A magyar labdarúgás külföldi szemmel is siralmas

Nehezen csillapodnak a kedélyek a két utóbbi labdarúgó-világbajnoki selejtező kudarca után. A grúzok és a románok elleni vereséget nem csupán a sajtó egy része, a szövetség vezérkara is szégyenletesnek nevezte, sokan pedig egyenesen újabb futballösszeomlásról beszélnek. Pedig nem történt más, mint hogy nagyjából érvényesült a papírforma.

De hogyan lát bennünket a világ, mit tart a magyar futballról? A kérdést három olyan külföldi futballszurkolónak tettük fel, aki hosszú ideje Magyarországon él.

Mehmet Basaran, török állampolgár, az Anadolu hírügynökség kelet-közép-európai tudósítója: "Tizenkét éve itt élek, s kicsit magyar lettem, hiszen a feleségem magyar. És a futballszeretet mellett talán abban is hasonlítunk mi, törökök a magyarokhoz, hogy vagy lakodalmazunk, vagy temetünk. Most például én is temetem a magyar focit, borzasztóan szégyellem magam, nem merek a honfitársaim szemébe nézni. Régen csodáltuk a magyarok jellegzetes, szép futballját, most meg alig van török csapat, amelynek magyar játékos kellene. Itt álprofizmus van! Ezek profik? Ki kíváncsi erre? Hány ember megy ki a Vasasra vagy a Kispestre? Kik a futballban azok a litvánok? A magyarok meg nemcsak játszani felejtettek el, fejben már meccs előtt meg vannak verve. Nincs önbizalmuk és lelkesedni sem tudnak. Pedig akkor lehet győzni, ha harcol egy csapat, mert a mai futball már valóságos csata. De a magyar focista ezt nem ismeri. Tíz éve mi még nullák voltunk, a nemzetközi kupákban a negyedik-ötödik kalapból húzták a török csapatokat, most meg a másodikból. Akkor jött egy világhírű dán ember, Sepp Piontek szövetségi kapitánynak, négyszáz órán át beszélt a focistáknak. Azt mondta nekik, ti is olyanok vagytok, mint az ellenfél, nektek is két lábatok van meg két kezetek. És elindultunk felfelé. Ma már nemcsak a játékosaink, az edzőink is keresettek a világban. Azt tartom, karizmatikus külföldi szakembert kell hozni kapitánynak, menedzsert is vele, meg néhány edzőt, ők majd rendbe teszik a magyar futballt. Profizmus kell, minden szinten, mert kik azok, akik leváltották Bicskeit? Vagy hagyni kell az egészet, s az futballozik, aki akar, tiszta amatőr alapon."

Andreasz Ikonomu, a görög nagykövetség sajtómunkatársa: "Mi sokat kaptunk a magyaroktól, hiszen nálunk is volt edző Bukovi Márton vagy Puskás Ferenc, utóbb pedig görög csapatban focizott Détári és Esterházy. Így aztán, ha nem élnék lassan húsz éve itt, akkor is kötődnék valamilyen szinten a magyarokhoz. Ott voltam szerdán is a Népstadionban, s szomorúan láttam, hogy jobbak a románok. Persze, ezt előtte is tudtam, ezért aztán kevésbé fájt a vereség. A feleségem révén magyar a családom, ezért én sem örülök, ha kikap a válogatott, legfeljebb csak a görögöktől. Viszont azt látom, a magyar vezetők nem tudják higgadtan felmérni, hogy hol tart a foci - úgy tudom, ötvenedik körül van most a világranglistán -, és gyászba borul az MLSZ, ha kikap a csapat a németektől. Pedig ez a realitás, ez a válogatott már nem az a válogatott, amelyben Puskás, Bozsik, Czibor és Grosics focizott. És a pánik ugyanolyan, mint lehetett az 1954-es világbajnoki döntő elvesztése után, a szurkolók fejeket követelnek, a vezetők fejeket mutatnak fel nekik. Ez nem jó, mert sokkban nehéz jó döntéseket hozni, s most ilyennek éreztem a kapitányváltást. Úgyhogy úgy vélem, komoly helyzetértékelés után reális célokat kell kitűzni, meghatározni a hozzájuk vezető utat és módot, majd a végrehajtást ellenőrizni. Elkezdeni mindent elölről, a gyerekekkel, rájuk figyelni és áldozni, mert más lehetőség, legalábbis szerintem, nincs."

Emir al-Hamawandi menedzser, iraki-magyar állampolgár: "Hihetetlen a felfordulás a magyar futballban, s egy-egy vereség csak fokozza a rendetlenséget. Én huszonhét éve jöttem Pestre, a TF-en kandidáltam, s azóta különféle szinten benne vagyok a fociban. Voltam az edzőbizottság elnöke is, így aztán láttam és látok egy-két dolgot. Látom, hogy nem rosszak a magyar edzők, felkészültek, de gyámoltalanok, nem tudják menedzselni magukat. A rendszerváltással viszont megjelent egy réteg, a befektetőké, akik úgy érzik, a csapattal együtt szaktudást is vettek. Labdáznak az edzőkkel, ráadásul többségükről idővel kiderül, hogy csak álbefektetők. Azt mondom, külföldi befektetőket kell megnyerni, mert csak profizmussal, modern menedzseri szemlélettel kezelhető a nagy magyar futballválság. Ne féljünk nyitni. Egyhangú volt az angol és a német foci, ezért mindkét nemzet lépett, külföldi edzőket és játékosokat szerződtetett. Itt is van próbálkozás, csak még kevesen tudják, hogy nem minden dél-amerikai brazil. Vagyis másod- és harmadvonalbeli románok, szlovákok, szerbek csak súlyosbítják a válságot. Igazi tulajdonosok kellenek a csapatokhoz, s a valódi profizmus előbb-utóbb eredményre vezet."

Kiss László

Korábban:

• Király Gábor is hozzászürkült a többiekhez
• Végleg elbúcsúzott a magyar válogatott
• Újabb labdarúgó-kudarc
• Bicskei helyett Gellei a kapitány
• Grúzia - Magyarország 3-1