Világbajnoki formában a franciák és az olaszok

Tegnap a világbajnokságon pályára lépő csapatok több mint háromnegyede előkészületi mérkőzést játszott, de a 25 vébérésztvevőből tíz vereséget szenvedett ráadásul öt közülük olyan válogatottól kapott ki, amely nem lesz ott a World Cupon. A legnagyobb blamázs a portugáloké a Finnország elleni hazai zakójukkal, de az oroszok sem lehetnek büszkék az észtek elleni vereségre. A legmeggyőzőbb teljesítményt a címvédő franciák nyújtották, de az olaszok is emlékezetes győzelmet arattak az angolok ellen.

Montella büntetőjénél nem volt esélye David Jamesnek

A britek szövetségi kapitánya, Sven-Göran Eriksson a középpályán Frank Lampardnak és Nicky Buttnak adott lehetőséget a kezdő tizenegyben, míg kollégája, Giovanni Trapattoni az egycsatáros felállással próbálkozott, és egyedül Marco Delvecchio tartózkodott előre tolt ékként a pályán az első játékrészben, amelyben csak kevés gólszerzési lehetőség adódott a csapatok előtt. A hazaiaknál David Beckham szabadrúgásai jelentették a legnagyobb veszélyt, egy ilyen pontrúgás után Sol Campbell közeli lövését Gianluigi Buffon nagy bravúrral védte, míg a másik oldalon Gianluca Zambrotta jobb oldali előretörései okoztak gyönyörűséget Trapnak.

A szünetig azonban nem született gólt, és amikor a második játékrészre a csapatok kijöttek a pályára, a hazai drukkerek alig hittek a szemüknek: Eriksson ugyanis nem kevesebb, mint kilenc játékosát lecserélte, egyedül a bal oldalt, Wayne Bridge-t és Trevor Sinclairt hagyta a pályán. Az olaszoknál mindössze annyi változás történt, hogy Francesco Tottit Vincenzo Montella váltotta, és a taljánok visszaálltak a kétcsatáros játékra. A vérfrissítés jól jött az angoloknak, akik nagyobb elánnal kezdtek futballozni, különösen a fiatal Joe Cole volt elemében.

A West Ham United középpályása addig birkózott a tizenhatos előterében Alessandro Nestával, míg a kiugrásra készen álló Robbie Fowler elé tudta pöckölni a labdát, és a hazai pályán szereplő támadó nem hibázott. Cole azonban nem sokkal később tragikus hős lett, miután a saját térfele közepén elveszítette a labdát, a játékszert Montella kaparintotta meg, és mintegy 18 méterről hatalmas gólt ragasztott a felső sarokba. Ezt követően Trapattoni is elérkezettnek látta az időt a cserékre, és három kivételtől eltekintve ő is mindenkit lecserélt.

A legnagyobb szenzáziót Massimo Maccarone beállítása okozta: az Empoli támadója ugyanis az első olasz válogatott játékos lett, aki úgy húzhatta fel a címeres mezt, hogy korábban egyszer sem lépett pályára a Serie A-ban. A fiatal csatár egyébként egy nappal korábban az utánpótlás-válogatottban is szerepelt az angolok ellen, sőt, ott gólt is szerzett. Ez a bravúr kis híján most is sikerült neki, de a hazaiak kapusa, David James elhúzta a lábát, a jogosan megadott tizenegyest pedig Montella értékesítette.

A hét végén a Real színeiben mesterhármast elérő Hierro váltakozó sikerű harcot vívott Hasselbainkkel

A találkozó nagy iramban kezdődött, gyors egymásutánban mindkét kapu előtt adódott egy-egy helyzet, de szép lassan a hollandok vették át az irányítást. Marc Overmars hatalmas csatát vívott klubtársával, Carles Puyollal a bal oldalon, és legtöbbször ő került ki belőle győztesen, de a másik három barcelonai holland, Philip Cocu, Patrick Kluivert és Frank de Boer is remekül játszott. Utóbbi szerezte meg a vezetést (és mint később kiderült, a győzelmet) jelentő találatot, miután egyedül fejelhette kapura Overmars szögletét.

A szünetben a hazaiak csak kettőt, a vendégek viszont ötöt cseréltek, és Capi, valamint Tiko személyében két újoncot is a pályára küldtek, lehozták viszont a pályáról a teljes madridi kontingenst: Raúlt, Hierrót, Morientest és Iván Helguerát is. Valamivel élénkebb is lett a hispánok játéka, de komoly helyzetet nem tudtak kidolgozni, míg a hazaiak kis híján növelték előnyüket Roy Makaay lövése után.

Érdekesnek ígérkezett az Argentína-Kamerun találkozó, amelyre semleges pályán, Genfben került sor. A dél-amerikai együttes kissé tartalékos volt, a biztos kezdő játékosok közül Roberto Ayala és Hernán Crespo is hiányzott, ott volt viszont a csapatban a veterán Claudio Caniggia, aki már a két gárda emlékezetes, 1990-es mérkőzésén is szerepelt, amikor az afrikaiak a vébé nyitómérkőzésén hatalmas meglepetésre legyőzték az akkori címvédőt.

Az első percekben az argentinok birtokolták többet a labdát, és mindegyik támadásukban benne volt a gólveszély, de ugyanez elmondható volt a kameruni kontrákról is, és a találkozó így rendkívül élvezetesnek bizonyult. Negyedóra elteltével Marc-Vivien Foé fejese a kapufán csattant, egy perccel később viszont az argentinok örülhettek, miután Pablo Aimart szabálytalanul szerelték a tizenhatoson belül, és a tizenegyest Juan Sebastián Verón értékesítette. Az afrikai gárda erre még jobban beleerősített, és gyorsan kiegyenlített: Samuel Eto'o közeli lövését Germán Burgos először még védeni tudta, de a következő akciónál az RCD Mallorca csatára már nem hibázott. Sőt, a Szelídíthetetlen Oroszlánok akár a vezetést is megszerezhették volna, ám Geremi szabadrúgása a felső kapufát súrolva hagyta el a játékteret.

A szünet után megint Argentína percei következtek, és a kiválóan futballozó Aimar ismét vezetést szerzett a dél-amerikai együttesnek, ám a gauchók az utolsó félórára visszavettek a tempóból, és ez megbosszulta magát, mivel a fekete kontinens bajnoka sorra rúghatta a szögleteket, és a negyedikből Patrick Suffo kiegyenlített. Winnie Schäfer együttese így már tíz mérkőzés óta veretlen, míg az argentin csapaton Roberto Ayala hiánya nagyon érződött.

Clint Mathis alaposan felpaprikázta a németeket

A vendégek sokkal magabiztosabban futballoztak, és 17 perc elteltével a NY/NJ MetroStarsban futballozó Clint Mathis találatával megszerezték a vezetést, sőt, a csatár pár perccel később akár növelhette is volna az amerikaiak előnyét. A hazai közönség már-már kezdte kifütyülni a németeket, amikor azok beleerősítettek, és legalább pontrúgásokból veszélyeztették Kasey Keller kapuját.

Bernd Schneider szabadrúgásból ugyan még a felső kapufát találta telibe, de az Oliver Kahn távollétében csapatkapitánynak kinevezett Christian Ziege már a felső sarokba bombázott, egy perccel a szünet előtt. A Tottenham Hotspur középpályását a második félidő közepén lecserélte Rudi Völler, és a német támadók számára ez mintha jeladás lett volna: Oliver Neuville ugyanebben a percben megszerezte a vezetést a hazaiaknak, majd hét minutum alatt újabb két német gól született. Az amerikaiak részéről Mathisnak ugyan sikerült szépítenie, ami mindenképpen figyelmeztető jel lehet a germánok számára, ám a szurkolók most inkább azzal voltak elfoglalva, hogy élvezzék a győzelmet. Jellemző, hogy a négy német gól közül kettő pontrúgásból született, és két fejesgól esett: lehet, hogy a játékban nem olyan jók a germánok, de egyetlen pillanatra sem szabad kihagyni ellenük.

