Vágólapra másolva!
A bajnokság meglepetéscsapata, a Videoton kétszer is vezetett az utóbbi időben gyengélkedő Ferencváros ellen, ám a zöld-fehérek először a tavaly még Vidi-játékos Zombori, majd az ős-Fradista Lipcsei góljával egalizálták előbb a hazai gólfelelős Terjék, majd Komódi találatait. A döntetlen igazságos, hiszen az első félidőben a hazaiak, míg a másodikban a vendégek játszottak jobban és hatékonyabban.

Labdarúgó NB I, 16. forduló:
Videoton - Ferencváros 2-2 (2-1)
Székesfehérvár, 8000 néző
Vezette: Megyebíró
Videoton: Végh - Tímár, Pomper, Vilotic, Szlezák - Szalai, Némedi, Tóth B., Komódi - Terjék, Földes (Kovács B., 66.)
Ferencváros: Szűcs L. - Hrutka (Cheregi, 86.), Lipcsei, Nagy N. (Szkukalek, a szünetben) - Kriston, Gyepes, Szabó T., Zombori, Pinte - Horváth P., Jovic (Vén, 81.)
gól: Terjék (5.), Komódi (44., 11-esből), illetve Zombori (26.), Lipcsei (67.)
sárga lap: Terjék (40.), Komódi (55.), illetve Lipcsei (44.)

5. perc: Némedi a felezővonal közeléből ívelt Nagy N. mögé, s a jó ütemben leforduló Terjék középre vezetve a labdát, 12 m-ről a kapu bal oldalába gurított (1-0).

26. perc: Zombori cselezgetett a 16-os előtt, majd ballal, 16 m-ről remekül csavart a jobb felső sarokba (1-1).

44. perc: Terjéket Lipcsei buktatta az öt és feles közelében, a játékvezető büntetőt ítélt, amit Komódi biztosan lőtt a kapu jobb oldalába (2-1).

67. perc: Szabadrúgáshoz jutott a Ferencváros a fehérvári kaputól 20 m-re. Lipcsei a sorfal mellett a jobb felső sarokba csavarta a labdát (2-2).

Mind a két csapatnak volt megszakítandó rossz sorozata: a hazaiak nyolc éve nyertek utoljára Fehérvárott a Fradi ellen, a vendég zöld-fehérek pedig idei utolsó bajnoki győzelmükre emlékeznek egyre nehezebben: a második körben mindenesetre még nem termett babér a számukra. Igyekezetben nem is volt hiány egyik oldalon sem, eredményben annál inkább, hiszen a meccs végére kiderült: mindkét rossz széria folytatódik.

Alig öt perc elteltével úgy tűnt, a Ferencvárosnak lesz nehezebb lezárni a dicstelen közelmúltat, ennyi idő kellett mindössze a Vidinek a vezetés megszerzéséhez. A gólban hatalmas érdemei vannak a negyven méteres indítással Terjéket megjátszó Némedinek éppúgy, mint a technikás csatárt hiába üldöző, rémisztően lassú Nagy Norbertnek. Terjék higgadtan gurított a bal alsó sarokba, s a hazai pályán még veretlen Fehérváriak szurkolói joggal reménykedtek benne, ez még csak a kezdete volt egy látványos előadásnak.

Ami a színvonalat illeti, tulajdonképpen nem is csalódtak, mert a hazai mezőnyben üde kivételnek aposztrofálható első negyvenöt percet produkáltak a felek. Nagy iram, folyamatosság, helyzetek jellemezték az első félidőt, melynek középső részét a Ferencváros uralta. Talán túlzottan bíztak a hazaiak gyors kontráikban, átengedték a területet, s a tetszetősen adogató zöld-fehérek gyakran kerültek a tizenhatos elé. Véghnek komoly dolga mégis csak húsz perc múlva akadt - volna, ha lett volna esélye Zombori szép ballábas lövésénél. Nem volt - a labda védhetetlenül csavarodott a kapu jobb oldalába.

Ettől viszont a Videoton kapott lábra, olyannyira, hogy a félidő hátra lévő részében a feltűnően körülményes és darabos Fradi-védelem hálát adhatott az égnek, hogy nem került csapatuk komolyabb hátrányba. Terjék a lesre játszó védők közül kilépve képtelen volt elemelni a labdát Szűcs mellett, aztán megint ő okozott galibát: buktatása tizenegyest ért volna, ehelyett nem a vétkes Lipcseinek, hanem neki adott sárgát a később is rengeteget hibázó játékvezető. Igaz, pár perc múlva, ugyanebben a szereposztásban már fordítva ítélt: az ütemkéséssel érkező, s újfent szabálytalan Lipcsei ellen tizenegyest ítélt Terjék, illetve a Vidi javára, a védőnek pedig sárgát adott.

Aminek azért lett jelentősége, mert két perccel a Komódi által gólra váltott büntető után Lipcsei harmadszor is felrúgta Terjéket, s a szabályok értelmében ekkor ki kellett volna állítani. Megyebíró megkegyelmezett neki, s ezzel alighanem a Fradinak is, amely a szünetig szinte semmit nem tudott kezdeni a Videoton taktikus játékával.

A fordulás fordulatot is hozott, mert bár az első komolyabb veszély Szűcs kapuja előtt alakult ki, a bajnok fokozatosan átvette az irányítást. Középpályán támadó szellemű játékosaival erőfölényre tett szert, a fehérvári kapu előtt pedif rendre lövéshez, vagy a rosszütemű szerelések miatt szabadrúgáshoz jutottak a vendégek. Egy ilyen után Hrutka centikkel fejelt fölé, de Jovics is gyanús körülmények között vágódott hanyatt egy másik veszélyes helyzetben. Ugyanő volt, aki kiharcolta azt a szabadrúgást, melyből Lipcsei gyönyörű gólt lőtt tizennyolc méterről a jobb felső sarokba. Gólja értékéből keveset von le, amit Várhidi Péter amúgy joggal reklamált a meccs után, hogy tudniillik Lipcseinek ekkor már nem lett volna szabad a pályán lennie...

Kettő-kettő után sem lanyhult az iram, de mindkét csapaton érezni lehetett, ilyen előzmények után meg tudja becsülni az egy pontot is. Az utolsó pillanatokban lehetett volna belőle három itt is, ott is: Tímár a kapu torkában maradt le Némedi keresztlabdájáról, a másik oldalon pedig Megyebíró fújt bele egy szabályosnak tűnő, és góllal végződő Fradi-akcióba, midőn Gyepes ütközött Végh kapussal a levegőben. (Nem a fiatal játékvezető napja volt ez, mindkét edző számon kérhetné rajta az elveszejtett három pontot. Ez is egyfajta "semlegesség", persze, de nem a legszerencsésebb.)

Összességében igazságos eredmény született egy olyan meccsen, amelyről elmondhatjuk: ha ez jelentené az átlagot mifelénk, akkor valamelyest előrébb tartanánk, ahogyan most a Videoton is előrébb tart az utóbbi időben nyerni képtelen bajnoknál.

Várhidi Péter: - A csapat sokat tett a sikerért az utóbbi hetekben, azt hiszem, ma is jó futballt játszottunk. Nem véletlen, hogy legutóbbi ellenfeleink közül Csank János és Egervári Sándor is dicsért bennünket. Azért cseréltem be Kovácsot Földes helyett, hogy labdát tudjunk szerezni, nem pedig, azért, hogy tartsuk az eredményt. Kellett a középpályás, mert a második félidő elején a Fradi átszaladt rajtunk. Balszerencse, hogy nem sokkal a csere után egyenlített az ellenfél. Utólag is azt mondom, cserélnem kellett. A játékvezető nehezen tudta követni az eseményeket. Olyan játékos egyenlített, akinek nem lett volna szabad a pályán lennie, Lipcsei sárga lapja után számtalan nagyobb szabálytalanságot elkövetett.

Csank János: - Nagy iramú meccs volt. Annak örülök, hogy tudtunk egyenlíteni, annak nem, hogy mi futottunk az eredmény után. Bár az is igaz, ha Terjék az első félidő végén belövi nagy helyzetét, az végzetes lehetett volna. Nem tudtunk nyerni, ez végül is bosszant. Igaz, videón még nem láttam, de a játékvezető két tizenegyesgyanús helyzetben ítélt a kárunkra. Aa egyik esetben Jovicot legyalulták a Videoton védői, a másik esetben, amennyiben Végh nem birtokolta a labdát, akkor Gyepes nem szabálytalankodott. Egyébként a csapat jól teljesített, a pályán kimondott meccshangulat volt.

Somos Zoltán - Thury Gábor