Szepesi György nyolcvan éves

Tegnap a Magyar Rádió márványtermében köszöntötték a ma 80 éves Szepesi Györgyöt. A rádióriporter, a nemzetközi futballélet és a világ sportsajtójának kiemelkedő egyénisége 1945 áprilisában lett a rádió munkatársa, azóta 14 nyári olimpiáról tudósított, s dolgozott a század második felének legtöbb jelentős sporteseményén. Kommentárjaival és megfontolt észrevételeivel hetente egyszer még ma is rendszeresen jelentkezik a Magyar Rádióban.

Vagyunk még néhányan, akik tőle hallottuk először a szót: gól. Meg labda és futball, balösszekötő és Puskás. Meg persze aranycsapat, s bármily közhely, Szepesi György neve után ez azonnal odakívánkozik. Aranycsapat. Együtt nőttek ők, kölcsönösen feltételezték és megérdemelték egymást. Szepesi a csapatot, a csapat Szepesit, mi meg őket, valami kis jót a sűrű években.

Nem csoda hát, hogy mindenki Puskás meg Bozsik akart lenni a fiúk közül, meg persze Szepesi. Igen, Szepesi, mert akivel nem állt szóba a labda, és már kapusnak sem kellett, az nem tehetett mást, mint - ha már nem játszik - beszél róla. Ily módon Szepesi szocializált bennünket, s leginkább ő tehet róla, hogy futballal megvert emberek lettünk.

Ő tehet arról is, hogy elhittük, azért lett a világ feltalálva, hogy az emberek futballozhassanak benne. Ezért is gondoltuk úgy, hogy az aranycsapat szétszéledésével vége a világnak. Pedig Szepesi mondta, de már nem hittük el neki - túl voltunk a berni világbajnoki döntőn -, hogy Albert, Tichy és Göröcs is tud futballozni. Így aztán a csapattal kicsit Szepesi is meghalt. Ott volt még persze mindenütt, és szerencsére most is, nyolcvanévesen is ott van.

Játékosokat emelt az égig, bírókat szidott, leseket intett be, gólokat adott meg helyettük, nyakunkra hozta a csehszlovákokat - ez is közhely vele kapcsolatban -, csak hát a lobogása, az már nem volt a régi. Azt velünk együtt elfelejtette, otthagyta valahol az ötvenes években. Azt mondják, a tévé is tette, a meccsközvetítések, hogy "megkomolyodott", s hátralépett a mikrofontól. De a focitól nem hátrált, MLSZ-elnök lett és FIFA-vezető, és egyiknek sem olyan jó, mint rádióriporternek.

Szerencsés ember, jó korban született. Akkor lehetett sportriporter, amikor csúcson volt a rádiózás, zeniten a magyar foci. A kettő már így soha nem találkozik. Szepesi szerény, beérné az egyik újbóli csúcsrafutásával is. Csak hát ahhoz legalább újabb nyolcvan esztendőt kellene élnie.

Korábban:

• A hatvan éves Albert Flóriánt köszöntötték az Üllői úton
• Hatvan éves a Szőke Szikla

Kiss László