Vágólapra másolva!
Kivételes klasszisa mellett folyamatosan komoly udvartartás vette körül, nem véletlen, hogy az Üllői úti öltözőben és a ferencvárosi futballdrukkerek is "Királynak" becézték. Nyilasi Tibor, mert róla van szó, rajong a társasági életért, életelve a móka-kacagás, de mindezt visszahúzódó magatartással gyakorolva, amit sokan a mai napig álszerénységnek tartanak. Ez az óvatosság azonban érzékenységéből ered. Főként az argentínai világbajnokságon történt kiállítása utáni kritikákat viselte nehezen, aminek - a Fradi akkori rossz szereplésével párhuzamosan - egyenes következménye lett az időleges visszavonulása. A mexikói vb-ről történt lemaradásáról ne is beszéljünk, elvégre már a buszon ült, amikor az akkori kapitány lehívta onnan. Nem is olyan régen viszont őt hívták (?) kapitánynak, de mégsem lett az. Nyilasi Tiborral, a '70-es, '80-as évek futballsztárjával, a Fradi egykori 70-szeres válogatott labdarúgójával többek között erről is beszélgettünk a napokban.

- Annak idején Törőcsikkel, Ebedlivel és a többi menővel rengeteg időt töltöttek együtt a pályán kívül is, a nagy balhékból mégis kimaradt. Miként sikerült ez?
- Mivel gyomorfekélyem volt, egyszerűen nem bírtam tartani a lépést a srácokkal, hozzátéve, én köztudottan egy borízű almától is szédültem. Persze azt sem tagadom, néhanapján, precízebben a ritka másnapokon magam is háztartási kekszet majszoltam egész délelőtt, ilyenkor röhögtek is rajtam Ebedli Zoliék az öltözőben. Ennél azonban fontosabb, hogy hangulatos összejöveteleinken meccsek dőltek el. Az egyik Újpest elleni kettősrangadó előtt speciel itt igyekeztek a derék Törőt fradista haverjaink oldottabb állapotba hozni, ahogy akkor fogalmaztak, belebeszéltek a remek bécsi szelet után egy "büfiztetőt". Ez olyan hatékonyan sikerült, hogy hamarosan haza is fuvarozták, majd felhívtak, s jelezték minden oké, "Kese" édesdeden "csicsikál", s szerintük másnap a derbin állóháborút vív majd magával. Mondanom sem kell, Törőt le se tudták szerelni a védőink, elvertek minket, mint jég a határt, ez volt az ominózus 8-3. Persze a 7-1-es győzelmünk szebb emlék.

- Akkoriban Dalnoki Jenő volt a Fradi trénere, aki nagy fegyelmet követelt az öltözőben. Tőle például átvett valamit, amikor edző lett?
- Át bizony. Bár Jenő bácsi nem bánt kesztyűs kézzel a játékosokkal, klubszeretete csodálatraméltó, s bármilyen furcsa, a korát megelőzve olyan edzéseket tartott, amivel erőnlétileg felülmúltuk az ellenfeleinket. Amikor pedig elkezdett mesélni, dőltünk a nevetéstől, a legendás keménységére mindig azt hozta fel, hogy azon az oldalon, amelyiken ő védekezett, az első négy sorba nem adtak el jegyet a tribünre.

- A ferencvárosi kötődés önnél sem kétséges. Ez előny, vagy hátrány további edzői karrierjét illetően?
- Ez a nagy dilemmám nekem is. Minden porcikám a Fradihoz köt, szinte oda születtem, játékosként, majd edzőként 1970-től-'98-ig voltam a klub tagja. Ha manapság meglátnak az emberek az utcán, kapásból a Fradira irányulnak a kérdéseik. Még nem sebeztek meg, mert nem voltam máshol edző. Ugyanakkor akadtak ajánlataim, ám mindig addig mérlegeltem, míg behúzódtam, mint csiga a házába. Amelyik tréner nem kötődik sehova, mindig van munkája.

