Szabó Tibor bálványa ellen bizonyított

S akkor már nem akárki, hanem a Mallorca, a világ egyik legerősebb bajnoksága - a spanyol - bronzérmese látogatna az Üllői útra. Egyelőre azonban ne álmodozzunk, inkább elemezzünk, a múlt ugyanis már tény, s abból nem árt leszűrni olyan tanulságokat, amelyek hozzájárulhatnak a kedvezőbb jövőhöz.

A szerdai összecsapáson - legyünk őszinték - a zöld-fehérek váratlanul eleven és eltökélt teljesítményén túl a vendégek totális játékhiánya is kellett a gól nélküli döntetlenhez. Nem árt tudni: a horvát bajnokság csak szombaton kezdődik, akkor, amikor a Ferencváros már túl lesz a negyedik fordulón...

Ez a gondolat volt a vezérmotívuma a két korábbi magyarországi látogatása alatt meglehetősen fennhéjázó nyilatkozatokat adó spliti tréner, Nenad Gracan mérkőzés utáni nyilatkozatának. A szemüveges szakvezető - aki különösen a zöld-fehérek Bozsik-stadionbeli veresége után fogalmazott meg lesújtó véleményt a magyar bajnok játékáról - előbb gratulált kollégájának, Csank Jánosnak, majd azt állította: korántsem lepte meg a Fradi - korábbi önmagához képest - jó játéka. "Feltűnően motiváltan futballozott ez a tapasztalt együttes, de én mindig is mondtam, hogy más a hazai bajnokság és más a nemzetközi kupaszereplés" - mondta Gracan, majd hangsúlyozta: nem is igen várhatott sokkal jobb teljesítményt az övéitől, hiszen alig tíz napja gyakorol a csapat, a horvát bajnokság csak augusztus 4-én kezdődik.

"Komoly ellenfél a Ferencváros, az eddiginél is motiváltabb játékra lesz szükség a Poljud-stadionban" - emelte ki Gracan, aki szerint az Üllői úton több helyzetet dolgozott ki a Hajduk. Viszont azt is elismerte a dalmát szakember, hogy a második félidő elején beszorította őket a Fradi.

A mezőny legjobbja talán Szabó Tibor, a Ferencváros 24 éves középpályása volt. A Zombor melletti kis faluból, Nemesmiliticsről származó labdarúgó ifjúkorában a jugoszláv ifjúsági válogatottban, a Vojvodina, a Cement Beocin, majd a Partizan Beograd csapatában futballozott, innen került három és fél éve a Debrecenhez. Onnan a Diósgyőrőn és a Kispest-Honvédon át vezetett az útja az Üllői útra. "Előéletéből" következően a délszláv labdarúgás ismerője, és csodálója.

- Milyen volt ütközni például Igor Stimaccal, gyermekkorod egyik futballbálványával?
- Fura érzés, de a meccs hevében nem volt időm ezen töprengeni. Stimac különben roppant korrekt, nagy tudású futballista, igazi úriember a pályán, csak már kissé megkopott a gyorsasága. A horvátok különben tudták rólam, hogy az egykori Jugoszláviában nőttem fel, a ZTE-meccs után az egyik dalmát lap készített velem egy terjedelmes interjút. Próbáltam figyelni, mit beszélnek egymás között a küzdelem hevében, de hasznos információt nem tudtam elcsípni. Egyébként példaértékű, mennyit biztatják, dicsérik egymást játék közben, ezt mi, magyarok is eltanulhatnánk tőlük.

- Talán nem mindenki tudja rólad, hogy mekkora sztárokkal futballoztál együtt a jugoszláv ifiválogatottban .
- A teljes igazsághoz tartozik, hogy én rendszerint csereként jutottam szóhoz, és nem lehetett egy sorban említeni például Stankovic, a Lazio sztárja, vagy a Real Madridban megfordult Ognjenovic, az Atlético Madridot megjárt Paunovic vagy Obradovic, a jelenlegi jugoszláv válogatott Oroszországban profiskodó emberfogó hátvédje mellett. Egyébként szép lassan a mi generációnk veszi át a hatalmat a jugoszláv válogatottban, egyre többen jutnak szóhoz abból a csapatból, amelynek én a peremembere voltam.

- Nem volt szokatlan, hogy játékmester létedre az ellenfél irányítójával, Musával találkoztál legtöbbet?
- Való igaz, hogy az NB I-ben egy kreatív középpályásra általában az ellenfél "favágóját" állítják rá, a BL-ben azonban - még ha csak selejtezőről is van szó - mindenkinek kell tudni támadni és védekezni is. Musa roppant képzett labdarúgó, meggyűlt egymással a bajunk, de véleményem szerint megálltam a helyem, a saját értékelésem alapján ikszre hoztam ezt a különmeccset.

- Reménykedsz a továbbjutásban a visszavágó előtt?
- Érzem, hogy legalább egy gólt rúgunk a vélhetően kitámadó horvátoknak, s az 1-1-gyel szerintem továbbjuthatunk. Ettől függetlenül nem mi vagyunk az esélyesek, bár Horváth Peti esetleges csatasorba állása sokat javíthatna a sanszainkon.

- Megfordult már a fejedben, hogy a magyar válogatottban is pályára léphetnél?
- Már hogyne fordult volna meg, de egyrészt ez nem az én kompetenciám, hanem a szövetségi kapitányé, másrészt sajnos még mindig nem sikerült megszereznem a magyar állampolgárságot. A bürokrácia malmai hihetetlenül lassan őrölnek, ami azért is kellemetlen, mert így mindenhová vízumot kell váltanom, Horvátországba különösen, ahol akár még ellenségnek is tekinthetnek a jugoszláv útlevelem miatt.

Ch. Gáll András

SZTÁR Sport

Ajánlat:

Él a remény a visszavágó előtt

Korábban az [origo]-ban:

Góltalan Üllői úti rakétázás