Vágólapra másolva!
A nyolcvanas évek labdarúgó-válogatottjának meghatározó játékosa, Garaba Imre kulcsszerepet játszott a mexikói vb selejtezőin a csapatban. Aztán pályafutása befejeztével edzősködött egy ideig, majd egyik napról a másikra eltűnt a magyar futballból. Ennek már ötödik éve, s az MLSZ válogatottaknak rendezett év végi partiján a miértről is beszéltünk vele.

- Sikeresen kezdte az edzősködését, aztán szinte egy pillanat alatt kivonult a futballból. Miért?
-
Önként távoztam, mert egyre jobban irritált a játékot körülvevő közeg. És egy ember, aki akkor és azóta is szinte élet-halál ura a magyar futballban. Olyasvalakiben csalódtam, akit istenként tiszteltem. Nem akarom megnevezni az illetőt, focikörökben úgyis tudják, kiről beszélek. Jókor kaptam a civil élettől egy lehetőséget, s mivel megtetszett, már nem hiányzott a futball. Azóta a labdarúgással nem kerestük egymás társaságát.

- Mivel foglalkozik most?
-
Erre nem szeretnék válaszolni.

- És arra válaszol, hogy ez a csömör meddig tart önnél?
-
Ma azt mondom, örök életre. Ám elképzelhető, hogy egy hét múlva vagy egy év múlva ismét előjön a futball iránti imádatom, és olyan ajánlatot kapok, amitől esetleg belelkesedem.

- A játékostársakkal tartja a kapcsolatot?
-
Csak a legközelebbiekkel.

- Meccsekre jár?
-
Ha a fiam megkér, akkor néha kimegyek egy-egy mérkőzésre. Persze, nem csak focira. Legutóbb például a Kőér utcában a Honvéd-vízilabdázók kupameccseit szurkoltuk végig.

- Akkor marad a tévé?
-
Marad, de csak módjával. Nem akarom megsérteni a mai játékosokat, edzőket, vezetőket, de nem egyszer előfordult, hogy magyar bajnoki közben elaludtam a fotelben. Sajnos, még a válogatott mérkőzések sem igazán hoznak lázba, és szomorú rám nézve, hogy nem láttam a most véget ért világbajnoki selejtezők mindegyikét.

- Azért a magyar futball nem marad Garabáék nélkül?
-
Legfeljebb a sajtóban találkozhatunk majd a Garaba névvel. A fiam most érettségizik, és szíve vágya, hogy újságíró vagy tévériporter legyen. Azt mondják, nem tehetségtelen. Így aztán, ha sikerül, azért a családnak ennyi köze mégis lesz a sporthoz.

Burkovits Ferenc