- Érthető, hogy nehezen tudja elképzelni magát a Ferencváros nélkül, ám Várszegi Gábor tulajdonos szerint nem feltétlenül evidencia, hogy zöld-fehér kötődésű tréner üljön az Üllői úti kispadon. Beszélt már valaha Várszegi úrral?
- Nem, de nem hiszem, hogy Várszegi Gábornak beszélnie kellene bárkivel is ez ügyben, elvégre ő teremti meg a feltételeket, joga van dönteni is. Jelenleg a Fradinál keveredik az üzlet az érzelmekkel, ám hamarosan kőkemény farkastörvények uralkodnak majd az Üllői úton. Meggyőződésem, hogy fél éven belül nagy csapat lesz a Fradi, s akkor az emóciók nem számítanak majd, csakis az eredmények.

- Még akkor is, ha csupa külföldivel lesz tele az együttes?
- Akkor is. Nézze csak csak meg a Bayern Münchenben legutóbb Kahn és Effenberg volt "echte" német, pedig arrafelé nehezen fogadják el a külföldieket, viszont ha bizonyít, gondolkodás nélkül megteszik. Talán a világon egyedül az Atletico Bilbao az a már-már romantikába hajló együttes, ahol csupa baszk játékos szerepel. Nálunk is elfogadnák a külhoni labdarúgókat, csak legyenek minőségi játékosok. Ilyenekből viszont kevesen szaladgálnak az NB I-ben.

- A közelmúltbéli kapitányválasztás idején rendre neutrálisan nyilatkozott. Netán információi voltak arról, hogy másra esik majd a választás?
- Ne firtassuk ezt. Helyes döntés született, ezt a folyamatot kellett követni, vagyis az utánpótlásra helyezni a hangsúlyt. Más kérdés, hogy ilyenkor a munkanélküli edzők a népszerűek. Ami hízelgő rám nézve, hogy a közvélemény nagy része szívesen látott volna kapitánynak.

- Elvállalta volna?
- A kérdés okafogyottá vált.

- Lehet, de szerintem nem bólintott volna rá a felkérésre.
- Téved. Mikor, ha nem most vágtam volna bele?

- Mert kapitányként nagyobb az esély az égésre, s bizony sikeres játékos és edzői pályafutással a háta mögött, nem a kudarcturő képességéről volt híres.
- Lehet, ám erre meg azt mondom, minden kezdetben benne van a vég, s minden végben a kezdet. Arra várni, hogy mindenki szeressen ma már nem divat. Azt azonban továbbra is vallom, felesleges volt a nevemmel "etetni" a népet.

- Futball nélkül mivel telnek a napjai?
- Minden energiámat a gyerekekre fordítom. Tibike 17 éves, reggel fél hétkor kel, s kapásból egykori Fradi-meccseket néz videóról, majd rohan a suliba és edzésre a juniorokhoz az Üllői útra. Úgy néz fel Ebedli Zolira mint egy fáraóra, kezdve attól, ahogy "Ebi" akkurátusan elhelyezi a ruháit, a gyakorlatok bemutatásán át, az anekdótázásig. Bálint lassan 12 esztendős lesz, ő a Goldballban játszik, ahol szakmailag elitnevelést kapnak. Amennyiben van egy kis szabadidőm, azt a barátaimmal töltöm, emellett pedig a Sport 1-nél szakkomentátorkodom, ahol remek kis csapat jött össze.

- Két év kihagyás után aztán az FTC öregfiúkba is visszatért. Sokat kellett kapacitálni erre?
- Sokat, s csak egy meccs erejéig tértem vissza, mivel be kellett látnom, az old boyoktól is kiöregedtem. Teremben azonban még pályára lépek és éppen most szervezzük az öregfiúkcsapat programját a januári hagyományos salgótarjáni Gabora-gálára.

- Emlékszem, annak idején, ha kimozdult a csapat az Üllői útról azt vallotta: idegenben a taccs is jó.
- Manapság, amikor a futball hovatovább gladiátorok harca lett, még több igazsága van ennek, az egyébként poénnak szánt kijelentésemnek.

- Beszélgetésünk közepe tájékán úgy éreztem, pontosabban meggyőzött arról, hogy a legközelebbi edzői felkéréskor nem hezitál sokat.
- Jól érezte, előbb-utóbb valahol tényleg elvállalok egy csapatot.

Bánki József

Ajánlat: