Babos Gábor a második legjobb futballista Hollandiában

Hihetetlenül népszerű és eredményes Babos Gábor, az MTK volt és a NAC Breda jelenlegi kapusa Hollandiában. A magyar válogatott hálóőre szülővárosában, Sopronban töltötte a karácsonyi ünnepeket, s a tavalyi "év kapusa" cím után ezúttal a második legjobb labdarúgónak választották az első ligában, így a családjának is volt miről mesélnie.

- Másfél éve miért éppen a holland kiscsapat invitálását fogadta el?
- Erre egyszerű a felelet: mert Henk ten Cate hívott, márpedig ő az MTK-ban is az edzőm volt, s a személye garanciát jelentett számomra a szakmai minőségre. Persze, egy görög kiscsapatot kivéve, más ajánlatom nem is akadt, így nem esett nehezemre igent mondani a NAC invitálására.

- Eleinte nem tartott attól, hogy a Bredából nehéz lesz kitűnnie?
- Az eredmények önmagukért beszélnek. Egy feljutó csapathoz szerződtem, ahol az első évben a bennmaradás volt a cél, mégis nyolcadikok lettünk, míg most a negyedik helyen állunk, a PSV Eindhovennel azonos pontszámmal, ráadásul a januári folytatásban éppen ellenük kezdünk. Az elismertségemet pedig jelzi, hogy tavaly az év kapusa, idén pedig "Ezüstcipős" lettem, azaz a második legjobb játékosnak választottak a ligában. Utóbbit pályafutásom eddigi legszebb eredményének tartom.

- Henk ten Cate mit csinált másként az NB I-ben, s mit Hollandiában?
- Ugyanazt csinálja Bredában is, mint az MTK-nál, csak éppen itthon a közeg nehezen fogadta az elképzeléseit. A NAC-nál is vonalvédekezést alkalmazunk, két felfutó szélsőhátvéddel, ezért is kapunk sok gólt, igaz, sokat is lövünk. A közönség vevő a támadó futballra, kár, hogy a trénernek mindezt nem sikerült az MTK-nál is megvalósítania. Pedig imádott Magyarországon élni, sőt, nem zárta ki, hogy dolgozik ő még az NB I-ben. Ez azonban nem most lesz, hiszen abszolút népszerű Bredában, s bár gyakran csábítják más egyesületek is, a klubnál nagyon marasztalják.

- S a magyar labdarúgókat?
- Nem panaszkodhatunk. Fehér Csabával és Pető Tamással elismert játékosai vagyunk a csapatnak, s mivel öt percre lakunk egymástól, gyakran össze is járunk. Hollandiában szeretik a magyar labdarúgókat, Kiprich Józsi még mindig bálvány a Feyenoordnál, amikor néha megjelenik arrafelé, felállva tapsolják az emberek. Ugyanakkor a hollandok rendre kérdezik tőlünk, mitől olyan rossz a magyar foci, amire érvként hirtelen mindig csak a stadionok rossz állapotát, a kevés nézőt, a hangulattalan meccseket tudjuk felhozni. Én speciel biztosan nem szerződtem volna külföldre, ha a magyar bajnokság legalább olyan színvonalú lenne, mint a holland, de még a belgát is említhetném, s azt hiszem, a többi társam is így van ezzel.

- Mennyire érzi pechesnek magát azért, hogy a magyar futball mostani generációja éppen kapusposzton a legerősebb?
- Ebben mindig is pechem volt. A korosztályos válogatottban Vezér Ádám, az olimpiai csapatban Sáfár Szabolcs, az A-válogatottnál Csank János idején Hajdu Attila és szintén Sáfár, majd Bicskei Bertalannál Király Gábor volt előttem. Sajnos nekem, például Király Gabival szemben a bemutatkozásom sem sikerült jól, hiszen a norvégok elleni hazai 1-1-nél hibáztam a gól előtt, a későbbiekben a kilenc fellépésem mellett lehet, hogy ezért is bebetonozott a helyem a kispadon.

- Gondolt arra, hogy a külföldi szerződéssel az esélyei is megnövekedhetnek a válogatottságra?
- Még szép. Korábban ugyanis a riválisaim mind profi csapatokban védtek, én is arra számítottam, ha kikerülök, könnyebben bekerülök, mármint a válogatottba. Tévedtem, legalábbis Bicskei Bertalan kapitánysága alatt ez volt a helyzet. Remélem, a jövőben ez a tendencia megváltozik. Legalábbis én ezen leszek, de a leglényegesebb, hogy redszeresen védhessek a klubcsapatomban és a sérülések kerüljenek el. Ahogy mondani szokták, a többi jön magától.

Ajánlat:

Légió mindhalálig? - Görbe tükör a külföldön játszó magyar labdarúgókról (2001.10.13.)

Babos után az Arsenal is érdeklődik (2001.09.16.)

Bánki József