A dán és az ír válogatott is ott lesz a vébén, de a World Cupon csak a döntőben találkozhatnak egymással, így a mostani, egymás elleni találkozójuk remek főpróbának számított a világbajnokságra. Nos, ami azt illeti, ha esetleg tényleg dán-ír döntőre kerülne sor, akkor az írek várhatnák nagyobb önbizalommal a meccset, mert most alaposan lelépték skandináv ellenfelüket, ráadásul úgy, hogy csapatkapitányuk, Roy Keane sérülés miatt nem lépett pályára.

A hazaiak az első perctől kezdve lerohanták ellenfelüket, és a pályafutása során a válogatottban először kezdő Clinton Morrison gyorsan megszerezhette volna a vezetést, ám a dán hálóőr, Thomas Sörensen akkor még a helyén volt. Az ír gárdából különösen Damien Duff játszott szenzációsan, a balszélsőt a vendégek nem tudták tartani, és kis túlzással szinte akkor ment el az oldalvonal mellett, amikor csak akart. A 19. percben aztán erőfeszítéseinek meglett az eredménye, hiszen beadását Ian Harte fejelte a kapuba.

A hazai támadások a szünet után is folytatódtak, és amikor Robbie Keane egy pazar emeléssel a dánok cserekapusát, Peter Kjaert is felavatta, akkor eldőlt a meccs. Ezt követően már a hazai tréner, Mick McCarthy is nyugodt szívvel cserélhetett, pályára küldte például a válogatottban most bemutatkozó kapust, Nicky Colgant, aki Ebbe Sand ziccerénél bizonyította tehetségét. A slusszpoént végül Morrison mondta ki, az utolsó percben ő is eredményes tudott lenni. Az írek immár öt mérkőzés óta veretlenek, és legutóbbi két találkozójukon gólt sem kaptak, pedig mindkétszer egy vébérésztvevő volt az ellenfelük.

A világbajnokság egyik házigazdája, Japán is tovább folytatta remek sorozatát, válogatottja ezúttal Lengyelországban nyert. Az ázsiai gárda már a tizedik percben vezetést szerzett Nakata Hidetosi révén, amire a hazaiak még gyorsan válaszoltak, Emmanuel Olisadebe a kapufát találta el, de innentől kezdve már csak a vendégek előtt adódtak lehetőségek. Ez alaposan fel is dühítette a lódzi közönséget, a félidő közepén egy lelátóról bedobott tárgy hátba találta a lengyel kapust, Jerzy Dudeket, aki csak rövidebb ápolás után tért vissza a pályára, ám három perccel a szünet előtt Takahara Naohiro lövésénél tehetetlen volt. Dudeket a szünetben le is cserélte Jerzy Engel szövetségi kapitány, és a helyére beállt Radoslaw Majdan is több bravúrt mutatott be, megmentve a hazaiakat a súlyos vereségtől. Nem mintha ez a fiaskó nem lenne eléggé kínos a számukra...

A horvátok sem nagyon örülhetnek a szlovénok elleni gól nélküli döntetlennek, amely sorozatban immár a második volt számukra, lévén februárban a bolgárok ellen értek el hasonló eredményt hazai pályán. A drukkerek meglehetősen kritikusak is voltak a csapattal szemben, már az első félidőben élénk füttyszóval kísérték a horvát gárda labdaérintéseit, miután a kockás mezesek mindössze egy kapura lövést produkáltak 45 perc alatt. A második félidőben sem javult sokat a helyzet, bár a cseréknek köszönhetően kissé megélénkült a hazaiak játéka, de a szlovén védelem magabiztosan állt a lábán.

És ha már a kínos eredményeknél tartunk, a portugál szövetségi kapitánynak, António Oliveirának minden bizonnyal nagyon nehéz, sőt, lehetetlen lesz megmagyaráznia a finnek ellen 1-4-es hazai vereséget, még akkor is, ha tudjuk, hogy a luzitánoknál Luis Figo és Ruí Costa is hiányzott sérülés miatt. A világbajnokság egyik titkos esélyesének tartott portugálok elsősorban a középpályán játszottak pocsékul, rengeteg labdát veszítettek, és a finnek egész egyszerűen lekontrázták őket.

