Vágólapra másolva!

A hét világválogatottja (augusztus 28. - szeptember 2.)<BR/>

Az elmúlt hetet elsősorban hét végi világbajnoki selejtezők uralták, nem csoda, hogy a legjobb tizenegy összeállításánál is elsősorban ezt vettük alapul. Ennek megfelelően elég nagy a brit fölény a csapatban, a gárdában három angol, és két ír futballista található. Két izlandi is befért a tizenegybe, egyikük azonban nem a csehek elleni diadalnak köszönhetően.
Rüstü Recber (török, Fenerbahce): A portás a szlovákok elleni, sorsdöntő vébéselejtező előtt azt nyilatkozta, hogy akkor is védeni akar a találkozón, ha leesik az egyik keze. Ez azért nem történt meg, de Rüstünek jó néhány bravúrra szüksége volt ahhoz, hogy a félholdasok megússzák bekapott gól nélkül, megnyerjék a találkozót, és bebiztosítsák, hogy a második helynél rosszabbul már nem végezhetnek csoportjukban.
Steve Finnan (ír, Fulham FC): A Fulham FC jobbhátvédje csak csere volt az ír válogatott hollandok elleni találkozóján, de ennek ellenére főszerepet játszott. Finnan Garry Kelly kiállítása után állt be a pályára, és nem csak védekező feladatát látta el tökéletesen. Arra is volt ereje, hogy a felmenjen a támadásokkal, és a hazaiak győztes találata előtt igazi szélsőket megszégyenítő módon kavarta meg a holland védelmet.
Gudni Bergsson (izlandi, Bolton Wanderers): Ő az egyetlen játékos, aki nem a világbajnoki selejtezőkön nyújtott teljesítménye alapján került be a csapatba. A Bolton Wanderers veterán védője még a múlt hétfőn, augusztus 28-án a Liverpool elleni bajnokin nem kis bravúrt hajtott végre: valósággal levette a pályáról Michael Owent, és így nem kis szerepet játszott abban, hogy a csapat legyőzze a Vörösöket.
Eyjölfur Sverisson (izlandi, Hertha BSC): Ő viszont már a nemzeti tizenegyben futballozva nyújtott olyan teljesítményt, hogy beválogassuk. Nem elég, hogy sikeresen állta útját a cseh támadóknak, még arra is volt ideje, hogy előremenjen a támadásokkal, és két gólt is szerzett. Ez persze nem áll messze tőle, hiszen a szükség esetén klubjában, a Hertha BSC-ben csatárt is szokott játszani.
Mladen Krstajic (jugoszláv, Werder Bremen): A jugoszláv válogatott igazi ki-ki meccset játszott Svájcban, és sokáig úgy tűnt, hogy a mérkőzés döntetlennel végződik. Ekkor jött a plávik balhátvédje, Krsztajics, és góljával elvette a helvétek továbbjutási álmait, illetve közelebb hozta saját csapatát a mondiálhoz. A fiataljátékosnak kellett egy fél év, amíg beilleszkedett klubcsapatába, a Werder Bremenbe, de azóta onnan is kiszoríthatatlan.
David Beckham (angol, Manchester United): Az angol szurkolók legnagyobb kérdése a németek elleni világbajnoki selejtező előtt az volt, hogy a csapatkapitány, David Beckham felépül-e sérüléséből, és vállalni tudja-e a játékot. Nos, a válasz a germánok legnagyobb bánatára igen volt, és bár Beckham ezen a találkozón nem játszott olyan látványosan, mint szokott, igazi vezéregyénisége volt a háromoroszlánosoknak.
Jason McAteer (ír, Blackburn Rovers): Az írek az elmúlt években mindig az utolsó akadályban buktak el a nagy világversenyek selejtezőiben, ezúttal azonban semmit sem bíztak a véletlenre. A hollandok elleni diadallal már biztos, hogy legalább második lesznek csoportjukban, és ehhez Jason McAteer gólja is szükségeltetett. A középpályás ráadásul eszméletlen mennyiségű munkát végzett a kilencven perc során.
Steven Gerrard (angol, Liverpool FC): Az angol csapat átlagéletkora rendkívül alacsony volt a németek elleni rangadón, és a gárda egyik legfiatalabb játékosa a középpályás, Steve Gerrard volt. A Liverpool játékosa ennek ellenére rendkívül érett játékot produkált, ráadásul a mérkőzés alakulása szempontjából nagyon fontos gólt lőtt az első félidő utolsó percében. Arról nem is beszélve, hogy ez a találat milyen látványos volt...
Vicente (spanyol, Valencia CF): A fiatal bal oldali középpályás már a múlt héten is szerepelt a hét válogatottjában, és úgy látszik, továbbra is kiemelkedő formában van, mert posztján most sem találtunk jobbat nála. Ezúttal a nemzeti tizenegyben nyújtott kiemelkedő teljesítményt az osztrákok ellen, nem csoda, hogy továbbra is tartják magukat azon állítások, melyek szerint hamarosan egy olasz klubban találja magát.
Michael Owen (angol, Liverpool FC): Úgy látszik, nincsen hét válogatottja Michael Owen nélkül. A Liverpool és az angol válogatott támadója ezúttal a világ legjobb kapusának tartott Oliver Kahn életét keserítette meg egy mesterhármassal, és ha ilyen formában folytatja, akkor akár még ő is esélyes lehet az év végén az Aranylabda-szavazáson. Figyelemre méltó: ilyen Owen, ha idény eleji formában van...
Nuno Gomes (portugál, Fiorentina): A portugáloknak nem volt nehéz dolguk a hét végén, hiszen ellenfelük az andorrai válogatott volt, de még a miniállamnak sem kis bravúr négy gólt rúgni. Márpedig Nuno Gomesnek éppen ez sikerült, és teljesítményének értékét növeli, hogy mindezt cserejátékosként érte el. A Fiorentina támadója ezzel egy igazi legenda rekordját állította be: korábban ugyanis csak egy portugál játékosnak egy meccsen négy gólt szerezni, mégpedig Eusiebiónak.

(Megjegyzés: Az egeret a figurák fölé helyezve olvashat a hét legjobbjairól.)