett hozzá az a váratlan pofon is.

A Nou Campban nyert a Real:

Egy fontos szereplő: Luis Suárez
Szívesen mondanánk a Realt az idény második felére összerántó Zidane-t, de az uruguayi csatár az Aranycipőt is érő góltermelésével nagyon nagyot alakított. Annyi gólt, mint most ő (40) eddig csak Messi és C. Ronaldo szerzett egy szezon alatt a spanyol bajnokságban. Ellentétben Neymarral, aki egyértelműen visszaesett, miután Messi visszatért a sérüléséből, Suárez szinte végig ugyanolyan magas szinten játszott.

Suárez 40 gólja:

Mit tanultunk a szezonból?
Ez egyszerű: aki Carlo Ancelottit Rafa Benítezre cseréli, sok jóra ne számítson. De arra igen, hogy szezon közben edzőt kell váltania. Tegyük hozzá, nincs ebben semmi meglepetés, Benítez a maga játékfilozófiájával az első pillanattól óriási melléfogásnak látszott a Real Madrid kispadján. Jellemző a madridi vezetők mentalitására, hogy inkább megpróbálkoztak egy régóta sikertelen, de azért nagynevű edzővel, mintsem megbízzanak a klub utánpótlásában dolgozó ambiciózus volt játékosban. Mire korrigáltak, a Barca meglógott.

És ha Zinedine Zidane-nal kezdi a szezont a csapat? Forrás: AFP

Serie A – bajnok: Juventus

A szezon kulcspillanata: október 31., Juventus–Torino 2-1
Jó választás lett volna a bajnokság végkimeneteléről döntő Juventus–Napoli mérkőzés (február 13.) egyetlen gólját szerző Simone Zaza megpattanó lövése, de az őszi torinói derbi fontosabb volt. A szezon első két hónapját végigbukdácsoló Juve október 28-án kikapott a Sassuolótól, aztán jött a Toro elleni meccs. A 92. percben Juan Cuadrado csúnyácska góljával a Juve kicsikarta a győzelmet, és innentől nem volt megállás: a 11. fordulótól a megszerezhető 81 pontból 76 a csapaté lett.

Így nyerte meg a Juve a városi derbit:

Egy fontos szereplő: Gonzalo Higuaín
Bár a Napolinak végül be kellett érnie az ezüstéremmel, ez legkevésbé az ő hibája volt. Az előző idényben Rafa Benítez irányítása alatt csak szenvedő argentin csatár megdöntötte a behozhatatlannak hitt, 66 éve fennálló Serie A-gólrekordot. Gunnar Nordahl az 1949-50-es szezonban lőtt 35 gólját sokáig megközelíteni sem tudta senki, Higuaín azonban idén 36-ot vágott, ráadásul a rekorddöntésnél még a látványra is volt gondja. (A Torino játékosa, Gino Rossetti is 36-ig jutott 1928-29-ban, de az még az amatőrkorszakban történt.)

Ez volt a 36.:

Mit tanultunk a szezonból?
Elsősorban azt, hogy győzni tudni ugyanolyan készség, mint mondjuk a góllövés. A Juventus idén két hónap fórt adott a mezőnynek, de amint összeállt a csapat, és visszatértek a sérültjei, olyan sorozatot produkált, amivel sokkolta az egyre fogyatkozó előnyükbe kapaszkodó ellenfeleket. Tavasszal legyőzte a Romát, a Napolit, az Intert, a Milant, a Fiorentinát, a Laziót és a Torinót is, és akkor sem akadt meg a lendülete, amikor irtózatos pechhel kiesett a Bajnokok Ligájából. Max Allegri csapata idén megmutatta Olaszországnak, hogy akkor is tud nyerni, ha már mindenki leírta.

Buffon még mindig úgy véd, mintha 20 éves lenne Forrás: AFP

Bundesliga – bajnok: Bayern München

A kulcspillanat: március 5., Dortmund–Bayern 0-0
A szezon során jobbára megállíthatatlannak tűnő Bayern München március elején váratlanul hazai pályán kikapott a Mainztól, ezt kihasználva a Dortmund ötpontosra csökkentette a hátrányát. A következő fordulóban pedig jött a szezon rangadója, ahol a Juventus elleni BL-visszavágóra készülő Bayern úgy utazott el Dortmundba, hogy ha kikap, egy győzelmen belülre engedi a tabellán ellenfelét. A Bayern talán közelebb állt a győzelemhez, de Manuel Neuernek is kellett ziccereket hárítania. A címvédő ötpontos előnye végül megmaradt, a Dortmundnak innentől esélye sem volt az előzésre.

A rangadó legizgalmasabb pillanatai:

Egy fontos szereplő: Dárdai Pál
Nekünk feltétlenül. Bár a Hertha belehalt a hajrába, így a 7. helyen végzett, nem kérdés, hogy Dárdai csapata volt az idény pozitív meglepetése. A magyar klublegendától már az is bravúr volt, hogy tavaly benntartotta a berlinieket, ennek megfelelően a legtöbb német futballszakértő a kiesőhelyek környékére tippelte a csapatot az új idényre. Dárdai arcot, gerincet adott a Herthának, és ezzel 100 százalékig rászolgált az Év edzője díjra.

Mit tanultunk a szezonból?
Sajnos számunkra keserű tapasztalatot hozott a Bundesliga-szezon: hiába jó egy magyar válogatott játékos a hazai átlaghoz képest, ez a Bundesligában jobbára csak kiesőjelölt csapatokhoz elég, és még ott is vért kell izzadni a játékpercekért. A Hoffenheim padját a Hannover kedvéért elhagyó Szalai Ádám hat meccset játszott végig a kieső csapatában, az Eintracht Frankfurt Huszti Szabolccsal osztályozón maradt bent (viszont Huszti alapember volt, szerzett egy gólt, adott két gólpasszt), Kleinheisler László Werder Bremenje az utolsó fordulóban biztosította a bennmaradását.

Kleinheisler László a Bayern ellen pont ott volt a pályán Forrás: AFP

A magyar játékosok és a Bundesliga szintje közötti különbséget utóbbi esete mutatja a legjobban. Kleinheisler, ezt a válogatott meccseken is láthattuk, valóban korosztálya legtehetségesebb játékosa, aki adott esetben képes nemzetközi mérkőzésen is jól játszani, mégis csupán 190 perc (plusz 7 a kupában) jutott neki a Werderben.