A tizedik percben Jonas Kolkka, majd negyedórával később Mikael Forssell volt eredményes, de a hazai drukkerek ekkor még nem adták fel a reményt, hiszen Sérgio Conceicaónak még a szünet előtt sikerült szépíteni, ám Jari Litmanen két perccel később, még mindig az első félidőben torkukra fagyasztotta a biztatást. Oliveira mester hat játékosát is lecserélte a szünetben, de ez sem hozott túl sok pozitív változást, bár a hazaiak fölényben játszottak, és a fiatal Hugo Viana átvette az irányítást a középpályán. Litmanen újabb találata azonban végképp kihúzta a talajt a portugálok lába alól, akiknek az utolsó negyedórát emberhátrányban kellett végigjátszaniuk, mivel Nuno Frechaut megsérült, és Oliveira már az összes cserelehetőséget kihasználta. Úgy látszik, a luzitánoknak nem szabad húsvét környékén meccset játszaniuk, mivel egy évvel korábban a franciák ellen szenvedtek súlyos, 4-0-s vereséget.

Az oroszok is alaposan blamálták magukat, hiszen az észtek ellen minden bizonnyal magabiztos győzelemre számítottak, ehelyett kínos vereség lett a vége. A tallinni meccs különösen Valerij Karpin számára lehetett különleges, hiszen az oroszok középpályása itt látta meg a napvilágot. Lehet, hogy emiatt játszott túlságosan is elfogódottan. Ugyanez nem volt elmondható Dmitrij Szicsevről, aki ezen a találkozón mutatkozott be a szbornajában, de jól futballozott, és ő adta a gólpasszt Vlagyimir Beszcsasztnihnak az egyenlítő találat előtt.

Az észt gárda ugyanis Andreas Oper révén gyorsan vezetést szerzett, és miután túlélte a vendégek rohamait, a második játékrészben ismét átvette a találkozó irányítását. Ehhez persze minden bizonnyal az is hozzájárult, hogy az orosz szövetségi kapitány, Oleg Romancev a szünetben hetet cserélt. A meccs már-már kezdett unalomba fulladni, és a csapatok látszólag megelégedtek a döntetlennel, amikor jött Oper, és megszerezte a győztes gólt az észteknek, akik így egy hét alatt két vébérésztvevőt is legyőztek, lévén korábban Szaúd-Arábiát verték 2-0-ra.

A belga válogatott egészen a második félidő közepéig biztos győztesnek tűnt a görögök ellen, hiszen a vendégeknek már kétgólos előnyük volt, ám a hellén együttes a csereként beállt Zizisz Vrizasz vezérletével fordítani tudott. A Perugia támadója a szünetben állt be, tizenkét perccel később kiharcolt egy tizenegyest, amit Vaszilisz Tszartasz értékesített, majd az utolsó tíz percben maga is betalált, ráadásul rögtön kétszer is.

Maga a meccs korántsem volt ilyen küzdelmes: Zidane-ék könnyedén léptek át a Tartan Armyn

A másik oldalon viszont futószalagon érkeztek a lehetőségek, na meg a szebbnél szebb találatok. Zinédine Zidane a tizenhatos vonaláról bombázott kapásból a hosszú sarokba, és bár David Trézéguet fejesgóljánál a skótok portása, Neil Sullivan kissé elaludt, Thierry Henry dugójánál már ő sem tehetett semmit: az Arsenal támadója visszafelé mozogva tekerte a labdát a felső sarokba. A negyedik francia gól gyönyörű támadás után született, Patrick Vieira száguldott végig a pályán, miközben előbb Zidane-nal, majd Wiltorddal kényszerítőzött, majd beadását Trézéguet leheletfinom mozdulattal pörgette a kapuba. A gallok a szünet után is számtalan lehetőséget teremtettek, de végül csak nyolc perccel a lefújás előtt növelték előnyüket a csereként beállt Steve Marlet révén.

Ajánlat:

• A nap játékosa: Nakata Hidetosi (Japán)
• A harmickettek

Korábban:

Montella legyőzte Angliát, a finnek elpáholták Portugáliát

Fórum:

Ki nyeri a foci vb-t?