Vágólapra másolva!
Régen szerepelt ilyen jól a bajnokságban a Videoton labdarúgócsapata. Egészen pontosan, legutoljára a nagy UEFA-kupa menetelés idején, az 1984-85-ös szezonban lehettek felhőtlenül boldogok a fehérvári szurkolók, az azóta eltelt időben viszont kedvenc együttesük megjárta a másodosztályt, s gyakran a kiesés ellen küzdött a népszerű "Vidi". Mostanság azonban szép az élet a Sóstói-stadion környékén, hiszen harmadik helyen áll az együttes, ám hogy mitől ilyen szép és milyen jövő vár a székesfehérváriakra, arról Várhidi Péter vezetőedzővel beszélgettünk.
"A magyar futballisták nem elég képzettek, ezért sokat kell futniuk a labda után"

- Amikor a múlt hónapban a Kispest elleni hazai döntetlen után - noha dobogóközeli pozicióban állt a csapat - a vezetőség büntetett, ami általában nem javítja az öltözői hangulatot. Milyen mértékben hatott a szigor a csapatra?
- Akkor sem értettünk, és most sem értünk egyet a büntetéssel, bár a vezetőknek ez mindenkor jogukban áll, ám ami indokként elhangzott, nevezetesen, hogy lélektelenül játszott a csapat, az egyáltalán nem volt igaz. A Kispest ellen egyszerűen tehetetlennek bizonyultunk a felállt védelem ellen, s azóta nyílvánvalóvá vált a is, hogy a kispestieknek más csapatok játékát is sikerült tönkrettenniük. Az ominózus meccs után egyébként sikerült nyernünk Zalaegerszegen, ahogy később is szorgalmasan gyüjtögettük a pontokat, ám ehhez a büntetésnek semmi köze nincs.

- Ős-újpestiként miként fogadták a Sóstói-stadionban?
- Érdekes, hogy éppen az ultrák, azaz a B-közép tagjai ismertek el bennünket a leggyorssabban, pedig elvileg tőlük volt várható a ridegebb fogadtatás. Inkább a kispad mögött, az ülőhelyeken található, módosabb egzisztenciával rendelkező szurkolóktól kapjuk máig a legtöbb kritikát, ők olyan ellendrukkerek, akik a meccseken szándékosan keresik a hibákat, a szemükben mi egyszerűen "a pestiek" vagyunk. A többes szám pedig vonatkozik azokra az újpesti labdarúgókra is, akik a nyáron kerültek a Videotonhoz, így például Kovács Balázsra, Szlezákra, Terjékre, utóbbi kettőt ráadásul, hiába hoznak jó átlagot, ha a 10. perc tájékán nem vezetünk, legszívesebben lecserélnék az említett szektorokban ülők.

- Azt miként éli meg, hogy hétről hétre külföldi elitbajnokságok mérkőzéseit kommentálja - egyébként közmegelégedésre - a televízióban, majd az NB I-ben kell taktikát kidolgoznia?
- Ez két külön feladat. Mivel imádom a jó futballt, a jó futballistákat, a külföldi meccseket úgyis nézném, ám kommentátorként látnom is kell. Jólesnek a visszajelzések, hiszen ez remek szórakozás is a számomra, de aVideoton felkészítése más ügy, abba mindent beleadok.

- Miben vagyunk leginkább elmaradva a profiktól?
- Taktikailag nem olyan nagy a különbség, viszont a külföldi futballisták egyszerűen jobban koncentrálnak, s mivel arrafelé több a minőségi játékos, a kivitelezésben is jóval felettünk állnak.

- S fizikailag?
- Abban megint nincs komolyabb differencia, csak éppen más a labdát birtokolni a kilencven perc nagy részében és más loholni azért ugyanannyit. Sajnos a magyar futballisták nem elég képzettek a külföldiekhez képest, ezért kell rengeteget futniuk a labda után. Csak mellékesen jegyzem meg, az AS Roma tavaly azért nyerte meg a hetvenedik perc után a rangadói zömét, majd az olasz bajnokságot is, mert a meccsek nagy részében náluk volt a labda.

- Ezek után ideje rátérnünk arra, hogy jelenleg mitől ilyen eredményes a Videoton, s mi a csapat legnagyobb erénye?
- Mentálisan igen erős a társaság, a csapaton belül ideálisnak mondható a fiatalok és az idősek aránya, a rutinosabbak, mint például Szlezák, Komódi, Hamar, Végh Zoli kifejezetten jó természetű labdarúgók, akik nem a múltjukból akarnak megélni, hanem maximálisan segítik az ifjabbakat. Koncentrálás és kivitelezés terén még akadnak komolyabb gondjaink, az viszont bíztató, hogy a fiatal Szalai Tamás, Tóth Balázs, Némedi, a Dunaferrtől igazolt Pomperrel és a már említett Terjékkel kiegészülve stabil kezdőemberek, azaz kijelenthetem, ez a csapat szép jövő előtt áll. Persze ehhez az kell, hogy a fiatalok lehiggadjanak, rutinra tegyenek szert, mondjuk ne fussák túl magukat, s a meccseken ne egyszerre fáradjanak el.

- Azt mondja, hogy a csapat szép jövő előtt áll. Ezek szerint nem az idei, hanem egy későbbi szezonra várják a kiugró eredményt?
- Igen, a vezetőkkel együtt az igazi kiugrást jövőre várjuk, csak attól félek, nehogy evés közben jöjjön meg az étvágy. Félreértés ne essék, én örülnék a legjobban, ha hatalmas győzelmi szériába kezdenénk és meg sem állnánk a dobogóig, de a klubnál egyikünknek sem szabad elájulni az eddigi eredményektől. A lényeg ugyanis, hogy egy hullámvölgy esetén se alakuljon ki pánikhangulat a csapat körül. Különben is régi törvény, a bajban kell összetartani. Ez a fiatal gárda megérdemli a támogatást.

- A mostani harmadik hely ismeretében ennyire nem akarja elkiabálni a későbbi sikereket, netán csak reálisan igyekszik felmérni az erőviszonyokat?
- Az utóbbiról van szó, hiszen a csapatból egyelőre hiányzik a minőség, azaz még nem vagyunk elég érettek a harmadik helyre. Be kell látnunk, a mezőnyben akadnak nálunk jobb együttesek is, még a tabellán jelenleg mögöttünk állók közül is. A jövő azonban ezé a csapaté.

Bánki József

Ajánlat:

A volt Vidi-kapus finnországi rekordja

Korábban: