Vágólapra másolva!
Továbbra is a labdarúgás vezeti a hazai szponzorok népszerűségi listáját, hiszen a legtöbb emberhez még mindig a focimeccseken juttathatják el cégük üzenetét. A multinacionális vállalkozások, kevés kivételtől eltekintve, mégis ódzkodnak beszállni a futballüzletbe. Az egyéni sportágakban legfeljebb egy olimpiai bajnoki cím után nyílik meg a támogatók pénztárcája.

Támogatni csak a győztest szabad - tisztában van ezzel a McDonald's is, hiszen a legutóbbi olimpián kenu 500 méteren aranyérmes Kolonics Györgynek folyamatosan kell hoznia a jó eredményeket. A versenyzőnek más kötelezettségei is vannak: rendezvényeken vesz részt, sportfelszerelésén viseli a cég emblémáját, nyilatkozataiban népszerűsíti a McDonald'sot. Ez ütközik a legnagyobb nehézségekbe, mivel a szerkesztők nem veszik jó néven az ilyen reklámot.

A szocializmus évtizedeiben a bújtatott állások jelentették a sportolók megélhetését, ami csak feszültségekhez vezetett; a versenyzők a vállalatból legfeljebb a pénztárt ismerték. A rendszerváltást követően Kolonics a minimálbérnél alig valamivel magasabb fizetésre számíthatott klubjától, a Csepeltől. Az anyagi biztonság megteremtéséhez az 1996-os olimpiai győzelem kellett. Ha akkor lecsúszik a dobogóról, vélhetően lőttek a biztos pénzügyi háttérnek.

Hiába, a sportágak között nincs egyenlőség. Jóllehet az átlagos magyar futballistánál többet edz és kitartóbb egy tájékozódásifutó-világbajnok, mégis nagyobb tömegeket érdekel például az első osztályban vergődő Vasas. Legfőbb szempont az esemény közvetíthetősége. A hagyományos magyar sikersportágak élversenyzőinek viszonylag könnyű támogatót találni. A reklámemberre vágyó cég ökölvívóval a küzdeni tudást, tornásszal a hajlékonyságot, vízilabdázóval a játékosságot, öttusázóval az erőt sugallhatja magáról. De milyen üzenete lehet a hazai labdarúgás támogatásának?

Koncz Ernő, a Magyar Labdarúgó Liga (MLL) marketing-tanácsadója derűlátó. A hazai első osztályú csapatok költségvetése - akárcsak a nyugat-európai sztárkluboké - harminc-negyven százalékban reklám- és marketingbevételekből áll. "Nem szívesen beszélek szponzorálásról, mi üzleti alapú hirdetőket keresünk" - jelzi Koncz az idők változását, vagyis ma már nem elég a cég emblémáját a jegy hátoldalán vagy hirdetőtáblán feltüntetni. Az MLL ennél összetettebb szolgáltatásra törekszik.

A tervek szerint a 2002-2003-as bajnokságtól a tizenkét első osztályú csapat marketingjét és reklámját, a Bajnokok Ligájához hasonlóan, egy ügynökségen keresztül intézik. Ezzel komolyabb cégek érdeklődését is felkelthetik a labdarúgás iránt, s a cégek így tizenkét stadionban, idényenként száz televíziós közvetítésben és ideális esetben másfél millió néző előtt láthatják viszont magukat.

A multinacionális cégek eddig, kevés kivételtől eltekintve, nem láttak fantáziát a magyar futballban. "A sportág finanszírozási hátterét továbbra sem tudjuk átlátni" - ábrándítja ki az optimistákat Lednitzky Péter, a Vivendi Telecom Hungary kormányzati és külkapcsolati igazgatója. A cég támogatási politikájában a sportot az oktatás és a tudomány, valamint a kultúra is megelőzi. Ennek ellenére a kajak-kenu, a kosárlabda- és a teniszszövetség, valamint három kisebb egyesület, a Jászberényi Röplabdaklub, a veszprémi egyetem kosárlabdacsapata és a szegedi Tisza Volán Focisuli is számíthat kisebb-nagyobb összegre a telefonos cégtől.

A Baranya megyei I. osztály 13. helyén szerénykedő bicsérdi futballisták ekkora támogatóra nem számíthatnak. A gyenge terméseredmények miatt az egykori téesz jogutódja, az Arany Mező Mezőgazdasági Rt. is bedobta a törülközőt, noha sokáig a vállalkozás busza szállította a csapatot az eperági, bogádi vagy lánycsóki rangadókra. Az évi 2,5 millió forintos költségvetés nagy részét, mintegy másfél millió forintot az önkormányzat állja. "Az utazás, a szerelés, a bírói tiszteletdíj, a mérkőzés utáni üdítő és - felnőtt emberekről lévén szó - sör viszi el a pénz nagy részét" - ad bepillantást a kasszába Kincses Imre, a klub elnöke. Kis településen nehéz szponzort találni. Törzsszurkolók szezononként öt, vállalkozók ötvenezer forinttal járulnak hozzá a klub büdzséjéhez, olyan kocsmáros viszont nem akad a faluban, aki egy-egy győzelem esetén megvendégelné a csapatot.

Tóth-Szenesi Attila