Vágólapra másolva!
Bármennyire is hihetetlen, csak múlt csütörtökön kereste meg Furulyás János, az FTC klubelnöke Várszegi Gábort, a Fotex Rt. többségi tulajdonosát, így az évtized hazai futballüzleteként emlegetett tranzakció csupán egy hetet vett igénybe.

Mindössze hét napot - ennyi idő telt el a küldött közgyűlés egyhangú jóváhagyásáig az üzlettől - az FTC labdarúgócsapatát működtető kft. 80 százalékos tulajdonrészének a Fotex Rt. általi megvásárlásától. Erről - a nagytőkés praxisában ritka kivételnek számító alkalomként - szűk körű sajtóbeszélgetésen számolt be Várszegi, elárulva, hogy becslése szerint a kamatokkal együtt 2,8 milliárd forintos vételáron felül további 2,5-3 milliárd forint befektetése után lehet csak számítani a tőke megtérülésére. (Papíron 2,4 milliárd forintért cserél gazdát a kft. tulajdonjogának 80 százaléka, ám mindezt három éven át, 600 milliós részletekben fizeti ki Várszegi úgy, hogy a később átutalandó adagokat kamat terheli.)

Várszegi hangsúlyozta: a futballcsapat valós értéke - mármint a játékosoké - ötszázmillió forint környékén lehet, ám ő egy márkát vett meg, a világszerte talán - de hazánkban feltétlenül - legismertebb márkát, amelynek a neve: FTC. Ez a három betű - persze megfelelő tartalommal, azaz teljesítménnyel megtöltve -megérheti az összességében csaknem hatmilliárdos befektetést.

Az amúgy MTK-drukker kapitalista döntése meghozatalánál semmiféle politikai személyiséggel, párttal nem konzultált, mint hangsúlyozta: a Fotex-csoport amúgy is abszolút politikamentes üzleti vállalkozás. Pénzügyi átvilágítás sem előzte meg az adásvételt - Várszegi, saját szavaival "nem egy átvilágítós típus", azt meg auditálás nélkül is tudta, hogy a Fradi anyagilag romokban hever. A Fotex Rt. tulajdonossá augusztus 1-jén válik, amikor az első, 600 milliós részlet megjelenik az FTC bankszámláján.

Várszegi elárult még egy kulisszatitkot, azt, hogy igen kemény feltételeket támasztott a Fradi: amennyiben a Fotex Rt. menetközben úgy lépne vissza, hogy nem fizette ki a teljes kialkudott összeg legalább 51 százalékát, akkor nemcsak az addig átutalt pénzének mondhat búcsút, hanem teljes üzletrészének is.

Várszegi nem köntörfalazott: számára az MTK csak hobbi, üzleti vállalkozásnak aligha nevezhető, bár tény, hogy az MTK Hungária FC önellátó a szerencsés játékos-adásvételeknek köszönhetően. Ám a kék-fehérekkel nem lehet sem nagyot bukni, sem nagyot "kaszálni", szemben a Fradival: Várszegi megítélése szerint, ha megfelelően feltőkésítették és részvénytársasággá alakították a jelenleg mindössze hárommillió forint törzstőkéjű kft.-t (sőt, kivitték a tőzsdére, méghozzá nem feltétlenül a budapestire!), illetve feljavították a csapat játékosállományát, négy év elteltével évi egymilliárd forintos hasznot produkálhat a vállalkozás. Igaz, a négyévesre tervezett átmeneti időszakban évente kétszázmilliós deficit prognosztizálható. (A Fotex-csoport tavalyi nettó nyeresége 2,4 milliárd forint volt, s éppen ennyiért kelt el a Fradi futballcsapata...)

"A Fradi egy vállalható üzleti vállalkozás, és eljön az idő, amikor nem csak üzletileg, hanem érzelmileg is vállalható lesz. Számomra is" - mondta Várszegi, kiemelve, hogy e pillanatban messze a zöld-fehérek létesítményei vannak a legjobb állapotban Magyarországon, s a szurkolótábora és az ismertsége is a legnagyobb - summázva: momentán az egyetlen olyan magyar futballklub, amely komoly haszon reményében működtethető. (Várszegi elárulta, hogy a közelmúltban három magyar élvonalbeli futballklub is felajánlkozott neki, de ő mindhármat kikosarazta.)

Az üzletember eloszlatott minden olyan félelmet, hogy tisztogatásra készülne a Fradinál. Mint mondta, üzleti karrierje során egyetlen, általa megvásárolt cégnél nem mondott fel a menedzsmentnek, időt adott a vezetőknek, hogy bizonyítsák rátermettségüket: ez alól a Szeiler József ügyvezető irányította zöld-fehér igazgatóság sem kivétel. Akár csattanóként is felfogható Várszegi gondolata, miszerint ha a Fradinak jól megy, az az egész magyar futball ázsióját megnöveli, de ugyanez sajnos fordítva is igaz.

Ch. Gáll András