Társoldalunk:

A hét világválogatottja (2002. március 18-24.)

Az elmúlt hét folyamán befejeződtek a Bajnokok Ligája csoportküzdelmei, az UEFA-kupában kialakult az elődöntő párosítása, és a nemzeti bajnokságban is sorsdöntő találkozókat játszottak, így a futballistáknak megvolt a lehetőségük arra, hogy villogjanak. Jó néhányan meg is ragadták ezt a lehetőséget, így a világválogatott összeállítása nem volt nehéz feladat.

Francesco Toldo (olasz, Internazionale): a milánói együttes portása elsősorban az UEFA-kupa negyeddöntőjében nyújtott teljesítménye alapján került be az álomtizenegybe. Az Inter a Valencia ellen idegenben is nyerni tudott, és ezt elsősorban Toldónak köszönhette, aki parádés védések egész sorát mutatta be, és teljesítményét az sem rontotta le, hogy pár perccel a lefújás előtt időhúzás miatt kiállították.
Lionel Scaloni (argentin, RC Deportivo): a corunai együttes csak nagy nehézségek árán tudott nyerni a hét végén a CD Tenerife elleni bajnokin, és a győzelemben a jobbhátvéd Scaloni elévülhetetlen érdemeket szerzett. Először kidumált a partjelzőnél egy tizenegyest, majd miután azt csapattársa kihagyta, maga vette a kezébe a dologok irányítását, és két gólt is szerzett. Fernando Hierro (spanyol, Real Madrid): a királyi gárda csapatkapitánya szombaton ünnepelte 34. születésnapját, és mindezt egy nappal később, a Real Zaragoza elleni bajnoki mérkőzésen egy mesterhármassal tette még emlékezetesebbé. A középhátvéd remek teljesítménnyel cáfolta azokat a hangokat, melyek szerint már eljárt felette az idő. Ugo Ehiogu (angol, Middlesbrough FC): a Boro hatalmas meglepetésre idegenben győzte le a Manchester Unitedet az angol bajnokságban, és a győzelem fő letéteményese a védelem volt, amely mellett a manchesteri csatárok képtelenek voltak gólt szerezni. A Middlesbrough hátsó alakzatából különösen Ehiogu játszott kiválóan, akit egy nappal később Sven-Göran Eriksson meg is hívott a válogatott keretbe. Antonio Benarrivo (olasz, AC Parma): a pármai gárda a bajnoki címre törő Juventust győzte le a hét végén, és ezzel nagy lépést tett a bennmaradás felé. A torinóiak ellen különösen a veterán balhátvéd, Benarrivo futballozott remekül, aki ebben a szezonban csak ritkán kapott játéklehetőséget,  de akárhányszor pályára lépett, mindig maximális erőbedobással küzdött. Ez persze nem csoda, hiszen       ős-pármainak számít, 1991-ben került a klubhoz, és rengeteg sikert megélt az egyesülettel.
Bernd Schneider (német, Bayer Leverkusen): úgy látszik, a gyógyszergyári együttes valóban komolyan gondolja, hogy ebben a szezonban akár három porondon is sikert ér el, hiszen a német kupában már bejutott a döntőbe, vezeti a Bundesligát, és a BL-ben is ott van a legjobb nyolc között. A múlt héten előbb a Deportivót leckéztették meg idegenben       a leverkuseniek, majd a bajnokságban az 1860 Münchent verték, és a jobb oldali középpályás, Bernd Schneider mindkét találkozón remekelt. Carsten Ramelow (német, Bayer Leverkusen): míg Schneider elsődleges feladata a támadások építése a Leverkusen együttesében, addig Ramelow-nak legtöbbször az ellenfél támadásainak megakadályozásában van főszerepe. A Deportivo elleni BL-meccsen például a spanyolok játékmesterét, a brazil Djalminhát vette le a pályáról, és remek játékkal járult hozzá csapata idegenbeli győzelméhez. Luis Enrique (spanyol, FC Barcelona): a katalánok számára csak a győzelem jelentett volna továbbjutást a Bajnokok Ligájában a Galatasaray elleni mérkőzésen, és végül sikerült is begyűjteniük a három pontot, köszönhetően Luis Enrique találatának. A középpályás hosszú sérülés után tért vissza a pályára pár héttel ezelőtt, és gyorsan visszanyerte régi formáját. Ennek köszönhetően bízhat abban, hogy a világbajnokságon is szerepel majd a spanyol válogatottal. John Arne Riise (norvég, Liverpool FC): a Vörösök helyzete a múlt héten még reménytelennek tűnt a Bajnokok Ligájában, de azóta nagyot fordult a világ, a liverpooliak bejutottak a legjobb nyolc közé, és a bajnokságban is átvették a vezetést. A védelemből a középpályára vezényelt Riise az AS Roma és a Chelsea ellen is       kivételes teljesítményt nyújtott, elképesztő mennyiséget futott, és beadásai rendre pontosak voltak.
Luca Toni (olasz, Brescia): Roberto Baggio sérülését követően sokan leírták a Bresciát, mondván, a csapat legnagyobb sztárja nélkül nem tud majd megkapaszkodni a legjobbak között, ám a hét végén a Perugia elleni győzelemmel az együttes ismét elhagyta a kieső helyeket. A találkoző hőse a gárda támadója, Luca Toni volt, aki pályafutása első mesterhármasát szerezte, és ha rövid időre       is, de feledtetni tudta Baggiót. Alvaro Recoba (uruguayi, Internazionale): a dél-amerikai futballista a múlt héten még bal oldali középpályásként került be a hét világválogatottjába, most viszont az AS Roma elleni rangadón Hector Cúper a csatársorba vezényelte előre, és Recoba itt is fantasztikus teljesítményt nyújtott. Két góljával és egy gólpasszával szinte egymaga döntötte el a talákozót, és könnyen lehet, hogy ezzel a bajnoki címet is megszerezte az Internek.

(Megjegyzés: Az egeret a figurák fölé helyezve olvashat a hét legjobbjairól.)

Korábban:

A hét világválogatottja (2002. március 11-17.)