Vágólapra másolva!
Tbilisziben kikapott a futballválogatott, és életbe lépett a régi képlet: marad az MLSZ, maradnak a játékosok - ki van dobva a kapitány. Persze, a világon ez mindenütt így megy, igaz, nálunk az utóbbi tizenöt év legsikeresebb szövetségi kapitánya távozik. Ha Bicskei Bertalan, illetve csapata eredményein esetleg lehet is vitatkozni, az mindenképpen figyelemre méltó, hogy - miként beszélgetésünk során Bicskei is elmondta - a mai magyar futballban nem kis bravúr három és fél éven át a kispadon ülni.

Fotó: Barakonyi Szabolcs [origo]
Lejárt az ideje...
- Tudott aludni a leváltásának híre után?

- Szerencsés alkat. Ez azt is jelenti, hogy nem viselte meg az MLSZ döntése?
- Inkább azt mondanám, hogy nem ért váratlanul. Másfél éve minden meccs előtt felröppent, hol valamelyik lapban, hol személyes beszélgetés során, hogy vereség esetén leváltanak. Talán ezért is figyeltem minden meccsre olyan nagyon, s így tudtunk tizenöt hónapon át veretlenek maradni. De az sem megy a végtelenségig, a brazilok is kikapnak egyszer.

- Tényleg nem érezte a grúz meccs után, hogy itt valami készül? Gyanútlanul készült Dunavarsányban a csapattal, s egyszer csak jött Bozóky elnök telefonja a leváltásáról?
- Valahogy így. Előtte persze tudtam, hogy elnökségi ülés lesz, de nekem senki nem szólt.

- Ebből sem gondolta, hogy valami történni fog?
- Felmerült bennem, de nem foglalkoztam vele.

- Akkor igazából meg sem lepte, hogy kirúgták?
- Dehogynem lepett meg, mert arra igazán nem gondoltam, hogy a román mérkőzés előtt leváltanak. Így kicsit megszégyenítés jellege lett az ügynek, de már túl vagyok rajta, nem foglalkozom vele.

- Így is csúcstartó, hiszen az utóbbi évtizedben egyetlen kapitány sem tudott ennyi ideig a válogatottnál maradni.
- Sőt, Mezey György első, 1986-os leváltása óta, s ez a mai magyar futballban nem kis bravúr. Ez is mutatja, hogy valamit sikerült a csapattal elérni.

- Úgy érzi, eljutottunk valahová?
- Mindenképpen. Amikor átvettem a válogatottat, a nyolcvanhatodik volt a világranglistán, most az ötvennegyedik. Jelentős lépés, ha nem is minden. Előtte hat év alatt negyven helyet estünk vissza, ugyanakkor megítélésem szerint azóta a játékosállomány csak rosszabb lett, olyanok hagyták abba a focit, mint például Détári vagy Kiprich.

- Nem neheztel a játékosokra?
- Csöppet sem, mert nincs miért. Nincs közöttük klasszis, ezt már elmondtam néhányszor, de van néhány jó futballista. Viszont a szívüket, lelküket adták majdnem minden meccsen.

- Ők hogy fogadták a döntést?
- Ezt tőlük kérdezze. Amikor az elnökségi után Bozóky elnök felhívott, összehívtam a csapatot, mindenkinek megköszöntem az együtt töltött időt, majd sok sikert kívántam további pályafutásukhoz.

- Nem volt feszültség ön és a csapat között? Azért kérdem, mert az egyik elnökségi tag - meglehetősen homályosan fogalmazva - olyasmit sejtetett, hogy a grúz meccs előtt volt valami incidense a játékosokkal.
- Nem tudok róla.

- És azt is mondták, hogy a játékosok időnként már visszaszóltak önnek.
- Na látja, ez Magyarország... Mondhatom, fegyelem volt az öltözőben, és többnyire motiválhatóak voltak az emberek. Bár előfordulhat, hogy az utóbbi napok egy-két cikke valakit megzavart, de ez nem jelentkezett élesen.

- Márpedig az elnökség döntésének indoklásában kimondta: morálisan szétesett a csapat.
- Ez sem igaz. Kikaptunk, roszszul futballoztunk, a grúzok jobbak voltak nálunk, de nem azért, mintha morálisan mélypontra zuhantunk volna.

- Ha visszanéz az elmúlt három és fél évre, hogy látja, miben tévedett, mit tett rosszul, min változtatna?
- Nem tudom, mert nem volt időm még visszanézni, mert mindig az új, a következő feladat foglalkoztatott. De majd megteszem, mint ahogyan részeket, fél esztendőket eddig is visszanéztem. Biztos, hogy találok majd hibát, nem is egyet, de emberek vagyunk. Ezért aztán látatlanban mondom, volt olyan dolog, amit most másként csinálnék.

- Haragszik-e valakire?
- Nem. Hihetetlen öröm volt a válogatottal dolgozni. Életem fő célja: játékosként a válogatottság, edzőként a kapitánykodás teljesült, emelt fővel távozhatok a csapattól. Mert, ha megnézzük a magyar labdarúgás egészét, nem vallottam szégyent, még ha időnként hibáztam is.

- Gondolom, már megvolt a terve a román meccsre.
- Ha nem is kerek egész, de dolgoztam rajta.

- Elmondaná?
- Minek? Mit ér az már?

- Legalább azt árulja el, hogy miben változott volna a Tbilisziben elbukott csapat!
- Részben a kényszer miatt is változtattam volna, hiszen Halmai és Pető sárga lapok miatt nem játszhat szerdán, Illés Béla meg sérült. De egyébként is átalakítottam volna a védelmet meg talán a csatársort is.

- Hogy látja, van ebben a csapatban még valami, vagy inkább leketyegett a társaság?
- Szerintem, egy-két poszton frissítve, két év múlva lesz a legjobb az együttes, életkorban akkor ér a csúcsra a törzsgárda tagjainak többsége. Addig Tökölit is kiviszik külföldre, és persze jó adag szerencse is kell hozzá, hogy többre vigye a társaság. Ám ez már nem az én dolgom.

- Most mi a dolga, tudja már, hogy mihez kezd?
- Fogalmam sincs. Az utóbbi időben nem kerestek, bár korábban nagyon sok ajánlatot kaptam, de érthetően, egyik sem foglalkoztatott. Most rendeznem kell a dolgaimat, aztán kialakul.

- Az MLSZ-elnöktől tudom, hogy megegyeztek a válás anyagi kérdéseiben. Igaz, hogy most húszmilliós fájdalomdíj jár önnek?
- A részletekről a héten még kell beszélnünk, bár tulajdonképpen szóban nem volt vita köztünk. Ami pedig a konkrét összeget illeti, a munkaadóm nem jogosított fel rá, hogy erről beszéljek.

- Már kétszer volt kapitány, s mit gondol, lesz még harmadszor is Bicskei a válogatott élén?
- Egyhamar aligha. Hogy később mi lesz, ki tudja. Az élet produkál még ennél is érdekesebb dolgokat.

Kiss László

Korábban: